Logomain

Színekkel támad a francia kapcsolat

By Varga Júlia 2010. november 24. 13:55

szerk at hg dot hu

Pink_ghost_120130603-19838-ra7dv6.gallery

Pink Ghost: köztéri performansz

Atrium_120130603-19838-csnt9n.gallery

Színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett egyetem

Atrium_220130603-19838-tfoxq1.gallery

A legszínesebb aula

Sunken_garden_120130603-19838-1cdddqw.gallery

Digitális japánkert, a Sunken Garden

Trottin20130603-19838-1xlu4xv.gallery

David Trottin és a digitális japánkert

Szinekkel20130603-19838-dgcad2.gallery

szinekkel_támad_hl

2010_serie_-_08320130603-19838-19ex05v.gallery

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

2010_serie_-_08420130603-19838-xvb61z.gallery

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

2010_serie_-_09320130603-19838-kn5wm6.gallery

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

2010_serie_-_09620130603-19838-bnt3f.gallery

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

2010_serie_-_12720130603-19838-3abq54.gallery

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

2010_serie_-_12820130603-19838-2mldnz.gallery

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

2010_serie_-_12920130603-19838-7jcxaj.gallery

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

2010_serie_-_30020130603-19838-11n30g6.gallery

Sunken Gardens, a digitális japánkert

2010_serie_-_30220130603-19838-zeyrx7.gallery

Sunken Gardens, a digitális japánkert

2010_serie_-_30520130603-19838-10pio8n.gallery

Sunken Gardens, a digitális japánkert

Nyito20130603-19838-19b1ffc.gallery

David Trottin munkái 2010 nyito

Digitális japánkert, vadító pink városi tér és mozgólépcsővel kényelmesebbé tett egyetem: Budapesten járt David Trottin.

Díszteremmé alakított városi tér és mozgólépcsőkkel kényelmesebbé tett egyetem fémjelzik francia interjúalanyunk nevét, akit budapesti látogatása alkalmával faggattunk. Interjúsorozatunk első részében Jean Bocabeille-jel beszélgettünk egy optimista építészeti évkönyvről, amely a francia építészet nemzetközi megítélését hivatott javítani. Ezúttal a Budapesti Francia Intézet és a KÉK szervezésében október elején Budapestre látogatott francia építészhármas másik tagját, David Trottint faggatjuk arról, hogyan telnek egy mai francia építész mindennapjai.

David Trottin 1965-ben született. Építészeti tanulmányait a Paris Villemin Építésziskolában végezte, ahol 1990-ben szerzett diplomát. Számos párizsi építésziskolában oktatott. 1992 óta a Périphériques iroda egyik vezető tervezője. A FRENCH TOUCH építészkollektíva tagja.

hg.hu: Hogyan alakult irodájuk pályafutása az elmúlt időszakban?

David Trottin: Hárman dolgozunk együtt építészek, már több mint 15 éve. A helyzet különlegessége, hogy szerkezetileg két külön irodát alkotunk. Az egyik irodát Anne-Françoise Jumeau, a másikat Emmanuelle Marin-Trottin-nel én vezetem, tíz-tíz alkalmazottal. Eleinte még a Jacob+MacFarlane iroda is közénk tartozott. Egyrészt építészeti tervezéssel foglalkozunk, az évek során 6-8 épületünk valósult meg. Másrészt már a kezdetektől fogva az építészeti közéletben is igen tevékenyek vagyunk. Építészeti kiállításokat szervezünk, interjúkat készítünk, publikálunk. A svájci Birkhauser kiadóval egy építészeti szaklapot is kiadtunk.

hg.hu: Milyen szellemben működik irodájuk?

David Trottin: Munkamódszerünk megegyezik a PLAN01 irodáéval. Már az elejétől fogva, mi is a közös munkára fektettük a hangsúlyt. Folyamatosan együtt gondolkozunk, együtt tervezünk. Egyedül nagyon nehéz lenne boldogulni. Gyakran nem is tudjuk, hol is kezdjünk hozzá egy-egy tervhez, hiszen annyi előírásnak, elvárásnak kell eleget tennünk. Másként kell tárgyalni a megrendelővel, másképp a hatósággal, társtervezővel, kivitelezővel. Mintha egy személyben egyszerre több személyiséggel kellene rendelkeznünk. Ez persze nagyszerű is, mert lehetővé teszi, hogy minden helyzetben más és más szemszögből figyelhessük meg a munkák menetét. Rájövünk, hogy nem mi vagyunk az igazság egyedüli képviselői. Ez a folytonos szemlélődés, kitekintés megakadályozza, hogy olyan építésszé váljunk, aki csak azt hajtogatná: „Kizárólag én ismerem a helyes megoldást, és kötelezem rátok vonatkozóan is az én álláspontomat”. Számunkra a közreműködő, demokratikus nézőpont a helyes, megvallva azt, hogy a valóság és az igazság nem egyetlen. A megegyezés szó a legtalálóbb erre a viselkedésformára. Két fél esetén az alkotás során mindketten egyetérthetnek, anélkül, hogy bármelyik fél feladná a szempontjait. Ez a mi alapelvünk mind a tervezés, mind a publikálás terén. Meg kell találnunk az együttműködés módját.

hg.hu: Hogyan sikerül az együttműködést biztosítani az alkotás folyamatában?

David Trottin: Úgy gondolom, hogy számunkra alapvető fontosságú, hogy az alkotáshoz mindig alkalmazzunk valamilyen módszert. Az eljárás éppolyan fontos, mint maga az eredmény. Legyen szó kisebb vagy jelentősebb épületről, mindig meg kell találni a játékszabályokat. Egyfelől késszé teszi az tervezendő épületet, másfelől számításba veszi azt a valóságot is, hogy többen dolgozunk rajta. Olyan ez, mint egy társasjáték, amelyet többen játszanak: mindenki egy részét képezi a játéknak. A kontextussal való kapcsolat nélkülözhetetlen a játékhoz. A tervekben megjelenő játék, irónia, olykor még cinizmust is mondanék, de egészen akupunktúra finomságához hasonlítható cinizmust, a valósággal való tevékenység módját jelenti. Gyakran alkalmazom a „valósággal való tevékenység” fogalmát, amelyről egy könyvünk is született. Véleményem szerint a minket megelőző generációnak szándékában állt eldobni a valóságot, szembehelyezkedtek vele, terveik a valóságtól teljesen elrugaszkodtak. Feltételezve, hogy sok esetben nem valósulhat meg alkotásuk, inkább elvesztették az építés lehetőségét, mintsem megegyeztek volna. Az ő idejükben a megegyezés megalkuvás lett volna. Azt hiszem, mindnyájunk érdeke lehet ez a módszer, amely létezhet a politikában, a szociális életben és a tudományokban. Így aztán kitaláltuk a kettőn álló pozitív összefüggés-elméletet munkánkban.

hg.hu: Hogyan jelenik meg a játék és a valóság kapcsolata az Önök építészetében?

David Trottin: Jó példa erre a párizsi Furstenberg tér esete, ahol felkértek bennünket egy akciótervre. Nem mint építészek, hanem, mint művészek kaptuk meg a megbízatást. Ami érdekes volt, hogy az idők folyamán minden utcabútort eltávolítottak a helyszínről. Eltűntek a padok és hausmanni térkellékek, amelyek annak idején élhetővé tették a teret. Az itt élő jómódú emberek ugyanis nem szerették volna, hogy a téren ücsörgők zajt csapjanak, különösen a hajléktalanoktól tartottak. Úgy gondoltuk, szellemes lenne átalakítani ezt az arányos teret úgy, mintha az egy nagy belső terem lenne. 2002 májusa és júniusa között egy hónapra szabad kezet kaptunk, így született meg ez a rózsaszín intervenció. Az emberek ismét jöhettek, leülhettek, sőt még meg is ebédelhettek a téren.

hg.hu: Hogyan fogadták a környékbeliek és az arra járók a téren keletkező rózsaszín képződményt?

David Trottin: Eleinte voltak olyanok, akik el akarták bontani az új térdekorációt, ugyanis féltek attól, hogy randalírozások színhelyévé alakul majd át a tér éjjelente, és ez megzavarja majd a környék nyugalmát. A közvélemény-kutatás szerint azonban nagyon is pozitív volt a köztér fogadtatása. Igazi találkozóhellyé vált, és csak ritkán került sor kisebb összetűzésekre Összességében igen népszerű lett.

hg.hu: Fiatalos lendületről árulkodik a Párizs központjában lévő Jussieu Egyetem bővítése is.

David Trottin: A Szajnához és a Jardin des Plantes-hoz közel található ez az egyetem, amelyet a hatvanas években emeltek, nagyon rövid idő alatt. A mi feladatunk az lett volna, hogy az épületrészünk egyszerűen csak zárja be a keretet. Mi azonban azt szerettük volna elérni, hogy az épület ne csak folyosókból és a körülötte lévő termekből álljon, hanem impozáns belső terek is képződjenek. A meglévő épületegyüttes egyszerre elegáns, szépen megrajzolt, nagyon ritmusos, de meglehetősen ismétlődő, monoton és lehangoló. Az új épületszárnyunknak ki kellett törnie ebből az egyhangúságból, és figyelemfelkeltőnek kellett lennie. Fényt árasszon, akárcsak egy lámpa, és színt vigyen környezetébe. Játékosan formáltuk meg az épületet, s annak belső tereit. Kedveljük a bevásárlóközpontok vagy a repülőterek formavilágát, amelyekben könnyen és nagyon gyorsan eljuthatunk egyik helyről a másikra. Oktatási épületeknél rendszerint nem ezt a megoldást alkalmazzák, de ennek ellenére a mi esetünkben nagyon jól működik. Reggelente 4500 főnek kell eljuttatni a megfelelő termekbe. Lifttel ez lehetetlen lenne. Lépcsőkkel szintén meglehetősen nehéz lenne kivitelezni, soha nem találnánk a lépcsőket, s azok igen hosszúak lennének. A mozgólépcső jó eszköz volt arra, hogy elvezessük az embereket a megfelelő helyre. Ugyanakkor dinamikusabbá varázsolja az épületet, és talán az oktatást is. Megalkottunk kicsit naiv jelmondatunkat: „Jutassuk el könnyebben az embereket egyik helyről a másikra, juttassuk el könnyebben az ötleteket egyik helyről a másikra!”

hg.hu: Megjelenik-e a dinamizmus és játékos könnyedség az épületszerkezeteken is?

David Trottin: A belső térben rögtön feltűnnek a színek, minden egység más színű, azaz színek fejezik ki a termek rendeltetését. Ez segíti a diákokat az eligazodásban, például hol található a fizikai tanszék a kémiaihoz képest. Ami a külső homlokzatot illeti, egyrészt az egységes megjelenés vezérelt bennünket, másrészt a hatvanas évekre jellemző anyagmegmunkálást próbáltuk felidézni, így került sor a perforált lemez alkalmazására. A hatvanas években megjelent az ipar idealizálásának gondolata, a minimalizmus kicsit japános fajtáját próbálták megvalósítani a típuselemek ismétlésével, ritmusával. Izgalmasnak találtam ennek az ötletnek az átvételét. Bizonyos könnyedséggel bír, miközben a múltra utal. Ez a perforált lemez lehetővé teszi az egyetem számára a fejlesztés és az átalakítás lehetőségét is. Ha például a laboratóriumot átrendezik, és szeretnék eltüntetni az ablakot, nyugodtan megtehetik. Olyan épületről van szó, amely megengedi a mutációt.

hg.hu: Ha már Japánról esett szó, ott is született egy-két alkotásuk.

David Trottin: A Toshio Shimizu Art Office kért fel bennünket az egyik tervezési feladatra, a Sunken-kertre. Nagoya pályaudvara mellett, egy Lucent toronyház saját metrólejárót alakított ki. Számunkra ez meglepő, de Japánban minden lehetséges! Üveget kellett alkalmaznunk a mélyben lévő üregben, és színekkel kellett élénkítenünk azt. A határolószerkezetek, mint a fal és járószint már adott volt. Ebben a szűk, lehatárolt térben alkottuk meg mesterséges kertünket. A padlóra világító, színes burkolóköveket fektettünk, majd a falra tükröket helyeztünk. Az eddig teljesen érdektelen, sötét tér ezáltal fényessé és végtelenné vált. A színes elemek a tükröknek köszönhetően megsokszorozódnak, és egy kaleidoszkópféle képződik. Az ötletünk eredményeképpen a tér jóval nagyobbnak tűnik, és megelevenedik. A mélyben fekvő játékos, vidám hangulatú tér hívogat, hogy felfedezzük ezt az érdekes, színes világot minél közelebbről. A fényrendszerünk nappal is működik. A burkolóelemek LED-ekkel változtatják a színüket. A diszkók és bárok világát kívántuk felidézni.

hg.hu: Úgy veszem észre, hogy előszeretettel alkalmazzák a színeket terveiken.

David Trottin: A színek többletet jelentenek művészetünkben, építészetünkben. A reklámvilág és a kereskedelem bátrabban nyúl a színekhez, fényekhez. Fontos, hogy az építészet is megismerje ezeket a lehetőségeket, sőt mi több, éljen is velük. A szín és az építészet közös története nagyon hosszú történet, a bizánci korszaktól kezdődően egészen napjainkig tart. Mindig voltak időszakok, mikor erőteljesen használták a színeket, majd jöttek korszakok, amikor ellenezték: „Ne, ne legyen szín, csak maga az anyag: a kő, a fa látszódjék!” Aztán ismét igent mondták a színre: „Színt rá!” Majd megint: ”Ne, ne legyen szín!” Szóval, így megy ez a színekkel. Egyszer gyűlöljük, máskor szeretjük. Persze a nagy technikai vívmányoknak köszönhetően nagyon gyakran csak vegyi anyagként tartották számon. Napjainkban mi szeretjük a színeket, legfőképpen a virtuális színeket, amiket változtatni is lehet, programozni. A szóban forgó „japánkertre” négy színprogramot dolgoztunk ki. Minden évben négy ciklus váltakozik, akárcsak az évszakok. A mi építészeti világunk valóban színekben és fényekben gazdag.

építészet, magazin, franciaország, interjú, francia építészet, kortárs építészet, david trottin, french touch, varga júlia Icon_print

Pink Ghost: köztéri performansz

Színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett egyetem

A legszínesebb aula

Digitális japánkert, a Sunken Garden

David Trottin és a digitális japánkert

szinekkel_támad_hl

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

A színekkel és mozgólépcsőkkel izgalmasabbá tett Jussieu Egyetem

Sunken Gardens, a digitális japánkert

Sunken Gardens, a digitális japánkert

Sunken Gardens, a digitális japánkert

David Trottin munkái 2010 nyito

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317