Logomain

Ne ítélj elsőre! Védett emlékek a 2. kerületben

By Káldi Emese 2011. január 27. 09:00

szerk at hg dot hu

Szikla20130603-19838-idb74u.gallery

A védett budai kőzetszelvény

Daru_utca_1_120130603-19838-1ko96su.gallery

A Daru utcai védett épületegyüttes

Daru_utca_220130603-19838-1iuptn2.gallery

A Daru utcai védett házak egyike

Kapolna20130603-19838-1nrg12h.gallery

Katolikus kápolna a II. kerületben

Malomto_120130603-19838-103owa7.gallery

A Malomtó kerítése és a romos épületmaradvány

Malomto_220130603-19838-1szqy8l.gallery

A Remetefürdő hajdani épületének maradványa

Vedett_hazak_2_kerulet_50020130603-19838-18ljsnr.gallery

Védett emlékek a 2. kerületben_500

Vedett_hazak_2_kerulet_24020130603-19838-4pi3u9.gallery

Védett emlékek a 2. kerületben_240

Falusias utcácska a város közepén, ál-törökfürdő is található a kerület rejtett kincsei között.

Annak, aki szereti a fagylaltot, a krémest, a lúdlábat és a többi édes és sós cukrászsüteményt, biztosan nem kell bemutatni a főváros egyik – ha nem a – legjobb cukrászdáját a II. kerületben. A Szépvölgyi út és a Pusztaszeri út sarkán álló Daubner, messziről is vonzza az édesszájúakat, úgyhogy mai cikkünkben néhány, a cukrászda közvetlen környékén található különleges védett épületet veszünk sorba, amelyek a tortáktól indulva mindössze negyed óra alatt bejárhatóak.

A cukrászdából kiáramló édes illatok még nagyon is érezhetőek első állomásunknál, hiszen a Pusztaszeri úton talán ha 100 métert kell felfelé gyalogolni, hogy elérjük az 5/b házszámot. Magasra emeljük a tekintetünket, hogy megnézhessük a kisebb sziklán álló társasházat, amely azonban nem sok érdekességet tartogat. Annál inkább a szikla, amelyen áll: egy különleges földtani alapszelvény majdnem 90 négyzetméteres területe mutatja meg itt magát.

A kerület más részein található védett természeti értékek mellett – mint például a Mechwart-ligetben a budai császárfa vagy a Szép Ilona utcában egy galagonyabokor – ezt a földtani értéket is a Magyar Állami Természetvédelem óvja. A „budai márgának” nevezett geológiai képződmény már csak azért is nagyon érdekes, mert az eocén korból származik, azaz minimum 40 millió éves, és abból a kőzetfajtából van, amely valaha a tágabb környék építkezéseinek egyik fő alapanyagát jelentette.

A jól faragható, de időtálló kőzetet már a rómaiak is használták, de alkalmazása (elsősorban ablak és ajtókeretek, oszlopfők stb.) bizonyítottan folyamatos volt a XI-XIII. századtól. A török időkből származó fürdőinkben (Rudas, Király) is fellelhető ez a kőzet, és persze Buda híres építőmesterei is szívesen építkeztek ebből az anyagból, nem mellesleg szinte az egész Várhegy ebből a kőzetfajtából áll.

A Magyar Geológia Szolgálat alapszelvényei között egyébként azért szerepel ez a feltárás, mert ez a típus-előfordulása a Budai-hegység egy jó részét kitevő márgának, s itt – akárha egy óriás ásványgyűjteményében lennénk – pontosan látni a kőzet rétegeltségét, szerkezetét, mely annak idején a trópusi tengerek fenekén lerakódott iszaprétegből lett.

Ha elhagyjuk a városban oly szokatlan látványt nyújtó – egyébként kőfejtőkben, bányákban és természetvédelmi területeken megszokott – kőzetszelvényt, rövid időn belül a következő látnivalónál lehetünk. A Pusztaszeri úton átvágva a Lublói utcán lesétálva egy kis utcába, a Daru utcába jutunk. Az első ránézésre érdektelennek tűnő utcácskán néhány lépést azért érdemes megtenni: a Kolosy térhez közel, a Szépvölgyi út dübörgésétől néhány száz méterre egy XVIII. század végi falusias épületegyüttesre bukkanunk.

Izgalmas már az is, ahogy a zártsorú, zömében két-háromemeletes beépítéshez hozzásimul ez a négy darab, földszintes házikó, amelyeket egyébként jellemzően egy-egy kisebb-nagyobb család lakik. Még az akácfa sem hiányzik a megidézett falusi utcaképből, s bár egyelőre nem műemlék az épületegyüttes, de a kerület helyi védelme óvja a bontástól és a túlzott átalakítástól. A két szélső ház gyakorlatilag változatlan formában áll építése óta, kettőt pedig az utóbbi években felújítottak, szerencsére csak keveset módosítva az eredeti, az utcára merőlegesen, az udvar szinte teljes hosszában benyúló, amolyan „hosszúház” formán. Az oldalhatáros, utcafrontos beépítés eredetileg is csupán kis udvarokkal tagolta a házsort, az 1884-es térképen is látszik, hogy a környező utcák nyomvonalai semmit sem változtak, a „hátsó szomszédok” telkein azonban ma már sokemeletes társasházak állnak. Itt azonban megmaradtak a házakhoz tartozó intim udvarok, s bár a kapirgáló baromfi hiányzik belőlük, a tulajdonosok bizonyára nagy örömüket lelik belbudai kertecskéikben.

A Daru utcai házakat elnézve az embernek egyből mozgásba lendül a fantáziája, szeme előtt megelevenedik egy falusias-kisvárosias vidék, amely valamiféle összekötője volt Óbudának és Budának, ahol téglavetők – a Holzspach-féle téglavető éppen két sarokra volt ide –, vincellérek és szorgalmas iparosok éltek. A valaha itt élők számára biztosan kedves pihenőhely volt a hegyre menet közben a most sokak számára inkább amolyan közlekedési akadályt jelentő kis épület, amely a Szépvölgyi és az Ürömi út találkozásánál áll.

Az 1854-ben épült aprócska katolikus kápolna mellett naponta autók ezrei zúdulnak le a hegyről a rakpart felé, majd vissza, így nem csoda, ha funkcióját kevéssé tudja megőrizni. Az eredetileg az újlaki templom körmeneti kápolnájaként épült fatornyos építmény ma már csak alkalmanként, a nagyobb egyházi ünnepekhez kapcsolódva van nyitva, de azért kívülről is érdemes megnézni. Az a Knabe Ignác építőmester tervezte a leginkább romantikus stílusba hajló épületet, aki a második világháborúban elpusztult nagy budai zsinagógát is, mely valaha az Öntőház utcában állt, a Vár alatt. De Knabe tervei alapján épült meg később a ma is látható szentesi zsinagóga is, és jó néhány budai lakóház is a nevéhez köthető. A kápolnát egyébként az oldalán található „szintezési peremes alapponti jel” miatt is megéri megnézni. Az 1800-as évek végén a város bővülésével, a nagyszabású építési tervekkel egyre nagyobb igény mutatkozott egy pontos, a szintkülönbségeket is mutató részletes térkép elkészítésére. Ezért Marek János vezényletével, aki egyébként a Háromszögméreti Hivatal elnöke volt, 150 darab lejtmérési alappontot falaztak be különböző budai épületekbe, így végezvén el a szintezési munkát, melynek támogatását a tulajdonosoktól hivatalosan is kérte a budai városi tanács. Külön érdekesség, hogy a szintmagasságokat a dunasemponttól, azaz a Duna semmi pontjától, a Lánchíd vízmércéjén bejelölt nullponttól számították. Ilyen szintezési alappontot találunk Gül Baba türbéjén is.

És ha már a türbét emlegettük – cukrászdai indulásunktól ihletve: következzék a hab a tortán –, nézzünk még egy „ál-török” emléket a kerületből, melyet sajnos leginkább szörnyű állapota miatt illesztettünk a sorba. Hiszen ki gondolná, hogy a gyakorlatilag rommá lett egykori népgőzfürdő tulajdonképpen az egyik legértékesebb, a legtöbb lehetőséget magában rejtő műemléke a kerületnek? A sokak fejében törökkori emlékként rögzült kupolás, félholdas kis épület a Lukács fürdővel szemben áll a Frankel Leó úton, s valójában egy 1895-ben elkészült, majd 1969-70-ben félig elbontott fürdőrész, melyet Ray Rezső tervezett a Szent Lukácsfürdő Részvénytársaság megbízásából.

Az épület az ún. Malomtó mellett helyezkedik el, mely egy régi királyi malom gátjai által felduzzasztott tavacska, és amely egyébként összeér a Lukáccsal, a Frankel Leó út egészen egyszerűen áthidalja a vizet. A népgőzfürdő maradványa (az eredeti épület az utcafrontig kiért), melyben annak idején gőz- és kádosztály működött, önmagában is értékes, hiszen például vasbeton „török” kupolája olyan technikai megoldással készült, hogy statikailag sokszorosan biztonságos legyen, ráadásul gyakorlatilag alatta található Magyarország legnagyobb víz alatti üregrendszere, a Molnár János barlang, amelynek még két évvel ezelőtt is újabb termét fedezték fel. A fürdőrészlegről megnyitása idejéből ezt olvashatjuk: „a főváros egyik kiváló hygiénikus specialitása és valóságos áldás a szegényebb sorsú lakosokra.”

Ide járhattak a kevésbé tehetős urak, mindössze 14 fillérért, s bár a fürdő gyógyászati célokra nem volt alkalmas, de langyos előfürdője, ahol a víz 15 percenként teljesen kicserélődött, a gőzkamra, a langyos és hideg medencék, a zuhanyok, a dörzsölő- és fodrász-helyiségek biztosan kielégítő szolgáltatást jelentettek a látogatók számára. A korabeli leírás a fürdő különleges építészeti megoldására és szépségére is felhívja a figyelmet: „a medencék és az épület egy része a József-hegy szikláiból van kifaragva, a mi építészeti szempontból is emeli ezen fürdő érdekességét.”, ráadásul „gyönyörű mór architektúrájával, valamint csillogó kupolájával vonja magára a figyelmet.”

Forrásellenőrzés a Lukács fürdőben

Káldi Emese

történelmi építészet, magazin, budapest, örökségvédelem, műemlékvédelem, 2. kerület, káldi emese, védett házak Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317