Logomain

A kultúra európai fővárosai

By Ongrádi Melinda 2011. január 8. 11:18

szerk at hg dot hu

Mkm_museum20130603-19838-1nm5m1p.gallery

MKM Museum Küppersmühle Duisburg Herzog de Meuron

Santralistanbul20130603-19838-enjpr4.gallery

SantralIstanbul Isztambul Emre Arolat Architects

Zollverein_220130603-19838-yhks30.gallery

Zollverein szénbánya Essen 2010 Ruhr vidék Ruhr Múzeum

Sanaa_zollverein20130603-19838-jg9yjt.gallery

SANAA Zollverein Essen 2010 Ruhr vidék

Ruhr_201020130603-19838-usw8an.gallery

Ruhr 2010

Isztambul_201020130603-19838-13gmikh.gallery

Isztambul Istanbul 2010

Hurrem_szultana_muzeuma20130603-19838-84p04t.gallery

Isztambul Istanbul 2010 Hürrem Szultána Múzeuma

Essen_isztambul_cikkindito20130603-19838-193ujhk.gallery

Essen Ruhr 2010 Zollverein Isztambul Istanbul 2010

Essen_isztambul_indexre20130603-19838-lfhqob.gallery

Essen Isztambul indexre

Pécs mellett 2010-ben egy török metropolisz és egy német ipari régió nyerte el a címet: hogyan sikerült megvalósítaniuk céljaikat?

Pécs mellett tavaly másik két város is viselte az Európa Kulturális Fővárosa címet. A pécsi eseményekről folyamatosan tudósítottunk – de hogyan birkózott meg vajon a kihívásokkal a másik két város, Essen és Isztambul?

Isztambul és Essen: Európa Kulturális Fővárosai 2010 (kép Yoav Lerman és chb1848, flickr.com)

A három kulturális főváros gyökeresen más helyzetből futott neki a kihívásnak: a nem egészen 160 ezres lakosú Pécs mellett egy évezredes gyökerekkel rendelkező, Magyarországnál is népesebb metropolisz, illetve Németország egy egész ipari régiója igyekezett magára felhívni a figyelmet. Az eltérő alaphelyzet más és már elérendő célokat is jelentett: míg Isztambul Törökország Európához való kötődését szerette volna erősíteni, addig Essen és a Ruhr-vidék az ipari múltból a kultúra világa felé való átmenetet próbálta hangsúlyozni. Lássuk, hogyan sikerült e célok megvalósítása!

Paradox módon Európa egyik 2010-es kulturális fővárosa, Isztambul félig már Ázsiában van, ráadásul Törökország nem tagja az Európai Uniónak – ezért is értékelték óriási sikerként a törökök, hogy a rivális Kijevet maguk mögé utasítva elnyerték a címet. Egyébként is sikerhullám részesei voltak, hiszen a pályázat beadása egybeesett az ország uniós jelöltté nyilvánításával. A török kulturális főváros egymaga népesebb, mint Magyarország, és GDP-je is nagyobb. Ennek ellenére az év közel sem alakult a kezdeti (valószínűleg túlzott) várakozásoknak megfelelően.

Az Európa Kulturális Fővárosa cím sokat változott a kezdetek óta, amikor Párizs, Berlin és Athén birtokolták. Napjainkban egy-egy kisebb városnak lehetőséget ad arra, hogy gyakorlatilag felhelyezze magát a turizmus kedvelt célpontjainak világtérképére. Isztambulnak azonban minderre nem volt szüksége: az éves 7,5 milliós turistaforgalommal e téren nem szorul támogatásra. A rendezvénysorozattal a törökök inkább ideológiai célokat próbáltak megvalósítani – úgy érezték, az erősíti uniós esélyeiket.

Isztambul 2010: a város szépségeit bemutató kép és a logó (kép Istanbul 2010)

A csalódások egyik oka valószínűleg az volt, hogy időközben erőteljesen lelassult a jelöltségi folyamat. Ráadásul a 2008-as gazdasági válság közepette meglehetős luxusnak tűnt, hogy óriási pénzeket fordítsanak az EU nevéhez köthető kulturális programokra. Beárnyékolta az eseményeket a város modernista operaházának sorsa, amelyet a városvezetés lebontásra ítélt, az örökségvédők viszont körömszakadtukig védelmeztek: a kialakult patthelyzetnek köszönhetően végül Isztambul egyetlen nagyobb koncertterem nélkül futott neki 2010-nek. Az előkészületek során a nagy nevek sorra visszaléptek a végrehajtó bizottságból, és végül az egész testület lemondott – kitartott viszont a kurátor, Beral Madra, a török művészeti élet emblematikus alakja. Megbukott a kezdeti, a négy elem (föld, tűz, levegő, víz) jegyében kitalált koncepció, így az év kezdete előtt néhány hónappal a rendezvénysorozatnak újra ki kellett találnia önmagát.

A leendő Hürrem Szultána Múzeum (kép Istanbul 2010)

Az évezredes gyökerekkel rendelkező városban az építkezéseken gyakran bukkannak ókori leletekre – így történt egy metróépítkezésen is, ahol 34 bizánci hajó roncsa került napvilágra. 2010 apropóján a tervek szerint elkészült volna az Unescónak szánt lista a világörökségi helyszínekről – ez is elmaradt végül, ahogy nem sikerült létrehozni a Satyros kolostor köré tervezett régészeti parkot sem. Egy volt európai parlamenti képviselő szerint az Isztambul Európa Kulturális Fővárosa 2010 összbenyomása: „rossz tervezés, katasztrofális pénzügyi ellenőrzés és beteljesületlen álmok”.

A hajdani erőműből átalakított SantralIstanbul kortárs kulturális központ (kép Emre Arolat Architects)

Voltak azért sikertörténetek is: ilyen volt a Sabanci Múzeum Bizánctól Isztambulig: egy 8000 éves főváros című kiállítása, a 80 éves Ahmad Jamal dzsesszkoncertje a Topkapi Palota előtt, vagy a város építészeti örökségét és kultúráját bemutató kiállítás a Tate Modern török megfelelőjében, a hajdani Silahtarağa erőműből átalakított SantralIstanbul modern művészeti központban (Emre Arolat Architects, 2006). Az építészet terén inkább a hagyományok megőrzésére helyeződött a hangsúly; több létesítmény felújítási munkálatait is összekötötték a programsorozat előkészületeivel. Összességében elmondható, hogy a rendezvénysorozat nem váltotta meg a várost – nem születtek jelentős épületek, és a reflektorfénybe került város kevéssel nyújtott többet, mint általában.

Gyökeresen más helyzetben volt a németországi Essen, a Ruhr-vidék központja. A globalizáció beköszönte előtt a német ipar fellegvárának számító vidék mára nemhogy gazdasági, de egyenesen egzisztenciális gondokkal került szembe. A jelöléssel tulajdonképpen nem is Essen, de az egész Ruhr-vidék kulturális központtá vált 2010-ben: 53 településnek volt alkalma rá, hogy megmutassa magát a nagyvilágnak, az eseménysorozat Essen for the Ruhr 2010 néven futott. A szervezők víziója a településekből alakult egyetlen hatalmas metropolisz volt, amely a szénbányák és acélkohók által uralt hajdani ipar romjaiból sikeres átmenetet teremt a kultúra világába.

A Ruhr 2010 logója (kép Ruhr 2010)

Az ipari fejlődés előrehaladtával számos kiürült, funkcióját vesztett ipari létesítmény került Essen város tulajdonába, amelyek aztán újabb funkciót kaptak. A legnagyobb gondot a Ruhr településein az egységes arculat hiánya jelenti: a városok az ipar fejlődésével együtt növekedtek, és azokat keresztül-kasul átszelik a vasútvonalak és autóutak, amelyek között szerény, jellegtelen lakónegyedek húzódnak meg. Nincsenek hagyományos, természetes módon alakult városközpontok; a tudatos várostervezés is viszonylag új keletű fogalom a térségben, és ritkaságnak számítanak az átgondoltan megtervezett építészeti létesítmények.

A Zollverein szénbánya átalakított épületei Essenben (kép chb1848, flickr.com)

A rendezvénysorozat egyik központja a hajdani Zollverein szénbánya volt – az egykori ipari komplexumot 2001-ben az Unesco a világörökség részévé nyilvánította, és az egyik állomása az Ipari Örökségek Európai Útvonalának. A 30 éve bezárt létesítményt a város nem hagyta sorsára, és igyekezett megtölteni a megváltozott igényeket kielégítő funkciókkal. Így került bele többek között designmúzeum és jégpálya. A Zollverein új hasznosításához Rem Koolhaas készítette el a terveket. A létesítmény fókuszpontja az átalakított hajdani szénmosó (inkább gép, mint épület), a bejáratot pedig igen egyedi módon oldották meg: itt található Németország legnagyobb kültéri mozgólépcsője. A Ruhr Múzeum a HG Merz iroda munkáját dicséri. Az intézmény nem nosztalgiázik az ipari múlton: igyekszik bemutatni a vidék azt megelőző és jelenkori történelmét, és az ipar által a vidéknek okozott károkat. Ami pedig igencsak hozzátesz a bemutatott anyagokhoz: a dolgozók jórészt a hajdani ipari munkások közül kerülnek ki, akik első kézből való információkkal egészítik ki a látottakat.

A SANAA iskolaépülete a Zollverein területén (kép ajok, flickr.com)

2006-ban nyitott meg szintén a Zollverein területén a SANAA iskolaépülete, amely jellegzetes, geometriai formákkal tagolt kubus. 2010-re készült el az esseni Történeti Múzeum és a Folkwang Múzeum bővítése (AFS Albrecht-Felix-Scheidt, illetve David Chipperfield), de más városokra is érdemes figyelnünk. A bochumi német Bányászati Múzeum bővítése a Benthem Crouwel nevéhez fűződik (2009). A duisburgi kikötőben található Küppersmühle, egy hajdani ipari létesítmény átalakítása múzeummá pedig igazi csemege. A Herzog & de Meuron koncepciójának elkészülte csak 2011-re várható, ekkor azonban az egykori siló tetejére helyezett, hatalmas, átlátszó, erősen konzolos kubussal egészül ki az épület. A vidék jellegéből adódóan számos további szép példát találhatunk hajdani ipari létesítmény átalakítására (Consol 4 zenei központ, Gelsenkirchen, TOR 5 Architekten), de az iparhoz kötődő új épületekre (pl. a Thyssen-Krupp főhadiszállása, Essen, a Chaix & Morel építésziroda) is.

A Küppersmühle látványterve (kép Herzog & de Meuron)

Az 1985-ben, Melina Mercouri görög kulturális miniszter ötlete nyomán indult Európa Kulturális Fővárosa program hatalmas lehetőséget jelent egy-egy településnek arra, hogy újragondolja önmagát - ahogy láttuk, ahány város, annyiféle cél. Idén a finnországi Turku és az észtországi Tallin vette át a stafétabotot: kíváncsian várjuk, miként élnek a lehetőséggel!

isztambul, európa kulturális fővárosa, essen, ekf, ecoc Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317