Logomain

Metropoliszok a világban: vonzások és taszítások

By Szabó Tünde 2010. november 27. 09:00

szerk at hg dot hu

Frankfurt120130603-19838-1535yog.gallery

metropoliszok a világban frankfurt város

Frankfurt20130603-19838-uf3wjk.gallery

metropoliszok a világban frankfurt adatlap

Milan120130603-19838-bhqz5v.gallery

metropoliszok a világban milano város

Milano20130603-19838-7q388l.gallery

metropoliszok a világban milano adatlap

Paris_metropole220130603-19838-v19ica.gallery

metropoliszok a világban párizs

Seattle220130603-19838-19kje7a.gallery

metropoliszok a világban seattle

Vancouver220130603-19838-3t9ubp.gallery

metropoliszok a világban vancouver

Frankfurt220130603-19838-1yb4okh.gallery

metropoliszok a világban cikkép

Index20130603-19838-hdyw62.gallery

metropoliszok a világban index

Metropolisz20130603-19838-zgwv8k.gallery

metropoliszok_hl

Öt valódi világváros: Vancouver, Milánó, Párizs, Frankfurt és Seattle városfejlesztési stratégiáit veti össze cikkében Szabó Tünde.

A hg.hu és a Studio Metropolitana közös sorozata, a Budapest hosszú távú városfejlesztési stratégiájával foglalkozó Metropoly Fórum hivatalosan záró epizódjához ért – szakmai hozzászólásokat azonban továbbra is szívesen fogadunk a témában. Utolsó cikkünk szerzője Szabó Tünde, a Studio Metropolitana munkatársa, a Metropoly program vezetője, aki írásában öt valódi nagyváros receptúráját mutatja be.

A metropolizáció trendje a globalizálódó világ spontán folyamata, a világ minden nagyvárosát érinti valamilyen módon. A városok többsége elszenvedi az ezzel járó változást, mások tudatosan tervezett akciókkal, hálózatosan szervezett régiókkal, és a kormányzási struktúrák alkalmazkodóképességének erősítésével versenyelőnyt kovácsolnak helyzetükből. A következő összeállítás néhány globális város metropoliszstratégiáját tekinti át.

METRO VANCOUVER

Vancouver városrégiója széleskörű tervezési jogosítványainak használatával és hatalmas marketinggépezetével világszerte elismert programot valósít meg a fenntartható és kiváló életminőséget nyújtó város érdekében. 2009-ben Vancouver lett a „Világ legélhetőbb városa” az Economist World's Most Livable Cities rangsorában. Nehéz lenne nem látni a nagyhatalmú Nemzetközi Olimpiai Bizottság óvó közreműködését a rangsor összeállításában, amely 2010-ben dollármilliárdos bevételeket remélt az itt megrendezett téli játékoktól. Pedig Kanada csendes-óceáni partvidékének kései kolonizációja késleltette a városodás, városiasodás folyamatait is: valódi várossá Vancouver csak a Fraser Kanyonban kitört aranyláz idején vált az 1850-es években, amikor mintegy húszezer, Kaliforniából és Kínából érkezett kínai jelent meg a partjainál.

A város térségét átfogó első területi szervezet az 1880-as években jött létre, a városok vízellátásának biztosítására. 1949-ben már megalakult az első regionális tervezési szervezet, majd ezt követően mintegy negyven éven keresztül lassan csordogáltak a regionális fejlődés hosszú távú lehetőségeivel foglalkozó programok és tervek. Valódi előrelépést az 1998-ben megalakult regionális közlekedési hatóság hozott. A szervezet a közösségi és közúti közlekedés infrastruktúráját egyaránt kezeli, és 10 éves tevékenysége alatt 32%-kal növelte a közösségi közlekedés szervízóráit; a közúti közlekedés beruházásait pedig több mint nyolcszorosára (5 milliárd CAD) emelte. 2007-ben a rendkívül megerősödött közlekedési hatóságot a tartományi kormány leválasztotta a Metro Vancouver irányító hatóságáról és visszavette a regionális tervezés feladatait: a tervezés törvényi vákuumban folytatódott. A közel fél évszádos közös munka öröksége azonban volt olyan erős, hogy Metro Vancouver partnervárosai a Tartomány támogatása nélkül is kidolgozzák és elfogadják a regionális növekedési stratégiát. A dokumentum kötelező erejű megállapításokat tesz a települések területhasználati szabályozására, több esetben önkorlátozást is elfogadva. A tartományi törvények azonban lehetővé teszik, hogy a közlekedési hatóság számos esetben felülírhassa az önkormányzati szabályozást.

A vancouveri városrégió nem rendelkezik közvetlenül választott vezetéssel – bár irányító hatóságaiban választott önkormányzati képviselők ülnek – és döntéshozási mechanizmusa következtében a központi város érdekei gyakran felülreprezentáltak (pl. ipari területek védelme).

FRANKFURT TERVEZÉSI SZÖVETSÉG

A Frankfurt Rhein/Main Tervezési Szövetség Németországban egyedülálló modellkísérlet eredményeként jött létre, hogy egy organikus, városrégió szintű területhasználati terv menedzselje a térség gazdasági növekedését, és az abból származó feszültségeket. A Szövetség létrejöttét megalapozta a felismerés, hogy a regionális versenyképesség biztosításához olyan területi terv kell, ami helyet ad és irányt szab a növekedésnek. Az elsődleges cél éppen ezért a regionális területhasználati terv és tájterv - mint irányadó növekedésszabályozó eszköz – kidolgozása volt. A területhasználati tervet „finomhangolja” a regionális gazdasági trendek rendszeres monitoringja, valamint a telephely- és kultúrrégió-marketing, mint a gazdasági és letelepedésösztönző/turisztikai vonzerő megteremtését szolgáló feladatok ellátása.

A települési együttműködés eredményeként 2000-re elkészült a regionális tájterv. 2001-ben a településszövetség területe és felelősségi köre kibővült, innentől tartományi törvény szabályozza működését (Hessen Vonzáskörzeti Törvény). 75 település vesz részt a szövetségben, amely saját Kft-jén keresztül tulajdonrészt szerzett regionális hatókörű szolgáltató társaságokban. A Szövetség szervezeti formája a közjogi célszervezet (Zweckverband). A Szövetség önálló kft-t működtet, amely jelenleg hat szervezetben rendelkezik üzletrésszel. Ezek bányarekultivációval, regionális parkok működtetésével, marketinggel, kulturális menedzsmenttel foglalkoznak. A Szövetség saját munkaszervezetén és tulajdonában lévő cégein keresztül látja el feladatait. A döntéshozás előre rögzített szavazatszámokkal – nem népességarányos módon – zajlik.

Döntéshozó intézményrendszerrel megerősített metropoliszrégiók kialakítása alapvetően idegen gondolat az erős korporativista hagyományokkal bíró német közigazgatásban. A frankfurti kísérleti metropolisz megy talán legmesszebb a területi koordinációban és a kötelező feladatok átvállalásában – mindennek ellenére komolyabb népszerűséget nem aratott a metropolisszervezés gondolata Németországban.

PUGET-ÖBÖL (SEATTLE) REGIONÁLIS TANÁCS

Seattle és környező városhalmaza az Egyesült Államok észak-nyugati partvidékének legnagyobb és leggyorsabban növekvő konurbációja, a délkelet-ázsiai országok pacifikus terjeszkedésének egyik nyertese. A Puget Sound Regionális Tanács teljes mértékben települési összefogásként szerveződő, informális kezdeményezésként indult az 1950-es években, „Puget Öböl Regionális Konferencia-ként”. Regionális Tanácsként 1991-től létezik, amióta szövetségi és állami törvény írja elő feladataként a közlekedés, a növekedés-menedzsment és a levegőminőség kezelését.

A Seattle központú városrégió célja, hogy a dinamikus növekedés egyben növekvő és gyarapodó közösségeket is teremtsen, valamint hogy prosperáló jövőt alapozzon meg a regionális közlekedéstervezés, területhasználati tervezés és gazdaságösztönzés módszereivel. A Puget Öböl Regionális Tanács a részt vevő települések által átruházott feladatokat ellátó tervezési szervezet, feladatait ügynökségeken keresztül látja el.

A Tanács évente 160 millió dollárnak megfelelő szövetségi támogatást továbbít közlekedési projektek finanszírozására. Regionális adatbázist fejleszt és tart fenn a tervezési feladatok támogatására, jövőképet és elérési programot alkot a régió számára.

A Tanács feladatainak ellátását szövetségi, állami és helyi önkormányzati támogatásokból fedezi. Az éves költségvetés 74%-a szövetségi támogatás, 6%-át Washington állam adja, 20%-át pedig a Tanács tagjainak befizetései fedezik. Feladatok szerint az elfogadott, összesen 20,9 millió USD költségvetésből mintegy 34%-át a gazdasági elemzések és a trendfigyelés informatikai bázisának fenntartására, 31%-át közlekedéstervezésre, 10%-át regionális növekedéstervezésre, 6%-át gazdaságösztönzésre fordítanak.

A viszonylag kis költségvetéssel működő szervezet újszerű és helyre szabott eszközöket dolgozott ki a 2040-ig szóló Területi Vízió megvalósítására. A regionális központrendszer többéves egyeztetések eredményeként sikerült meghatározni. A Regionális Tanács tervezési segédanyagokkal támogatja a központrendszer fejlesztését és szövetségi támogatásokkal díjazza az annak megfelelő beruházásokat. A javuló élet- és munkakörülmények, valamint egyedi „aktivista” múltjának köszönhetően Seattle és környéke lett az elmúlt évek amerikai „sun-belt”-je, ahová élénk a bevándorlás a túlzsúfolt kaliforniai metropoliszokból is.

MILÁNÓ

Milánó városa Olaszország gazdasági központja, itt termelik az olasz nemzeti GDP mintegy 10%-át. Ennek ellenére sem fizikai megjelenésében, sem önképében nem tükröződik az európai gazdaságban betöltött kiemelkedő szerepe. 2006-ban a városvezetés az OECD segítségével tudatosította az általános élet- és városi minőségvesztéshez vezető hibákat, mint a projektorientált tervezés, a közösségi terek és közcélú beruházások hiánya, az általános építészeti színvonal csökkenése. A városi kormányzat, hogy orvosolja a tervezési rendszer több évtizedes hibáit, kidolgozta a Kormányzat Területi Tervét, amely irányt szab Milánó fejlődésének, átalakulásának és új városi jövőképet alkot, ehhez pedig új játékszabályokat rendel. A terv decentralizált központrendszerű, transzverzális tengelyekkel megerősített hálózatos közlekedésű nagyváros képét vetíti előre, a nyugat-európai városokhoz mérhető zöldterületi arányokkal. Ambiciózus terv egy egykori iparváros számára! 

Az egyetlen érv, ami a milánói városatyákat a metropolisz-szintű tervezés felé irányította, éppen ennek a nagyszabású tervnek a kivitelezése. Ilyen minőségi és strukturális átalakulás – különösen a zöldterületek arányának drasztikus növelése – nem képzelhető el a magváros egyébként is szűkös területén belül. Milánó tehát kitelepítette a területigényes zöld funkciókat a nagyvárosi zónába annak érdekében, hogy intenzívebb területhasználatot érjen el a magvárosban. Ilyen értelemben Grand Milano metropoliszterve a magváros fejlesztésének jól átgondolt urbanisztikai programja, nem több, nem kevesebb, de mindenképpen figyelemre méltó kezdeményezés.

A regenerációra és intenzívebb területhaszálatra épülő terv alapja a zöldterületek bővítése-jó közlekedés-szolgáltatóvárosi funkciók erősítése hármas. Sugaras futású és elővárosi metró- és villamosvonalak építését, a jelenlegi kötöttpályás hálózat hosszának megháromszorozását, új vásárváros, új stadion, valamit 10 000 alacsonybérű bérlakás építését, a nagyvárosi szolgáltató alközpontok rendszerének kiépítését tervezi Milánó 2030-ig.

Mitől lesz a Grand Milano terv igazán különleges? A választ a törvényileg rögzített építési szabályozásban kell keresni, amely világosan előírja a területhasználati arányokat, lehetővé teszi azok rugalmas módosítását bizonyos határokon belül, és egyszerűsített eljárást garantál a területi tervben kijelölt (és a város adminisztratív területének 16%-át érintő) sűrűbb beépítést előíró területeken. Az ingatlanérték-kiegyenlítés – amelynek előnyeiről korábban éppen Varga-Ötvös Béla számolt be ugyanitt – érdekében Milánó lehetővé teszi a fejlesztési jogosultság átvihetőségét a hasonló adottságú területek között, ezzel csökkentve a drasztikus ingatlanérték-különbségeket a metropolisztérben.

PARIS MÉTROPOLE ÉS GRAND PARIS

Sárközy elnök nagyszabású központfejlesztési akciója, amely Grand Paris néven vált közismertté a francia szimbolikus politizálás egyik legnagyobb hatású eszközévé vált 2009 folyamán. A Grand Paris kezdeményezés legalább olyan mértékben épít a nemzeti öntudatra és büszkeségre, mint amennyire szükségszerű a francia főváros térségére nehezedő befektetői nyomás kezelése. Sárközy elnök tíz neves nemzetközi építészcsoportot hívott meg, hogy absztrakt szinten kezelve a metropolizáció kihívásait, keressen megoldásokat a várostérségi struktúra, központrendszer, közlekedés, funkcionális összetétel, beépítési sűrűség növelése, tradicionális városhasználat átalakulása és zöldterületi hálózat problémáira. A Grand Paris egy erősen tekintélyelvű, elitista és építészet-centrikus terv, szinte tökéletesen negligálva olyan mélyreható társadalmi és urbanisztikai problémákat, mint az elővárosok szociokulturális elszigetelődése, a szociális lakások kérdése, a lakóterületek életminőségének drasztikus romlása. Ezzel szemben új landmarkok, magasházak és 130 kilométernyi új metróvonal építését tűzte célul, anélkül, hogy társadalmi konzultációt kezdeményezett volna a lakosság igényeinek és prioritásainak felmérésére. Másrészről a terv etatista és informális jellege mutatkozik meg abban is, hogy a tervezés folyamatába a Kulturális Minisztérium, Párizs városa és Ile-de-France régió vezetése mellett az érintett polgármesterek szövetsége kapott csak meghívást.

A Grand Paris tervet megelőzően már 2006-ban elindult egy informális egyeztetés-sorozat, a metropolizációs folyamatokból adódó feszültségek oldására. A választott döntéshozók közötti rendszeres egyeztetések rövidesen elvezettek egy organikus, a regionális intézményrendszernek alternatívát mutató informális közösség megformáláshoz. A konszenzuson alapuló egyeztetési folyamat három javaslatot fogalmazott meg, egy partnerségi modell kidolgozására a nagyléptékű projektek végrehajtásához, a pénzügyi szolidaritás kívánalmát, valamint a formális metropolisz önkormányzás igényét. 2010 tavaszán felhívást tett közzé az önmagát immár Párizs Metropolisznak nevező szervezet: olyan helyi ötleteket vártak, amelyek mintegy 2 éven belül megvalósítatók és a jövő metropoliszának építéséhez járulnak hozzá. Mintegy 100 önkormányzat küldte be projektjavaslatait, köztérfejlesztéstől a társadalmi szolidaritás erősítését szolgáló kezdeményezésekig. A rövid távú projektek célja a kisléptékű és közösségileg beágyazott fejlesztések előtérbe helyezése az infrastrukturális óriásberuházásokkal szemben.

A Grand Paris és Paris Métropole kezdeményezései között húzódó feszültség (ld. korábbi cikkünket – a szerk.) alapvetően a megaprojektek pénzügyi fenntarthatóságáról szól. Ezekkel párhuzamosan ugyanis szükséges az elavult infrastruktúra modernizálása is, ami a félelmek szerint áldozatául esne a nagyprojekteknek. Megoldatlan kérdés a kormányzás és a közösségek valós képviselete a fejlesztési döntésekben. A központi állam jelenleg átlép a helyi igényeken, ugyanakkor a lakosság számára a metropolisz léptékű ügyek túlságosan absztraktnak bizonyulnak ahhoz, hogy valódi érdeklődést, elköteleződést mutassanak a nagypolitikában való aktív részvétel iránt. 

A Metropoly Fórum cikksorozatában eddig megjelent:

Az ötmilliós Budapest: rém- vagy vágyálom? Beszélgetés Gauder Péterrel

Kormányzási eszközök a nyitott metropolisz-fejlesztésért - Horváth M. Tamás cikke

A folyamat fontossága - Pallai Katalin a demokratikus döntéshozatalról

Város-tér-fejlesztés - Varga-Ötvös Béla Albertfalva lehetőségeiről

Város-tér-fejlesztés: Budapest hiányzó főtere, Varga-Ötvös Béla cikke

Kinek meddig olvasható Budapest? - Polyák Levente a multikulturális metropoliszról

magazin, városfejlesztés, budapest, milánó, studio metropolitana, párizs, milano, vancouver, frankfurt, seattle, metropoly fórum, metropolisz-régió, szabó tünde Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317