Logomain

Palota a jövőnek: a hogyan kérdése

By Kovács Dániel 2010. november 22. 16:19

szerk at hg dot hu

Hartmann_schedel20130603-19838-1ftc45k.gallery

Buda városa Hartmann Schedel Nürnbergi világkrónikájában

Barokk_palota20130603-19838-hsjtyk.gallery

A budai királyi palota a 18. században, csillagvizsgálóvá alakított kupolával

Harmincas_evek20130603-19838-1s354up.gallery

A budai királyi palota kormányzói székhelyként, a harmincas években

Palota_ma20130603-19838-f22zsf.gallery

A budai királyi palota ma

Palota_ma20130603-19838-nafz5p.gallery

palota_ma

Vajon elkövetjük-e majd ugyanazokat a hibákat a budai királyi palota esedékes felújításánál, mint a hatvanas évek építészei?

Bár kormányzati szándéknak nem látni nyomát, az mind nyilvánvalóbb, hogy a budai volt királyi palota felújítását nem sokáig lehet halogatni. A mai formáját nagyjából hétszáz év alatt elnyert épületegyüttes a török hódítás előtt, majd rövid közjátékokkal a 18. századtól a második világháborúig javarészt az ország irányításának (a Habsburg-időszakban egyértelműen szimbolikus) központjaként szolgált, azóta pedig nemzeti kultúránk és történelmünk néhány fontos intézményének adott helyet. (Ma még megnevezése is nehézkes; az egyszerűség kedvéért a Palota szót használom majd.) Funkcióváltásáról e kevés helyen talán nem érdemes vitát indítani. Annak hogyanjáról a gondolatébresztés szintjén tán igen – várhatóan ugyanis ez a kérdés kapja majd a legkevesebb figyelmet a jövőben.

Buda városa Hartmann Schedel Nürnbergi világkrónikájában. Kép: btm.hu

A Palota jelenlegi képét a második világháború után megkezdődött régészeti feltárások, helyreállítások és átépítések eredményeként a nyolcvanas évekre nyerte el. Mint az közismert, a háború előtt nagyjából fél évszázadig fennálló állapot az Ybl és Hauszmann munkája nyomán megszületett, részben a barokk maradványait is őrző homlokzatokkal, valamint a századfordulós magyar iparművészet remekeit tartalmazó belsőkkel szinte teljesen megsemmisült. Ma az egykori enteriőrök csekély maradványai, töredékei lelhetők fel itt-ott – nem is feltétlenül az eredeti helyszínen. A Palota állapotát viszont gazdagította a háború után feltárt, dokumentált és látogathatóvá tett számos középkori maradvány, valamint a rekonstruált középkori erődítés, amelynek bemutatásához felszámolták a hauszmanni palotakertet. Eltűnt számos csatlakozó épület, tereket és udvarokat szüntettek meg, teljes homlokzatok épültek újjá, a szecessziósnak érzett és hiányzó belső tere miatt kárhoztatott régi helyébe új kupola került. Az enteriőrök a hetvenes-nyolcvanas évek esztétikai nívóját tükrözik.

A korízlés változásával mind többen szorgalmazzák (a szakmából is), hogy minél többet állítsunk helyre a Palota elpusztított hauszmanni díszeiből, az úgymond „eredeti” állapotból. Ha azonban belemerülünk ebbe a kellemes (és az anyagi tényezőket többnyire teljesen figyelmen kívül hagyó) diskurzusba, tudnunk kell: a Palota építészeti összképét illetően nem használhatók az „eredeti” és „hamis” fogalmai. Történelmi korszakok és állapotok vannak: a jelenlegi a romos körülbelül 50 évig létező hauszmanni állapot harmincéves rom-létének felszámolásával jött létre, és áll fenn szintén nagyjából három évtizede.

Bár a műemlékvédelemre jellemző, hogy disztingvál (középkori freskók bemutatásáért elbont barokk karzatot), azt az elmúlt fél évszázadban, a manapság gyakran kárhoztatott Velencei Charta szellemében mindig az értékek és a valósághoz való hűség mérlegelésével tette. Ez a szigorú, de őszinte elv sajnos lazulni látszik az elmúlt évtizedben, olyan eredményekkel, mint a négy csupasz téglafalból „helyreállított”, csillogó palatetővel, árkádos loggiával és reneszánsz ablakokkal megspékelt nyírbátori „várkastély”. A történelmi folytonosság hamis illúzióját teremti meg az épülő újbarokk kulissza napjainkban a második világháború egyik legszörnyűbb tömegtragédiájának helyszínén, a teljesen elpusztított drezdai belvárosban is. Nem állja meg a helyét a Palota átépítését pártolók gyakran hangoztatott analógiája, a háború után a térdig érő romfalakból felépített varsói királyi palota – Budán ugyanis most is létezik egy épület, amelynek jelenlegi, a funkcióknak megfelelő, ép állapota jelentős történeti értéket képvisel. És nem csak történeti értéket: a Palota mai épülete létező landmark, sziluettje milliók számára azonos Budapesttel.

A budai királyi palota a 18. században, csillagvizsgálóvá alakított kupolával

A Hauszmann munkájára való nosztalgikus visszamerengés elsősorban a kortárs iránti bizalmatlanságot, és átvitten az ezen írás keretein túlmutató, általános értékválságot is tükrözi. Szerepet játszik benne továbbá a közelmúlt történelmének feldolgozatlansága, az oly gyakran nélkülözött objektív szempontok és kommentárok, ami leginkább jelenkori történettudományunk határozatlanságából és persze a politikai akarat hiányából fakad. Pedig Rákosi Mátyás és Kádár János kora éppoly szerves része a Palota történelmének, mint Zsigmondé, Mátyásé, Mária Teréziáé vagy Ferenc Józsefé. A vitának e részéhez használható analógiaként kínálkozik a hitleri Németország építészetének mai sorsa, illetve azok a megoldások, amelyekkel a demokratikus keretek között működő NSZK-ban éltek (az NDK-ban többnyire egyszerűen elbontották a Harmadik Birodalom építészeti emlékeit). Noha a ma Németországa nyilvánvalóan nem igazán tud mit kezdeni egy rémkorszak gigantomán, használhatatlan épületeivel, a maga módján és nyelvén azért próbálkozik: jó példa erre a múzeummá és koncertteremmé alakított nürnbergi Kongresshalle.

A reális helyzetértékeléshez annak felismerése is hozzátartozik, hogy a Palotát nem Zolnay László és vérszomjas régészcsapata, vagy a helyreállítást irányító építészek (egyébként saját koruk kiemelkedő szakemberei: Janáky István, Hidasi Lajos, Jánossy György) pusztították el, hanem a nácik által megszállt Budapestet bombázó szövetséges repülők. Azaz: az épület elsősorban a második világháború a tengelyhatalmak oldalán elköteleződő, fővárosát a háború végnapjaiban a nácik kezébe adó magyar politika vétlen áldozata, és csak másodrészt a háború után meghatározott műemléki elveké, amelyeket egyébként inkább hajtott a budai várdomb eltűnt, betemetett középkora utáni kíváncsiság, mint a politikai ideológia. Persze nem véletlenül nincs központi emlékműve sem a második világháborúnak – a történelemmel való objektív szembenézés helyett mindmáig egyszerűbb hallgatni, vagy a sajátunktól eltérő álláspontokat figyelmen kívül hagyva kardoskodni valamelyik politikai oldal mellett.

A budai királyi palota kormányzói székhelyként, a harmincas években. Kép: wikipédia

Elég nyilvánvalóan meghúzhatók azok a határok, amelyeket nem szabad túllépnünk a Palota esetleges újabb rekonstrukciójára készülve. Az újjáépített várfalakon található, állítólag Rákosi személyes utasítására kiképzett lőrések mai kifigurázása ugyanannak a folyamatnak az első jele, amely Hauszmann belső tér nélküli kupolájának pusztulásához vezetett. Az előző kor azon volt, hogy minél többet megszüntessen a múlt jelei és hibásnak gondolt megoldásai közül. Bármily nyilvánvalónak is tűnik, nekünk vétek lenne ugyanezt az utat követni; elődeink munkájának tisztelete, valamint műemlékvédelmünk elmélete ezt nem teszik lehetővé.

Ez nem azt jelenti, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek megoldásai közül ne bírálhatnánk felül a legtöbbet, sőt. Jelenti ellenben azt, hogy a történelem újrakreálása közben tudnunk kell: magunk is történelmet alkotunk. Amit elpusztítunk, az egyszer s mindenkorra elpusztul; amit felépítünk, úgy kell felépítenünk, hogy utódaink is maradásra méltónak ítéljék. Ez a szemlélet nemcsak az újjáépítés elméletében, de gyakorlatában is újszerű megoldásokra sarkallhat, helyet adva a kiemelkedő egyéni megoldásoknak és a közösségi együttműködésen alapuló kezdeményezéseknek egyaránt. Egy, a tervezési folyamat kezdetén e célból összeálló tanulmánykötetet nemcsak a munkálatokban résztvevő szakemberek forgathatnák haszonnal, de segíthetne számos, a Palotával kapcsolatos és téves indítványokra ösztönző városi legenda tisztázásában is, a társadalom szélesebb köreit bevonva a diskurzusba.

A budai királyi palota ma. Kép: wikipédia

A jelenlegi állapot ellen nőttön-növekvő indulatoknak ugyanis van még egy fontos eredője. Az újjáépítés mára sokat bírált hogyanjait a háború után egy szűk szakmai kör és a politikai vezetés határozta meg, a nyilvánosságot teljesen kizárva (ezt figurázza ki Örkény István is egy zseniális egypercesében). A mai projekt beágyazottságát, társadalmi elfogadottságát egyféleképp lehet biztosítani: egy, az elejétől a szalagvágásig teljesen nyilvános folyamattal. Kezdve a funkciókról, az itt elhelyezendő és az esetleg kiköltöztetendő intézményekről szóló párbeszéddel, az átépítések lehetséges variációinak bemutatásával, a szűkebb és tágabb környezet bevonásával, folytatva a nyilvános tervpályázatokkal, a vezetővel látogathatóvá tett építkezésekkel, az egyes építési korokat közérthetően feltáró épületrészekkel, és természetesen a nyilvánosság állandó anyagi és erkölcsi kontrolljával. Ez az egyetlen lehetséges útja a Palota rekonstrukciójának.

Egy ilyen folyamat eredményeképp a Palota nemcsak a múlt iránti nosztalgiázás és a fizetős turistaprogramok kulisszájaként működne tovább, hanem a jelenkori magyar történelem fontos helyszínévé válna; szimbolikus központjává egy olyan országnak, amely képes szembenézni a múlt tévedéseivel, a saját maga és mások által elkövetett hibákkal – és elég bátor ahhoz, hogy megoldásokat keressen rájuk. Egy funkcióját vesztett hatalmi központnak nehezen lehetne ennél megfelelőbb szerepet találni.


A cikk megjelent az Artmagazin 2010/5. számában, Bojár Iván András, az Octogon főszerkesztőjének hasonló tárgyú írásával együtt.

felújítás, építészet, magyar építészet, budapest, buda, királyi palota, ybl miklós, jánossy györgy, hauszmann alajos, zolnay lászló, janáky istván, hidasi lajos Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317