Logomain

Város a fejedben

By Molnár András 2010. december 13. 15:26

szerk at hg dot hu

Klima220130603-19838-r312wz.gallery

Klima Gábor fotoinstallációja

Szabo20130603-19838-1621n8f.gallery

Szabó Dorottya 2 évig készített animációja

Klima120130603-19838-6k2c5z.gallery

Klima Gábor fotoinstallációjának egy részlete

Battha20130603-19838-15zv7na.gallery

Battha Gábor fényinstallációja

Az ambiciózus fiatalok által életre hívott Demo Galéria idén ősszel, október 19-én nyitotta meg első kiállítását mely Erzsébetváros helyi értékeivel, a kerület egyes jellemző motívumaival foglalkozott. Ez volt a Közérdekű Kísérletek. A Demo Galéria második, Mental City – Város a fejedben című kiállítása gyorsan követte elődjét a Fogasház 80nm-es épületrészében. A november 30. óta megtekinthető kiállítás négy fiatal művész igen különböző nézőpontján keresztül igyekszik jobban megérteni a városi létforma mibenlétét.

A Galéria szándéka, hogy a kortárs művészet - leginkább a vizuális művészet – segítségével vizsgálja, kutassa és tematizálja a közép-európai térséget, azon belül pedig Budapestet és a VII. kerületet érintő társadalmi, kulturális, szociális és urbanisztikai problémákat. Igaz, hogy hasonló kiállításokra számos példa akadt az elmúlt pár évben, és hogy konkrétan a szubjektív várostérképpel is többféleképpen foglalkoztak az elmúlt hónapokban; a Mental City azonban eredeti megvilágításba helyezi a témát azzal, hogy az újmédia eszközeit használó fiatal művészekkel közelíti meg a témát. Így például hiánypótlónak számít, hogy egy galériában szerepet kap a kortárs kísérleti elektronikus zene vagy a fényfestés.

A kiállítás Szabó Dorottya Sodrás című alkotásával kezdődik, mely egy több évig készült, kézzel rajzolt animációs film. A filmhez készített vázlatok gyűrűjében elhelyezett tv-n körbe-körbe futó, pár perces animáció a várost színes összevisszaságként festi meg. A film egy meseszerű, organikus világból indul ki mely a „road-movie” során szépen lassan egy élő, átjárható városszövetet formál. A történet aztán visszafejlődik, a városra emlékeztető alkotóelemektől sorban megszabadul, míg a kiindulóponthoz vissza nem tér. A film így egyfajta körforgást mutat be, mely a városról egy az álom és válóság közti határon egyensúlyozó narratíván keresztül mesél. Különlegessége, hogy talán az egyetlen az itt látható művek közül, ami a témát könnyeden és minden tekintetben vidáman kezeli.

A második teremben Klima Gábor fotóinstallációját találjuk, mely az Inner Spaces nevet viseli. A két falon elhelyezett fotó-felhő az alkotó szubjektív városképét tárja elénk. Fontos, hogy ezek a képek nem önmagukban léteznek, sokkal inkább egymással párbeszédben, az elhelyezésük és méreteik folytán nyernek értelmet. Az út saját hálószobájától kezdve, utcarészleteken és portrékon keresztül egészen a közparkokig vezet. Ez azonban nem egy kitaposott ösvény, a számtalan kép között ugyanolyan könnyen el lehet veszni, ahogyan egy nagyváros utcáinak rengetegében is. Mentális térképéről a romlás, a város monoton ridegsége, az emberekben ennek a következményeként kialakuló elidegenedés és melankólia jutott eszembe a fátyolos képeket nézve. Az Inner Spaces már-már önvallomás szerű önéletrajza minden ízében kitárulkozó, végtelenül személyesebb alkotás.

A galéria innen Lázár Gábor hanginstallációjához vezet, amely a látogató számára talán a legnehezebben kapcsolható a kiállítás témájához. Az alkotás egy minden külső hatást kizárni próbáló fekete dobozból, és egy a sötét dobozban elhelyezett fejhallgatóból sugárzó, barátságtalan, távolságtartó zajzenéből áll. Lázár Gábor kiindulópontja, hogy mindennemű külső impulzustól megfosztja egyszemélyes közönségét. Így, a legnagyobb magány közepette zúdul ránk a kizárólag szinusz hullámokból megformált két és fél percnyi kompozíció melyet csak rajtunk múlik, hogy meddig hallgatunk oda-vissza. A művet a hangzáson kívül – mely akár a világ abszolút élvonalába tartozó Raster-Noton kiadót is eszünkbe juttathatja – a rendszertelenség és a szabályosság ellentéte okozta feszültség teszi rendkívül izgalmassá. A zajhalmazok látszólag tejesen szabálytalanul, mindenféle ritmust nélkülözve villannak fel a térben. Ha azonban közelebbről megfigyeljük, észrevehetünk egy a sorok között megbújó mintát. Ez a kettősség talán vonatkoztatható a város szövetére, kisebb-nagyobb léptékű mozzanataira is, melyek látszólag semmilyen szabályt sem tűrnek meg kaotikus rendszerükben, a felszín alatt viszont felfedezhetőek bizonyos örökérvényű minták.

A kiállítás negyedik műve szintén egy szokatlanabb műfaj, a fényfestés eszközeit hívja segítségül a téma feldolgozásához. Battha Gáspár, a bécsi Iparművészeti Egyetem hallgatója, egy 3 dimenziós térinstallációt épített habkartonból a galéria egy sarkába mely a város szerkezetét alkotó geometrikus formákat idézi. Erre a burjánzó, határozott vonalakkal formált építményre vetít egy második réteget: egy színes, mozgalmas, villódzó kavalkádot, ami talán a nagyváros vég nélküli dinamizmusára utal. Szabó Dorottya és Lázár Gábor művéhez hasonlóan itt is nagy szerepet kap a repetitívség. A villódzó fények mindennemű rendszert nélkülözve követik egymást, aztán a pár perces program végül mégiscsak újrakezdődik és a mű maga is szabályszerű mintákat formál.

Végül pedig mindenképpen érdemes pár szót ejteni a 100% paprika csoport audio-vizuális előadásáról, melyet a megnyitó részeként tekinthetett meg a közönség. Az előadás érdekessége az volt, hogy a főként modern klasszikus zenékbe illő témákat játszó csellista a hangszeréből elővarázsolt hangokkal alakíthatta a vetítést. A cselló hangja a vetítés egy-egy részletének mozgását irányította. A csellót emellett tőle független vizuális és audio elemek is kísérték. Az előadás maga, egy digitális térben barangoló nagyvárosi fiatal nehezen megfogható történetén keresztül leginkább szintén az elidegenedésről, a befogadhatatlan forgatag problémájáról beszélt. A kiállítás némileg formabontó megközelítéséhez remekül illett egy ilyen, a kísérletező kedvű zenét és vetítést házasító produkció. Az előadás pedig már csak azért is fontos, mert az élő AV, azaz az audio-vizuális előadás műfaja talán a legizgalmasabb, leggyorsabb módon fejlődő műfaj manapság. Így mindenképpen figyelemreméltó, hogy a kiállítás szervezői teret adtak egy itthon ennyire újszerűnek számító előadásnak.

A kiállítás január 12-ig tekinthető meg a Fogasház épületében. A Demo Galéria ötletgazdái pedig tele vannak a jövőt illető tervekkel, így érdemes őket követnie azoknak, akik érdeklődnek az általuk fontosnak tartott kérdések iránt.

építészet, fotó, urbanisztika, animáció, fényfestés, demo galéria, hanginstalláció, lázár gábor, szabó dorottya, csiszár mátyás, klima gábor, battha mátyás Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317