Logomain

Ne ítélj elsőre! Védett házak a 8. kerületben

By Káldi Emese 2011. január 14. 09:30

szerk at hg dot hu

8stuhmer20130603-19838-15aazqa.gallery

A Stühmer csokoládégyár egykori épülete a Szentkirályi utcában

Zappa_120130603-19838-sruu6t.gallery

nyocker_z1

Zappa_220130603-19838-143z6ft.gallery

nyocker_z2

Index20130603-19838-d2ldgs.gallery

nyocker_index

Kalandozásunk célja a magukat hétköznapinak leplező, de valójában műemlék épületek leleplezése!

Az első epizód, a 12. kerület után a főváros nyolcadik kerületével folytatjuk kalandozásunkat, amelynek célja a magukat hétköznapinak leplező, de valójában építészeti vagy történeti értékeik miatt védett épületek leleplezése. A Palotanegyedben, a Mikszáth Kálmán tér környékén kis keresgéléssel három olyan építészeti emléket is találunk, amelyekről első blikkre nem gondolnánk, hogy védelmet élveznek.

:image_70328
Az egykori Tilos az Á festett belső tere. Fotó © Perényi László 

Egy csésze kávé áráért New Yorkban lehetsz! – így is hirdethetné magát az egyik palotanegyedi kávézó-söröző, a volt Tilos az Á helyén működő Zappa Caffe. Átverésről szó sincs, még akkor sem, ha valójában senki sem kapott még repülőjegyet csak azért, mert ott kávézott. Nincs is rá szükség, hiszen maga a Nagy Alma egyik hiteles utcaképe díszíti a belső falfelületeket, amely valóban igazi New York-i hangulatot varázsol a pesti bérház alsó szintjén működő vendéglátóhelyre. 

A Szépművészeti Múzeum által védetté nyilvánított, 1992-ben készült különleges festmény első ránézésre nem tűnik kiugró művészi alkotásnak. Ám többet megtudva róla máris érthetővé válik, hogy miért kell szigorú dokumentáció mellett milliókat fordítani az állagmegóvására, restaurálására: ilyen képből csupán kettő van a világon. 

:image_70329
Képnév: Az egykori Tilos az Á festett belső tere. Fotó © Perényi László 

Készítője, a francia, nantes-i származású Jean-Michel Verret 1987-ben állt elő egy furcsa kis szerkezet szabadalmával, amit később ennek a faliképnek a készítésénél is felhasznált. Verret először egy szülővárosában található utcát fényképezett le 360 fokos körpanorámában egy fényképezőgép és egy robot kombinációjával (ez volt a találmány, mely hiába forradalmasította a panorámafényképezést, magas költségei miatt feledésbe merült), s az így elkészült képet egy 3D-s projektorral New Yorkban egy hotel halljában a falra, padlóra vetítette, és odafestette. A 360 fokos illúziót aztán nálunk is megismételte: New York-i lakásának ablakából fotózott utcarészlet került ugyanezzel a technikával a Tilos az Á falára (de a plafonra, padlóra és az ablaktáblákra is, meg a valamikori dj-pultra). Ezután következett volna Budapest egy részletének megörökítése a világ egy távoli pontján, de sajnos a Mikszáth Kálmán tér végül nem utazott Japánba, ahova Verret eredetileg szánta a falfestményt, a művész ugyanis időközben meghalt. 

Állítólag a kávézó belterének egy pontjáról nézve valóban összeáll a 3D-sperspektivikus hatású utcakép, csak az a baj, hogy ez a pont valószínűleg valahol a régi – mára elbontott – galérián van. Az idén restaurált képet persze minden más szögből is érdemes megnézni, s ha más ott jár valaki, egy amerikai kávét is ihat – mindezt aprópénzből!

Minden szinten szinte minden – írta Romhányi József a Corvin áruház kínálatáról szellemes reklámszlogenjében. És tényleg, az 1926-ban megnyílt ötemeletes áruház sokáig Budapest legmenőbb vásárlóhelye volt, ahol a játéktól az alsóneműig mindent megtalált a kedves vevő. A régi dicsőség már a múlté, és valószínűleg sokan nem is sejtik, hogy a lux-flex köntösbe csomagolt tömb egy szép, műemléki védelem alatt álló, „palotastílusú” épületet takar.

Egy hamburgi és egy holland cégé volt az áruház felépítésére bejegyzett részvénytársaság részvényeinek nagy része, akik aztán 1925-ben megvásárolták a Rákóczi úti telket, majd bő egy év alatt felépült a 17000 négyzetméternyi eladótérrel bíró igazi nagyáruház. A tervező Reiss Zoltán volt, aki egy ügyes megoldással látszólag egyemeletes homlokzatot alakított ki, ami valójában négy emeletet rejtett maga mögött. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A homlokzati felületeket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid munkái díszítették. A funkcionálisan és esztétikailag is jól sikerült épületet a kortárs kritika is véleményezte: sokan azt mondták, hogy a Corvin a húszas évek egyik legfigyelemreméltóbb új középülete a fővárosban.

A közönség megkezdte a mikulási és karácsonyi ajándékok

Röviddel a megnyitása után a Corvin lett a budapestiek kedvenc áruháza: „1937-es adatok szerint osztályainak a száma elérte a 40-et, ebből 34-ben árusítottak ruhaneműt; 1931 óta élelmiszert is kínáltak eladásra (három osztályon), végül három osztály foglalkozott vegyes iparcikkek forgalmazásával. Emellett volt az áruházban ún. atelier, melyet a francia áruházak mintájára honosítottak meg: itt hatvan eladó és varrónő elégítette ki a készruhától továbbra is idegenkedő megrendelők kívánságait. A Corvin méretei, szervezeti rendszere mind-mind valódi nagyáruházra vallanak. 1937-ben 666 alkalmazottainak a teljes száma, közülük 584-en csak eladással foglalkoztak, további 59 fő a varrónő és a technikai személyzet”. (Gyáni Gábor: Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház. Budapesti Negyed, 1997/2-3 szám.)

A harmincas években tehát igazán jól ment az üzlet: arra is futotta, hogy 1931-ben, Budapesten elsőként mozgólépcső beszerelésével kényeztessék az ide járó vásárlókat. Emellett a Corvin más szolgáltatásokkal is igyekezett az embereket becsábítani: éttermet üzemeltetett, valamint a Corvin büfét – mindkettőt alacsony áraiért ismerték és kedvelték a pestiek. Sőt, az áruháznak volt saját utazási irodája, vasúti és színházi jegypénztára is, a nagyteremben divatbemutatókat, kiállításokat és előadásokat rendeztek, a tetőről indítva pedig – ahol szebb időben manapság sört lehet kortyolni – 1934-ben a Nemzetközi Galambkiállítás keretében galambröptetést is megnézhettek a kíváncsi pestiek.

A II. világháború sajnos nem kímélte a Corvin épületét sem, aztán pedig 1948-ban jött az államosítás. Az Országos Áruházi Vállalat vette át a vezetést, mely később Centrum Áruházak néven futott, így végül a Corvinból is Centrum Corvin Áruház lett. A hatvanas években Batka István tervei szerint felkerült az új homlokzat, amely mögött máig ott rejtőznek a régi maradványai. A rendszerváltás után 1992-ben privatizálták az áruházat, egy időre Skála is lett belőle, majd különböző bérlők vették és veszik birtokba az épületet – de sajnos a mostani állapot sem kívülről, sem belülről nem emlékeztet a valamikori Corvinra.

Nemzetközi Galambkiállítás a Corvin Áruház kiállítási d

Aranydesszert, Melódia, Százszorszép bonbon, arany szaloncukor – szerencsére a nosztalgiát ébresztő, gyerekkori emlékek közül felbukkanó édességek egy ideje megint kaphatóak a boltokban. 2006 óta ugyanis ismét gyártanak Stühmer márkanév alatt desszerteket, így az 1868-ban alapított magyar vállalat neve nem merült végleg feledésbe. Igaz, a mostani gyár nem az eredeti helyén működik, s csak a nagyon figyelmes sétálóknak tűnik fel, hogy a Szentkirályi utca 8-ban, egy újnak tűnő irodaház aljában ma is látható a Stühmer cégfelirat. Itt, az egyébként helyi védelem alatt álló épületben 1883-tól üzemelt Stühmer Frigyes gőzgépekkel felszerelt csokigyára, miközben a család és a dolgozók egy része a szomszéd bérházban élte dolgos hétköznapjait (Szentkirályi utca 10.). Ezt a mára kissé lerobbant, de nagyon hangulatos, az udvarán egy majd’ százéves bálványfával büszkélkedő, és szintén helyi védelem alatt álló bérházat ugyanis Stühmerék megvették az eredeti tulajdonosoktól, a Szentkirályiaktól, hogy a gyárhoz közel irodáik és lakásaik legyenek. A hajdani Stühmer-cég első említésre méltó sikerét egyébként az 1879-es Országos Kiállításon érte el, ahol aranyérmet kapott a „jóminőségű és versenyképes cukornemekért”. 

Szegény Stühmer Frigyes azonban – a cég atyja és motorja – 47 évesen, még 1890-ben meghalt, így nem élhette meg a csak később elérkező, igazi sikereket, melyeket elsősorban másodszülött fiának, Gézának köszönhetett a gyár. Ő vette át ugyanis a céget, és apja szelleméhez méltóan újításokba kezdett: először is állami segítséggel új gépeket vásárolt, modernizálta a termelést, majd a hajdan egyemeletes gyárépületet is kibővítette. Valójában a ma látható, Kende Ferenc tervei alapján készült épület az eredeti Stühmer-gyár, amely néhány éve új funkciókkal, megújult belsővel és kívülről is szép állapotban áll a palotanegyedi szűk utcában. 

A szorgalomnak és a találékonyságnak hála, a siker anyagilag sem maradt el Stühmeréknél: a negyvenes évek elején felépült az ország legnagyobb, és Európa-szerte egyik legmodernebb csokoládéüzeme a Vágóhíd utcában – innen került a boltokba a Tibi csoki (nevét az alapító egyik dédunokájáról kapta), a Zizi vagy a Frutti is. Az édességek csomagolására is nagy gondot fordítottak az 1900-as évek elején: neves képzőművészek tervezték a díszdobozokat és a csokipapírokat, így nem csoda, hogy a Százszorszép desszert doboza sokunk nagymamájánál végül a varrókészlet otthonaként végezte.

építészet, történelmi építészet, műemlék, budapest, örökségvédelem, magyarország, blaha lujza tér, corvin áruház, 8. kerület, káldi emese, stühmer, kende ferenc, reiss zoltán, szentkirályi utca, zappa Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317