Logomain

Az ötmilliós Budapest: rém- vagy vágyálom?

By Kovács Dániel 2010. november 11. 10:00

szerk at hg dot hu

Belgrád lehet Budapest következő versenytársa - mondja Gauder Péter, aki szerint a környező városokkal összefogva lehet esélyünk.

Nem csupán Bécs, hanem hamarosan Belgrád is a magyar főváros igazi vetélytársa lehet, pedig Budapest - a környező térséggel összefogva, ötmilliós metropoliszként mint város-régió lehetne versenyképes az európai és a nemzetközi piacon: ez a sommája a Studio Metropolitana által készített stratégiai városfejlesztési tanulmánynak. Az egyelőre munkafázisban levő elképzelés szerint Budapest a tágabb városi térséggel összefogva válhatna meghatározó központtá Közép-Európában – szögezte le lapunknak a városfejlesztő intézet vezetője, Gauder Péter, akivel a miértek mellett a hogyanokról is beszélgettünk.

Gauderpeter20130603-19838-12pn86e.gallery

Az elmúlt húsz évben számtalan elképzelés csapott össze arról, miként is kellene Budapestnek megjelennie a nemzetközi gazdasági és kulturális színtéren. Egyet senki sem vitat: a kilencvenes évek elejének álmai, az euforikus célkitűzés a világváros építéséről és a közép-európai központi szerepről hamar szertefoszlottak. A kulturális célváros terén mára jócskán lehagyott minket az imázsát következetesen építő Prága és Bécs, a gazdasági vetélytársak közül pedig Varsó, Bukarest és Belgrád is mint a magyar főváros reális alternatívái a nemzetközi befektetők szemében. 

Pedig a számukra kívánatos gazdasági potenciál részben a jó belső és külső kommunikáció kérdése lenne – mondja Gauder Péter, aki szerint a megoldás kulcsa az elmúlt évtizedekben Nyugat-Európa-szerte lezajlott, hálózatos városfejlesztési régiókban rejlik. Elsőként Nagy-Britannia ismerte fel ennek jelentőségét, amikor 1945-ben létrehozta a Greater London adminisztratív régiót. Ez a hét és fél milliós lakosságú terület összesen 32 kerületet fed le, és messze a legmagasabb egy főre eső GDP-t produkálja az országon belül. A közös közigazgatási struktúra létrehozásának köszönhetően a korábban egymástól függetlenül működő önkormányzatok megtanultak együtt dolgozni; jórészt ennek az intézkedésnek köszönhető, hogy az ezredfordulóra Európa egyértelmű pénzügyi és kereskedelmi központjává váló, 2012-ben olimpiát rendező London élhető város maradt.

A nemzetközi helyzet fokozódik

London példáján hamarosan több nyugati város felismerte: az adminisztratív, a hivatalos határok által kijelölt terület helyett a nemzetközi piacon a város működési-gazdasági tere az, ami számít. 1972-ben Franciaország is létrehozta a maga fejlesztési régiót, köztük a fővárost és agglomerációját magába foglaló Île-de-France régiót. Míg Párizs lakosságszáma önmagában 2,2 millió, addig a régióval együtt ez a szám megközelíti a 12 milliót, azaz globálisan is versenyképes – a régió éves GDP-je pedig 2007-ben az EU-s átlag 170%-a volt. A brit mintához képest azonban, amely az alulról, a helyi önkormányzatok felől érkező kezdeményezésekre épített, a francia kifejezetten etatista jellegű: a kormány jelöli ki a feladatköröket és irányítja a struktúrát.

A kilencvenes évektől aztán számos európai nagyváros felfedezte, hogy az adminisztratív határain kívül kiépült agglomerációval együtt sokkal vonzóbbá válik a nemzetközi piacon, ráadásul saját működését is megkönnyítheti. Zürich 1998-ban, Lisszabon 2003-ban, Stockholm 2005-ben, Hamburg 2007-ben hozta létre az új nagyvárosi régiót. Míg az ezredforduló nagy példaképe az önmagában 1,6, régiójával együtt 4,2 milliós Barcelona volt, a közeljövő nagy csillagának egyértelműen Koppenhága ígérkezik, amely az országhatárokon átívelő, három és félmilliós Öresund régió legnagyobb városa.

Mi a helyzet Közép-Kelet-Európában? A 2,6 milliós varsói nagyvárosi térségnek ugyan még nincs egységes közigazgatása, a közlekedést azonban egyetlen központi szerv irányítja. Bukarestben 2003 óta dolgoznak az ügyön, és a 2,5 milliós adminisztratív egység várhatóan idén létrejön. Bécs viszont más irányba mozdult el: a szomszédos Pozsonnyal igyekszik ikervárosi kapcsolatot kiépíteni, együttesen ugyanis elérik az impozáns hárommilliós lakosságszámot, tehát joggal kommunikálhatják magukat Közép-Európa testvérfővárosaként. Budapest szerencséje, hogy a Bécs-Bratislava együttműködés ezidáig meglehetősen egyoldalúan alakult: a szlovák fél nehezen törődik bele a kisebb testvér szerepébe. 

Bécs és Belgrád között

Budapest lakosságszáma az 1990-as kétmillióról mára 1,7 millió környékére csökkent. (Jelenleg így is az Európai Unió nyolcadik legnagyobb városa.) Ez a többszázezer ember, köztük elsősorban magasan képzett, jól kereső családosok azonban nem hagyták el a főváros vonzáskörzetét, csak kiköltöztek a környező településekre – ott viszont a parcellázás boldog mámora után elmaradt a városi infrastruktúra kiépítése. Bár az utóbbi évtizedekben felduzzadt agglomerációs városok néhánya, például az utóbbi években új városházát, általános iskolát és uszodát építő Budaörs igyekszik felzárkózni az új lakosság igényeihez, a főváros kulturális, kereskedelmi kínálatával nyilvánvalóan nem tudnak vetélkedni. A közlekedési infrastruktúra és az egyeztető fórumok hiánya, az atomizált döntési struktúra azonban akadályozza a szerves együttműködést. 

A Studio Metropolitana szakemberei úgy vélik: jóval nagyobb léptékben is érdemes lenne gondolkodni, mint Budapest és a közvetlen agglomeráció összefogása. A városfejlesztő műhely elképzelése szerint a Budapesttől maximum egyórányi autótávolságra levő nagyobb városok, Tatabányától, székesfehérváron- Kecskeméten át Ipolyságig ( tíz „közép-város”), ugyancsak profitálhatnának az együttműködésből, hiszen a budapesti metropolisz-régió részeként hatásosabban tudnák reprezentálni magukat a nemzetközi piacon, mint önmagukban. Egy lehetséges együttműködés előkészítéseként a StudMet egyeztető fórumot is rendezett ezeknek a városoknak, amelyek nyitottnak bizonyultak az elképzelésre. Az így létrehozott nagyrégió Magyarország lakosságának csaknem felét magába foglalja, azaz regionálisan is komoly gazdasági potenciállal rendelkezik, és közvetlen befolyási övezete észak felé akár Szlovákia keleti területeire is kiterjedhet. 

Az elképzelés további előnye, hogy bár megőrzi Budapest nagyvárosként és országos fejlesztési központként betöltött szerepét, a környező régió és más települések bevonásával csökkenti a régóta kárhoztatott „vízfej-jelleget”, valamint javíthat a fővárostól harminc-negyven kilométerre eső alföldi kistelepülések jelenleg igen rossz gazdasági helyzetén is. A régión belül akár az adminisztratív feladatok megosztása, egyes funkcióknak a fővárosból történő kiszervezése is megvalósulhatna. Kézenfekvő példát kínál a Székesfehérvár melletti Börgönd nemzetközi repterének fejlesztése, vagy a dunaújvárosi folyami kikötőben és logisztikai központban rejlő potenciál.

Persze, ettől még kérdéses, miként válhatna Budapest a gazdasági fejlettségben évtizedekkel előttünk járó Bécs reális vetélytársává, vagy inkább egyenrangú, „koopetitív” partnerévé. Gauder Péter ebben a ügyben két kitörési pontot lát. Egyrészt a balkáni régió földrajzi közelsége és a mentalitásban megmutatkozó közös pontok: Budapestről, ha úgy tetszik, sokkal könnyebb megérteni a szerb, a macedón vagy épp a bolgár politika logikáját, az ottani üzletmenetet, bürokráciát, mint a beágyazott demokratikus hagyományokkal rendelkező, és ezért kissé elkényelmesedett Bécsből. A másik előny az, hogy az osztrák fővároshoz képest Budapest mindig is kreatív központ volt, és a kísérletező szellem, valamiféle mediterrán atmoszféra a külföld szemében ma is jelen van – még ha mi, magyarok ezt nem is vesszük tudomásul. Ez utóbbi szempontból nem Bécs, hanem Belgrád jelentheti a magyar főváros konkurensét, amely öt-tíz éven belül ledolgozhatja mai gazdasági és politikai hátrányát. Ha pedig az eddig Budapesten keresztül közeledő német befektetők mellett Francia- és Olaszországban is felébred a Balkán iránti érdeklődés, a szerb főváros valósággal szárnyakat kaphat.

Alulról vagy felülről?

Ezért kellene időben lépnünk – szögezi le Gauder, aki a metropolisz-régió működésének zálogát a stabil intézményi rendszerben látja. Jelenleg a főváros és az agglomeráció ellenségként tekint egymásra, minden önkormányzat külön dönt a közös fejlesztési ügyekről is. A lehetséges Budapest metropolisz-régió területén ráadásul hét megyei önkormányzat osztozik – az előzetes egyeztetések alapján azonban ezek is nyitottak lennének az együttműködésben. Pedig itthon is van már példa hasonlóra: az 1997-ben létrehozott Balatoni Fejlesztési Tanács a több megyét érintő és többtucatnyi kisebb-nagyobb várost Balaton-régió egységes gazdasági és turisztikai jövőképének alakításáért felel. A szükséges intézményi struktúra lehet egy, az önkormányzatokból álló érdekegyeztető fórum, de lehet akár egy kormányzati közreműködéssel létrehozott adminisztratív gazdaságfejlesztési szerv is; a lényeg az lenne, hogy kezdjünk el erről gondolkodni – mondja Gauder.

A budapesti gazdaságfejlesztési stratégia előkészítésének folytatásaként ezért a Studio Metropolitana november 15-én konferenciát rendez Metropoly Fórum címmel, amelyen többek közt három európai metropolisztérség: Milánó, Párizs és az Öresund-régió is bemutatkozik. A következő napokban a konferencián felszólaló hazai szakértők segítségével cikksorozatban követjük végig a felvetődő problémákat. Legközelebb, november 12-én Horváth M. Tamás: Kormányzási eszközök a nyitott metropolisz-régiós fejlődésért című cikkét közöljük, majd megszólal a sorozatban Varga-Ötvös Béla, Pallai Katalin és Polyák Levente is. 

kovács dániel, magazin, budapest, studio metropolitana, program, város, gauder péter, régió, városfejlesztés metropolisz-régió, metropoly fórum Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317