Logomain

Kormányzási eszközök a nyitott metropolisz-régiós fejlődésért

By Horváth M. Tamás 2010. november 12. 10:47

szerk at hg dot hu

Palyaudvar_index20130603-19838-ax1xqj.gallery

horváth m tamás index

Horvath_m_hirlevel20130603-19838-krs7f0.gallery

horváth m hírlevél

Palyaudvar20130603-19838-vj4w5p.gallery

"S-Bahn" koncepció 2008, FŐMTERV Zrt.

Szgk20130603-19838-13xqskq.gallery

"S-Bahn" koncepció 2008, FŐMTERV Zrt.

Parisz_megkozelithetoseg20130603-19838-1aycz2m.gallery

Párizs vasúti elérhetősége Franciaországon belül.

Nyito20130603-19838-hvwfz5.gallery

"S-Bahn" koncepció 2008, FŐMTERV Zrt. nyitó

Mit jelent a települések hálózatos kormányzása, és milyen példái alakultak ki Európában? Horváth M. Tamás írása.

Horváth M. Tamás cikkét a Studio Metropolitana és a hg.hu együttműködésében közöljük. A szerző jogász, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem tanára, tudományos kutató. Szakterületei a közszolgáltatások szervezése, a közpénzügyek, illetve az önkormányzati közigazgatás fejlesztése. Horváth M. Tamás a november 15-i Metropoly Fórum résztvevője.

Metropoly Fórum: Horváth M. Tamás

Hálózatos városfejlesztés: a kezdetek

Gauder Péter interjújában a hálózatos fejlődésű városrégiók nyugat-európai mintájáról beszél. Nagy-London adminisztratív régióját hozza föl példaként, egyben a nagyváros-igazgatás egyik modelljeként. A fölidézett tendencia összetettségét ezen a mintán keresztül valóban láthatjuk. A fejlődési folyamat ugyanis jellemzően ellentmondásos, inkább közvetett. A Nagy-Londoni Tanács (Greater London Council) a karizmatikus munkáspárti Ken Livingstone vezetése alatt (1981–86) érte el befolyása csúcsát. Ekkor azonban Margaret Thatcher kormánya megelégelte az intézmény és az ellenzéki vezető túlságosan nagy hatalmát, ezért megszüntették a Tanácsot. 

Ezt követően London 32 kerület (borough) önkormányzatából állt, nagyvárosi igazgatási koordináció nélkül! A hosszú konzervatív korszak után a stabilizálódott munkáspárti kurzus Tony Blair miniszterelnöksége alatt állította vissza a londoni szintű önkormányzatot, hozzá közvetlenül választott polgármesterrel. A tisztet először, „ismét” Ken Livingstone nyerte el, és töltötte be 2008-ig. Ekkori korszakához fűződik a belvárosi behajtási díj, és ezen keresztül a nagyvárosi és környéki közlekedési rendszer nagyszabású reformja. A döntést sokat vitatták, nagy feszültséget okozott, de végül bevált.

A metropolisz-régió a maga adminisztratív formájában nagyon népszerű volt a hatvanas-hetvenes években. Egy idő után azonban a kormányoknak kezdett elegük lenni belőle, mert túl erősnek találták, szomszédvárat láttak bennük, és rendre visszacsinálták a korábbi reformokat. A nagyváros-térségi kapcsolatrendszerek valóságosságát persze mindez nem tudta érinteni. Az embereknek ugyanúgy kellett a zsúfolt elővárosi vonatokon és metrón közlekedniük.

A francia fejlődési minta más úton ugyan, de valami hasonlóra jutott. Törvénnyel hozták létre a nagyvárosi közösségeket, meghatározott feladatokat testálva rájuk és forrásokat is rendelve hozzá. Párizs persze unikum a méretei és jelentősége okán. Más városok is megcélozták ugyanakkor a nemzetközi központi pozíciókat. A városközösség ügynöksége (l. pl. Lille városközösségéét)  a klasszikus társulásokon kiterjedésben és tartalomban is túlmutatóan vállalta föl olyan funkciók menedzselését, amelyek partnerként részt vevő társadalmi és gazdasági kamarai szereplők révén a térség tágan értelmezett egészét a globalizáció közegébe igyekeztek helyezni. Azaz, a szokásos régiókat összekapcsolták, a határokon árnyúlóan akár, ha a termelési, szolgáltatási vagy fejlesztési szükségletek azt indokolták.

Új megoldások: túl az adminisztráción

A 2000-es évek első évtizedében megjelenő európai nagyváros-régiók már nem a bukott vagy újdonságértékükben addigra kimerült kísérletet folytatták, hanem gyökeresen más szcenáriót alkottak. Nem újabb nagyszabású területbeosztási egységeket próbáltak kreálni a körülöttük lévők kisebb-nagyobb sérelmére, hanem a meglévő közigazgatási és nemzeti határok mellett, azokon rugalmasan átnyúlva keresik a funkciók újraértelmezésének lehetőségeit. Megjegyzendő, hogy ebben az összefüggésben a nagyváros inkább város-térség: interaktív közeg, amelyik nemcsak tágabb környékével van kölcsönösségi viszonyokban, hanem különböző modern hálózatokon keresztül a világ vérkeringésébe is szervesen beállítódott. Kézenfekvő csatornák erre a modern network-ök tényleges és képletes állomáshelyei, amilyenek a szupergyors vonatok nagyvárosi pályaudvarai, a forgalmas repülőterek, a mikroelektronika kutatási és fejlesztési gócai, a biotechnológia centrumai, az egyetemek és tudásközpontok kiterjedt kapcsolatai, amelyek mindegyikére igaz, hogy átfogó együttműködések és globális összeköttetések/verseny nélkül nem létezhetnek.

:appendix_5230

A nagyváros-térség a lehető legtágabb értelemben nemcsak a világméretű gazdasági fejlődés potenciális motorja, hanem a fenntarthatóság „felelősségi pontja” is. A mai természeti beavatkozások nagyságrendje mellett nyilvánvalóan elválaszthatatlan a fejlesztés kifejezett teljesítménye és a hatások összességének együttes számbavétele. Éspedig itt nemcsak az externáliákról van szó, hanem a modern nagyvárosi életnek a térben való szétszóródásáról is. Azaz, modernizált ipari centrumok nagyon is hirdethetnek zöld koncepciót a termelés egész összetett folyamatára nézvést.

Erre példa a holland Eindhoven városrégiója, amelynek ambíciózus programja térben kiterjedt és országos, sőt azon túli hatásokkal számol, miközben a rendszert tudatosan a környezet követelményei szerint alakítja. Három nagyon fejlett ország egy-egy ipari centrumát kapcsolják össze: Eindhovent (Hollandia), Leuvent (Belgium), Aachent (Németország) egy háromszöggel (ELAT), ami így a globális versenyképesség határokon átívelő kerete lesz, egyben a rugalmas térségi kooperáció megtestesítője. Eindhoven Régió ehhez igazodó koncepciója, a Brainport program területi tervből és fejlesztési stratégiából áll, amelyik tudatosan természet-közeli térségbe helyezi a kapcsolódó és elérhető hálózatok részeként csúcs-technológiát produkáló országrészt. Újraértelmezik a modern nagyvárosiasság tartalmát azzal, hogy a kormányzat helyett a kormányzás „puhább” eszközeit alkalmazzák.

Ez a szemlélet és gyakorlat nem egyszerűen csak a társadalom és a gazdasági élet különböző köreinek együttműködését feltételezi, hanem a stratégiaalkotási, pénzügyi, területi tervezési, hálózatépítési és más közösségileg és térben is kifelé nyitott kapcsolatokat. Ösztönözhetnek ilyen irányba a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a kooperálók különböző globális érdekszövetségei.

De motorja lehet a folyamatnak az Európai Unió is. A „nemzet alatti” régiós szint mellett egyre inkább megjelenik a flexibilisebb városrégiós gondolkodás, mint támogatási keretfeltételek rendszere. A versenyképességnek és a kohéziónak egyaránt jó terepe lehet az innovációk térségi hálózataira való támaszkodás. Ennek a fejlődésnek az elősegítése hagyományos igazgatási eszközökkel már kevéssé lehetséges. Ezért a nagyvárosi térségi viszonyok rugalmas fejlesztése a kormányzás eszközrendszerének középpontba állításával tűnik megvalósíthatónak. A Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) URBACT II programja ilyen hálózatok építésének kísérlete, beleértve a forrásfogadás feltételeinek kiérlelési próbálkozásait is (magyar tájékoztatási pontja: www.vati.hu).

Nyitott kormányzás

Budapest és nagyobb térsége tekintetében a hálózatosság természetesen jelen van, mint minden élő nagyváros és környezete életében. Példa erre különösen a midig és minden határokat feszegető mobilitás, amit az egyéni és a tömegközlekedési kapcsolatok rendszere közvetít több-kevesebb feszültséggel. Másik ilyen funkció az innováció és az attraktivitás potenciális képessége, ami csak sokoldalú együttműködés révén és kölcsönösségi alapokon lehetséges. Így több ez a két fogalom, mint a fejlesztések szükségességének hangsúlyozása, illetve az „egyszerű” városmarketing. Hasonlóképpen a környezeti feltételekkel való gazdálkodás, például a víz vagy a föld-(terület)használat tekintetében, a térségek határait tágító komplex együttműködést követel. A helyzet tehát nálunk is adott, de a fenntarthatóság és a fejlődés globális folyamataihoz való sikeres kapcsolódás érdekében fontos volna a kormányzási eszközök alkalmazásának jóval nagyobb nyitottsága. A világszínvonalú versenyképességhez a megfelelő fogadókészséget több szinten, mindenekelőtt stratégia-politikai összefüggések generálásával lehet fejleszteni – csatlakozva az európai jó példákhoz.

A Studio Metropolitana november 15-i Metropoly Fórumához kapcsolódó cikksorozatunk első része, a Gauder Péterrel készített beszélgetés Az ötmilliós Budapest: rém- vagy vágyálom? címmel jelent meg. November 15-én Varga-Ötvös Béla írását, november 16-án Pallai Katalin cikkét közöljük a témához kapcsolódóan, ezeket Polyák Levente tanulmánya követi majd.

városfejlesztés, budapest, studio metropolitana, urbanisztika, régió, metropoly fórum, horváth m. tamás, metropolisz-régió Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317