Logomain

Kinek meddig olvasható Budapest?

By Polyák Levente 2010. november 23. 14:20

szerk at hg dot hu

Része még a városról alkotott olvasatunknak a józsefvárosi kínai negyed? Polyák Levente a metropolizáció kognitív kihívásairól.

Polyák Levente cikkét a Studio Metropolitana és a hg.hu együttműködésében közöljük. Polyák Levente építész, urbanista, jelenleg a MOME és a BME oktatója. Több párizsi, New York-i, budapesti és pécsi önkormányzati és civil kezdeményezésben vállalt szerepet, a Kortárs Építészeti Központ alapítójaként pedig rendszeresen közreműködik építészeti-városépítészeti rendezvények szervezőjeként. A 2010-es London Festival of Architecture magyar-brit témájú, The Anatomy of a Street című kiállításának kurátora.

Jozsefvaros_index20130603-19838-ygerex.gallery

Metropoly Fórum: Polyák Levente

A Budapestre látogató külföldi néha úgy érezheti, mintha a főváros ellenállhatatlan centripetális erők szorításában szenvedne. A város központi kerületei mágnesként vonzzák magukhoz nem csak a város nappali, de éjszakai használóit is. A központ gravitációjának hatása különösen erős a város kulturális csomópontjai tekintetében: hol van az a felfedezőkedv, amellyel a New York-iak Williamsburg és Bushwick ipari épületekkel és a magasban futó autópályákkal szabdalt negyedeibe koncentrálják energiáikat, amellyel a londoniak a belvárostól távoli Hackney galériáiban keresik a legújabb művészetet, vagy amellyel a berliniek Kreuzberg színházait veszik célba esténként? 

Budapest a leggyakrabban a kudarcát látta azoknak a kulturális helyszíneknek, amelyek a központi övezeten kívülre települtek: múzeumoknak, kulturális központoknak, koncerttermeknek. E helyszínek bukása azonban nem annyira a budapestiek hiányzó kalandvágyának függvénye, mint korlátozott mobilitásuknak, amely szorosan összefügg az erős, funkciógazdag városi alközpontok sokat kárhoztatott hiányával, a közlekedési rendszer hierarchikusságával, és a központon kívül eső kerületek igen gyenge „láthatóságával”. 

A budapestiek behatárolt optikája természetesen nem kizárólag az egyéni mozgástér problémája, hanem a metropolizáció folyamatának kerékkötője is: a várost agglomerációjával szorosabb kapcsolatba fűző folyamat nem csak a város és perifériája között megosztott kezelésű infrastruktúrán, közlekedési eszközökön, illetve a kölcsönös előnyöket és hátrányokat jelentő csere különböző intézményes módokon történő elismerésén keresztül zajlik, de a városlakók táguló városképe által is. E városkép elgondolására igen hasznos eszköz a „kognitív térkép” fogalma. A Kepes György-tanítvány Kevin Lynch által kidolgozott mentális térképezés elmélete szerint mindenki különböző univerzális térelemek (területek, határok, csomópontok, irányvonalak és útvonalak) segítségével építi fel magában a környező város képét. Az a város, amelyben ezek az elemek világosak és megfelelő hangsúlyt kapnak, sokkal átláthatóbb, mint az, amelyben ezek az elemek kevéssé artikuláltak. 

A józsefvárosi piac és az egykori Ganz-telep

Budapest általános átláthatósága – olvashatósága – ma egy igen leszűkített területre vonatkozik: a külvárosi negyedek vagy a várost övező települések ismerete teljesen véletlenszerű, illetve a személyes használat függvénye. Ennek részben a városi szövet felszabdaltsága, és ezzel összefüggésben a városi táj töredezettsége az oka: a megmaradt nagyléptékű ipari és közlekedési infrastruktúra (üzem-komplexumok raktártelepek, kiszolgáló épületek, kikötők, raktárgyorsforgalmi utak, vasutak, felüljárók, stb.) gyakran áthatolhatalan – és átláthatatlan – határokat hoznak létre a városban, amelyek lehetetlenné teszik a tér folytonos észlelését, és az alakuló metropolisz területi összefüggéseinek tudatosulását. Az infrastruktúrák túláradó fizikai jelenléte nem csak az egyes területeket szigeteli el egymástól, de azok lakóit is: nem véletlen, hogy a nagyvárosi szegénység legkirívóbb példái mindig a nagy infrastrukturális együttesek árnyékában koncentrálódnak. Ez a modern metropolisz nagy paradoxona: azok a nagy infrastrukturális együttesek, amelyek elvileg a mobilitást, a hozzáférést, az összekötöttséget, a kiterjesztett láthatóságot voltak hivatottak elősegíteni, a maguk konkrét jelenlétével a célokkal ellentmondva éppen határokat, törésvonalakat hoztak létre. A metropolizálódó város egyik kihívása a belső határok áthidalása és a külső határok újragondolása. 

A város észlelete (a területek, határok, csomópontok, irányvonalak és útvonalak azonosítása) természetesen nem csak a személyes tapasztalat és városhasználat során formálódik, hanem a különböző képek, reprezentációk – regények, filmek, művészeti megközelítések, reklámok, stb. – elterjedése révén is. A központosított városi képzeletvilág, a sztereotípiákat ismétlő reprezentációk a metropolisz komplexitásának megértését korlátozzák, és a központ gravitációját erősítik. A város ikonográfiájának újrarajzolása olyan feladat, amelyet minden, a maga historizáló imázsát levetni próbáló városnak el kell végeznie. A római Stalker építész- és művészcsoport felfedező túrái a város határai mentén, a londoni Iain Sinclair absztrakt útvonalakat követő irodalmi sétái vagy a párizsi Nogo Voyages művészcsoport képeslapjai és kiállításai a banlieue (a párizsi külvárosok) különleges vagy éppen tipikus helyeiről; ezek mind példák azokra a kísérletekre, amelyek képesek a városlakók kognitív térképét kitágítani, illetve új elemekkel – és területekkel – gazdagítani. Tudatosan vagy öntudatlanul, e küldetés sikeréhez járul hozzá Budapest fiatal filmeseinek és művészeinek jelentős része is, akik az elmúlt években számos korábban ismeretlen – periférikus vagy félperiférikus helyzetű – helyszínt vontak be a kanonikus Budapest-reprezentációk körébe, sajátos karakterrel ruházva fel azokat. 

A személyes tapasztalat és a kulturális reprezentációk azonban korántsem fedik fel a város működésének absztraktabb vonásait, átfogóbb tendenciáit. A város sorsát meghatározó gazdasági, társadalmi, politikai és környezeti folyamatok akkor válnak észlelhetővé, amikor épületekben, utcákban, új földrajzi és urbanisztikai jelenségekben materializálódnak: a város határait övező logisztikai csomópontok, a kihasználatlan területekre beköltöző kínai piacok, a Nagykörút mentén felbukkanó afrikai call-shopok, az új funkciójukat kereső kikötők és repülőterek mind Budapest globális áramlatokba való bekötöttségének jelei, migrációs és kereskedelmi beágyazódásának szereplői; és mint ilyenek a metropolizáció kulcsfontosságú helyszínei. Láthatóságuk megteremtése szükséges feltétele annak, hogy minél tágabb körben tudjuk követni, elemezni, befolyásolni a város átalakulását.

A Metropoly Fórum cikksorozatában eddig megjelent:

Az ötmilliós Budapest: rém- vagy vágyálom? Beszélgetés Gauder Péterrel

Kormányzási eszközök a nyitott metropolisz-fejlesztésért - Horváth M. Tamás cikke

A folyamat fontossága - Pallai Katalin a demokratikus döntéshozatalról

Város-tér-fejlesztés - Varga-Ötvös Béla Albertfalva lehetőségeiről

Város-tér-fejlesztés: Budapest hiányzó főtere, Varga-Ötvös Béla cikke

Legközelebb Szabó Tünde (Studio Metropolitana) cikkét közöljük. Budapest hosszú távú városfejlesztésének témájában várjuk a hozzászólásokat, cikkeket.

építészet, városfejlesztés, studio metropolitana, urbanisztika, városépítészet, polyák levente, hg.hu, józsefváros, józsefvárosi piac, józsefvárosi pályaudvar Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317