Logomain

Keresd a nőt! Kész Róma második kortárs múzeuma

By Kovács Dániel 2010. december 13. 09:00

szerk at hg dot hu

Macro320130603-19838-45bct0.gallery

romai_kort_muzeum_macro3

Macro120130603-19838-1rii91c.gallery

romai_kort_muzeum_macro1

Macro220130603-19838-v9wmi4.gallery

romai_kort_muzeum_macro2

Index20130603-19838-1w9pzum.gallery

romai_kort_muzeum_index

Még a kilencvenes években tervezte a punk-gót építésznő, Odile Decq a római MACRO bővítését, amely most végre elkészült.

Egy év alatt már a második kortárs múzeum nyílt meg Rómában néhány nappal ezelőtt. Ezt is egy évtizedig tartott befejezni, és ráadásul ezt is egy hölgy munkája: a francia Odile Decq-et és kollektíváját dicséri. Ráadásul a Zaha Hadid tervezte, utóbb Stirling-díjjal elismert és kormányzati pénzen épített MAXXI példájára a MACRO, azaz a Museum of Contemporary Art of Rome is visszaidéz valamit a kilencvenes évek bátor és naiv Európájából, ahol a fenntarthatóság még zavaros, távoli fogalom volt csupán, a múzeumi beruházásokat pedig mindenki megtérülőnek gondolta.

:image_69198
Odile Decq Benoit Cornette Architectes Urbanistes: MACRO, Róma. Fotó © Luigi Filetici, ODBC

Ebből a szempontból mindkét múzeum, a Guardian által Hadid legjobb épületének minősített MAXXI, és az állhatatosan viselt gót-punk frizurájáról és sminkjéről ismert Decq jellegzetes alkotásaihoz sorolható MACRO is időkapszulaként működik. A tíz évvel ezelőtt érezhető igyekezettel összekuszált belső terek ma meglepően bájosnak tűnnek, legyen szó a MAXXI merésznek szánt, hektikusan tagolt fekete-fehér enteriőrjéről, vagy a MACRO feketére hangolt termeiről és pazarlóan nagyvonalú átriumáról, amelynek közepén drabális piros meteor trónol. 

Amikor 2001-ben Decq és partnere, Benoit Cornette a „Sensuous Territories”, azaz „Érzékeny territóriumok” mottóval megnyerte a nemzetközi pályázatot, a megtartott téglahomlokzatok között újszerű, dinamikus térélményt teremtő, a tetőszinten többszintes, tagolt tereket és tükörfényes üvegfelületeket létrehozó elképzelés, amely a falakba vágott hatalmas kirakatablakokkal és passzázsokkal a köz- és a magánterület határvidékét is feszegette, valószínűleg még újszerűnek és forradalminak tűnt. De legalábbis illeszkedett a kilencvenes évek végének idealista Olaszország-képéhez, amely többek között a közpénzen elindított, vezető külföldi építészek által dirigált nagyberuházásokkal látta lehetségesnek újraformálni saját identitását és kortárs építészeti kultúráját. Aztán ezek a nagyberuházások vagy megépültek, vagy nem – de inkább az utóbbi. David Chipperfield kulturális negyede 2000 óta készül Milánóban, a Bolles+Wilson hatalmas milánói Európa Könyvtára az iroda honlapja szerint a „világra jövetel státuszában van”, a spanyol Miralles-Tagliabue páros velencei építészeti intézete 1998 (!) óta vár az előrelépésre, éppúgy, mint Massimiliano Fuksas látványos római konferenciaközpontja, a Felhő, amely talán jövőre elkészül. 

:image_69199
Odile Decq Benoit Cornette Architectes Urbanistes: MACRO, Róma. Fotó © Luigi Filetici, ODBC

Alighanem csupán szerencse, hogy Hadid és Decq házai nem váltak a legendás olasz bürokrácia áldozatává. Bár a MACRO számos, a maga idejében újításnak számító elemét mára a gazdasági válság bekövetkeztéig tartó építészeti dömping, és persze az ODBC azóta felépült tekintélyes épületarzenálja ismerőssé tette, a formanyelv és az összkép mégsem mondható anakronisztikusnak. Ebben valószínűleg sokat segít, hogy az új rész voltaképpen csak bővítés. A MACRO 1999 óta működik ezen a helyen, félúton a La Sapienza egyetem Mussolini idejében emelt, monumentális komplexuma és a bohókás, szecessziós Coppedé-negyed között, a Peroni-sörgyár hajdani épületében. A hivatalos megnyitót viszont csak 2002-ben tartották meg, és az intézmény csak ezzel az alapterületet háromszorosára, tízezer négyzetméter fölé növelő bővítéssel kapott az európai versenytársakhoz méltó helyet. 

Eddig a tömb ellenkező oldaláról induló, két, párhuzamos épületszárny és a közéjük illesztett üvegtető adott otthont a múzeumnak, amely most Decq-nek köszönhetően foglalta el a tömb másik felét, új bejáratot képezve a Via Nizza és a Via Cagliari sarkán, a téglafalak közé illesztett üvegkockában. A üvegtetővel és fekete mennyezettel fedett átrium a közepén elhelyezett, piros „terem-tárggyal” az épület lelke; a keresztül-kasul vezetett utak, járdák, folyosók és passzázsok Róma kusza történelmi szövetét plántálják a tömbbelsőbe. A különféle funkciójú kisebb termeket sötétszürkére hangolták, de van olyan is, amelynek a padlója tükörfényesre polírozott vörös, a mennyezete pedig fekete. A nagyvonalú, osztás nélküli üvegfalak új nézőpontokat kínálnak a jól szituált környék átlagos lakóházaihoz, amelyek megcsodálhatóak akár a 2500 négyzetméternyi, bejárható tetőről is.

:image_69200
Odile Decq Benoit Cornette Architectes Urbanistes: MACRO, Róma. Fotó © Luigi Filetici, ODBC

A bővítésből a kiállítási terek 4350 négyzetmétert tesznek ki. Új konferenciaterem, könyvesbolt, étterem, kávézó, oktatási helyiség és parkoló épült. A 161 férőhelyes, háromszintes mélygarász a környék utcáinak szűkösségén is enyhít, azt ugyanis a helyi lakosok is használhatják. 

A MAXXI és a MACRO közt a gyűjtőkör tekintetében is nagy a különbség: míg előbbi a kortárs nemzetközi művészetre és építészetre, a MACRO elsősorban a modern Itáliára fókuszál a hatvanas évektől napjainkig. Azért így is van átfedés. Az új szárnyban látható, az állandó gyűjteményből is válogató kiállítás az Ember témáját járja körül; ezt és a tekintélyes francia művész, Daniel Buren állandó installációját az olasz UniCredit bank szponzorálta, míg az 1200 négyzetméteres, kontinens-szerte is ritkaságszámba menő méretű nagyterem a másik fő mecénás, az Enel nevét viseli. Itt épp az olasz energiaszolgáltató ötödik alkalommal megrendezett kortárs művészeti versenye, az Enel Contemporanea Award idei nyertese mutatkozik be először. A Bik Van der Pol művészpáros „Biztos vagy benne, hogy nem lehet a padló egyben mennyezet is?” című munkája Mies van der Rohe híres villáját, a Farnsworth-házat reprodukálja és telepíti be pillangók százaival.

A 27 millió euróért felépült múzeum nem fog kifejezetten építészeti turistákat vonzani – ám emiatt a sztárépítészi jelzőt következetesen visszautasító Decq vélhetően nem szomorkodik. Az épület ugyanis tökéletesen megfelel a hagyományos fogalmi és művészeti kategóriákat előszeretettel feszegető MACRO igényeinek és az intézményről alkotott képnek is. Azaz ellentétben Hadid házával és dacára minden nonkonformitásnak, inkább alkalmazkodik, mint meghatároz. Ennyiben talán egy kicsit közelebb is áll a tíz évvel később, azaz a mai ideálhoz.

építészet, múzeum, olaszország, róma, 2010, kulturális épület, roma, kortárs építészet, macro, odile decq, odbc Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317