December 16-án, Kodály Zoltán születésének 128. évfordulóján megnyitották a róla elnevezett zenei- és konferenciaközpontot Pécsen.
December 16-án, Kodály Zoltán születésének 128. évfordulóján nyitották meg ünnepélyesen a róla elnevezett zenei- és konferenciaközpontot Pécsen. A kulturális fővárosi évad egyik kulcsprojektje ezzel még épp időben elkészült, hogy helyet adjon a programsorozat záróeseményének. A pécsiek ezzel a helyszínen keveset látszottak törődni, és tény: Magyarország második legnagyobb és talán legszebb koncerttermének lehet felhőtlenül örülni.
Majd ezerháromszáz ember gyűlt össze a 2010-es év egyik legnagyobb pécsi eseményére. Ennek bő negyede nem ünnepelni, hanem dolgozni jött: az ünnepi esten ugyanis a Pécsi Filharmonikusok hatalmas kórussal adta elő Kodály Psalmus Hungaricusát. Az estet, mint nem hivatalos, de megbízható forrásokból értesültünk, Pécs történelmének legnagyobb állófogadása zárta. A legek jól mutatják, hogy a közel hétmilliárdos költséggel elkészült Kodály Központ a város kulturális életében is léptékváltást jelent.
A koncert- és konferenciaközpont tervezésére 2007-ben kiírt, országos pályázatot a budapesti Építész Stúdió nyerte, amelynek két vezáralakja, Cságoly Ferenc és Keller Ferenc az 1999-2003 között felépült és komoly kritikai sikereket aratott Barbakán Ház kapcsán már ismertté vált a városban. Az eredeti program és méret több módosítását követően, a komoly redukciót szerencsésen elkerülve az épület kivitelezési szerződését 2009 nyarán írták alá, az alapkövet pedig augusztus 29-én helyezték el. A feszített határidejű, és a területen vizenyős altalaja miatt hónapokat csúszó kivitelezés 2010. november 11-én zárult le – akkor kapták meg a használatbavételi engedélyt.
A stúdión belül négy építész: Keller Ferenc, Hőnich Richárd, Fialovszky Tamás és Sólyom Benedek együttműködésében kialakult terv egységes hatást keltő, de változatos tagolású tömbben helyezte el a kért funkciókat, azaz a koncert- és konferenciaközpont 11 144 négyzetméterét. A mag a koncertközpont doboza, amelynek a város felé képernyőszerű, hatalmas nyílással forduló tömbjét körbeöleli és a vasút felől védelmezően takarja a kisebb termeket és irodákat tartalmazó szárny. Ahol a két épületrész tölcsért képezve elválik egymástól, ott nyílik a közös előcsarnok. Az épület mesterien játszik a változatos terepviszonyokkal: a széles üvegsávban elhelyezett bejárati ajtók egy lépcsőzetes mélyedés végén helyezkednek el, de a koncertterem oldalából nyíló ajtón, illetve az épület előtti parkoló felől megközelíthető az előcsarnok szabadon bejárható teteje is. A döntött oldalfalakat és a tetősíkokat süttői mészkőlapok borítják, ennek köszönhető a madártávlatból is impozáns, szoborszerű hatás. A szomszédos kollégium, illetve a vasút felé néző homlokzatok zártak, csak néhány elegáns, vízszintes ablaksáv tagolja őket.
A szinte organikusnak tűnő csigaforma (amelynek helyi előképe Getto József postavölgyi katolikus temploma) izgalmas, felfedezésre csábító térszerkezetet hoz létre. A bejárat előtti nyitott, mégis intim hatású „amfiteátrumból” közvetlenül az előcsarnokba jutunk. Az oszlopok, tartószerkezetek itt, a két épületszárny találkozásánál kissé zavaróan megsokasodnak, ennek zavaró hatását a bravúrosan megoldott világítás is csak enyhíteni tudja. Az időnként lejtőssé vagy épp kaptatóvá váló mészkőpadló izgalma, az épület tagolását felidézve kígyózó bútorok játékossága és az egyébként valóban meggyőző, a természetes fényeket és a mesterséges világítást remekül ötvöző fénytechnika mellett sajnos kevéssé meggyőző a koncertterem külső burkára választott aranyos festés, amely a hivatalos verzió szerint az eozin ragyogását idézi.
A koncertterem azonban feledteti a bakikat a látogatóval. A látványtervekből szinte csak a faburkolat egységessége maradt meg; a valóságban ez hat centiméter vastag égerfa paneleket jelent. A beléjük mart, eltérő mélységű és nagyságú hasítékoknak az akusztika szabályozásában jut szerep. Ez eredeti, „pécsi” megoldás, itt használták először – mondta büszkén a sajtóbejáráson Merza Péter, a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. A külsőt meghatározó csigavonal, spirál itt is feltűnik, a burkolaton végigkígyózó, erkélymellvéddé szélesedő sávban. A faburkolat itt-ott kihasasodó, geometrikus hasábjai fölött és alatt elhelyezett fénycsíkok a színpad felé vezetik a tekintetet.
A padlótól-plafonig faburkolat monotonitását a terem aszimmetrikus felépítése ellensúlyozza: a hosszanti tengelyhez képest még a széksorok is ferdén helyezkednek el. Kiderült, hogy a megszokott, szimmetrikus „cipősdoboz”-szisztémától való eltérés nemhogy rontaná, de még jót is tesz az akusztikának: a hivatalos mérés szerint a terem hangminősége valamivel jobb a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytereménél. A három színpadállásból a legkisebbet használva 999 ember tud helyet foglalni a teremben. A zsöllye színpadhoz közelebb eső része szükség esetén vízszintesre süllyeszthető, és a széksorokat a nézőtér alá tolva vízszintes rendezvénytér alakítható ki.
A zeneitől eltérő használatot segíti a színpad hátterében leereszhető, magában is tonnás súlyú vetítővászon, illetve a székekbe épített konnektor. A nagytermen kívül az üzleti hasznosítást két nagyobb, 300, illetve 280 fős konferenciaterem szolgálja (ezek egyike a Pécsi Balett próbatermeként is használható), illetve a számos kisebb szekcióterem. A Pannon Filharmonikusok emellett kapott egy saját nagyzenekari próbatermet is.
Utóbbinak köszönhetően a ház akár három eseményt is képes kiszolgálni egyszerre: a rezidens zenekar használhatja a saját termét, a vendégegyüttes a nagytermet, a konferenciatermekben pedig közben folyhat kisebb üzleti rendezvény. A ház működésének ugyanis két pillére van: egy évben 100 nap a zenéé, a többin az üzleti hasznosítás kap szerepet. A kultúra élvez elsőbbséget, ezt a város is vállalta – szögezte le kérdésünkre Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója. A nullszaldós működéshez évi 160 programra van szükség; jövőre eddig 110-et jegyeztek be a naptárba, köztük például az Európai Kulturális Parlament közgyűlése is Pécsre érkezik. A város szállodai kapacitása ugyan javult az elmúlt egy évben, de még van hova fejlődni.
A központ számára egyébként 2008-ban írtak ki névpályázatot, amelyet az Opus2010 nyert meg. Ezen a döntésen változtatott a közgyűlés idén szeptemberben, a Kodály Központ javára. A változtatás állítólag segítheti a komolyan lobbizó városvezetést, hogy a központ kiemelt, állami kulturális intézménnyé váljon – azaz az állam a fenntartásban is szerepet kapjon. A központ jövőjében azonban a helyi polgárok is sokat számítanak. Erre máris példát mutatott egy pécsi házaspár, akik idén nyáron elhunyt fiuk emlékére felvállalták a koncertterem orgonájának többszáz millió forintos költségét.
