Paulo Mendes da Rocha személyében másodszor nyerte brazil építész a világ legrangosabb építészeti elismerését. 1988-ban Oscar Niemeyer volt az első.
Paulo Mendes da Rocha személyében másodszor nyerte brazil építész a világ legrangosabb építészeti elismerését. 1988-ban Oscar Niemeyer volt az első.
A 78 éves Mendes da Rocha az ötvenes évektől fogva fontos szereplője a brazil építészszakmának, de az igazi ismertséget a Sao Paulo-i Paulistano Atlétikai klub 1961 –es terve hozta meg neki. 1969-től politikai nézetei miatt hazájában mellőzték, inkább külföldön ért el eredményeket, az 1970-es osakai Expón ő tervezte a brazil pavilont, a Renzo Piano által megnyert Pompidou központ pályázatán második helyzetet ért el. Később legfontosabb alkotásaként már az 1988-as Sao Paolo-i Szobrászati Múzeum tervét emlegették, melyről méltatói azt mondták, őszinte, és merész, illetve, hogy fő szervező ereje a paradoxon. A tágas vízfelületekkel és merész betonformákkal játszó konstrukció a brutalizmus jegyeit hordozza magán. Jelenlegi legnagyobb projektje, a spanyolországi Vigo egyetemi negyedének kivitelezése.
:image_8840
2000-ben Mies van der Rohe díjat kap. Mendes da Rocha meglepődött a bizottság döntésén, mellyel neki ajánlották fel a díjat, de örül, hogy értő fülekre talált a mondanivalója, amit épületeivel ki akart fejezni, hisz számára az építészet nem más, mint kommunikáció. Da Rocha előtt olyanok nyerték el a Pritzker díjat, mint Kenzo Tange, Renzo Piano, Foster, Koolhas, és 2004-ben Zaha Hadid.
