Logomain

Rekviem a kibucokért

By Novotny Anna 2010. szeptember 26. 10:36

szerk at hg dot hu

Kibuc_520130603-19838-j24m9k.gallery

kibuc 5

Untitled-820130603-19838-zeeekq.gallery

kibuc 8

Sam_070720130603-19838-1rbqju2.gallery

kibuc sam_0707

Alumim20130603-19838-tdsipr.gallery

kibuc alumi

Telaviv20130603-19838-1u0r5ep.gallery

kibuc telaviv

Culture_house-kibbutz_heftziba-1960s-arch_ziva_armoni220130603-19838-wfb5fz.gallery

kibuc culture house

Untitled-120130603-19838-1h17qpr.gallery

Az Ein Harod kibuc az 1930-as években

Untitled-220130603-19838-1sd3bhx.gallery

Este a társalgóban, Brur Hayil kibuc, 1968

Untitled-320130603-19838-1bhl5rj.gallery

A Yad Hannah, kommunista kibuc elhagyatott ebédlője, 2010p. 90

Untitled-420130603-19838-su8uvp.gallery

Iskola a Deganya Alef kibucban, 1930-as évek

Untitled-620130603-19838-ktunyl.gallery

A Gan Shmuel kibuc, 2008

Untitled-720130603-19838-8518ys.gallery

A Yagur kibuc, 1940-es évek

Untitled-920130603-19838-1pp9az3.gallery

A Hazorea kibuc olvasóterme az 1950-es évek elején

Untitled-1020130603-19838-37nsy3.gallery

A merchavia kibuc ebédlője (1969-ben adták át), kép az 1970-es évekből

Untitled-10_nyito20130603-19838-t6patv.gallery

Galéria

Éppen száz éve, 1910-ben jött létre az első kibuc. Van-e vajon jövője ennek a közösségi életformának?

A héber kibuc szó jelentése: csoport. Az első kibuc létrejötte 1910-re datálódik, azaz éppen száz éves a mozgalom. A kibucok Izrael állam megalapításakor kiemelkedő szerepet játszottak az ország felépítésében - máig sokan mennek ideológiai, vallási vagy nyelvtanulási célokból izraeli kibucokba. Ezek az eleinte kis csoportok elsődlegesen mezőgazdaság munkát végeztek és végeznek a mai napig, ami az ország nem éppen könnyen művelhető földjén igen kemény munka. Mindezek mellett kézenfekvő volt, hogy Izrael egy kibuc modelljével képviselje magát a Velencei Biennálén.

:image_65897

De mi is az a kibuc és mi különbözteti meg a hozzá nagyon hasonló mosávtól? Az első telepesek, főként a pogromok elől menekülő orosz bevándorlók az 1900-as évek elején kezdtek kommunákat formálni, hogy megműveljék a földet és kisebb településeket hozzanak létre: ezek voltak a kibucok. A mosáv és a kibuc közti legfőbb különbség, hogy míg a kibuc egy kommunális életformát jelentett az élet minden területén, a mosávokban kitüntetett szerepet kap az individualitás és a privát vagyon. A családok saját házaikban élnek és saját földjeiket művelik meg. Bár az első mosáv, a Nahalal több mint tíz évvel az első kibuc után jött létre, Izraelben a mosávok száma majdnem duplája a kibucokénak: 470 mosáv mellett csupán 270 kibuc működik.

A mosávok és kibucok mezőgazdasági szerepe a mai napig rendkívül fontos, elég, ha csak ez utóbbi létesítményeket vesszük számításba, amelyek az ország össztermelésnek mintegy 40%-át biztosítják. Emellett az évtizedek alatt a telepek ipari szerepet is fölvettek, a Deganya kibucnak például saját szerszámgyára van. Úgy tűnik, ha fenn akarnak maradni, a kibucok is kénytelenek átvenni a mosávok félkapitalista szemléletét és működési elvét. A kibucban kezdetben nem volt magántulajdon, a szerkezet alapja a marxista utópista-szocialista elképzelés volt: közös vagyon, közös föld, közös eszközök, közös munka. A kibucok urban legendje, hogy egy ideig a nők is „közös használati tárgyak” voltak; állítólag mikor Albert Einstein ellátogatott a Deganya kibucba, rákérdezett a férfi-nő viszonyra, de nem bizonyult valósnak a mendemonda. Az viszont tény, hogy a gyerekek sok kibucban úgynevezett gyerekházakban éltek, ahol Spártához hasonlóan szüleiktől elválasztva kortársaik közt nőttek fel, szüleikkel csak napi három órát tölthettek.

:appendix_5090

A kibucok történelmét alijákban számolják: az alija szó szerint felemelkedést jelent, az izraeli bevándorlást jelöli. Az első két alija idején érkezők leginkább földműveléssel foglalkoztak. Nagy fordulatot az ötödik alija időszaka hozott 1925 és 1938 között. Az Európából menekülő zsidóság sok magasan képzett értelmiségi szakemberrel gazdagította a telepeket, többek közt az építészekkel is. Ekkor kezdődött Izraelben a Bauhaus mozgalom diadalmenete, amely a mai napig Tel Aviv városképének egyik jellegzetes karakterét adja. A mintegy 4000 Bauhaus stílusú épülettel rendelkező várost 2004-ben a Világörökség részévé nyilvánították. A város „bauhasosítása” 1933-ban kezdődött, amikor több mint negyedmillió zsidó kényszerült elhagyni hazáját, és Izraelbe menekült. A kibucépítészetben is kivették a részüket a Bauhaus követői, Arieh Sharon, Shmuel Mestechkin és Gitai Weinraub, a dessaui iskola képviselői számos közösségi épületet terveztek.

:image_65874

Ekkor már elindult az a folyamat, hogy a kibucokon belül saját kibuc-múzeumokat hozzanak létre; ezek leghíresebbike az Ein Herod. A modernista épület tervezésekor külön figyelmet szenteltek a természeti adottságoknak, így született meg a különleges fényáteresztő tetőszerkezet. A tervezés és a kivitelezés vezéralakja Samuel Bickels, az első olyan építész volt, aki nem csak tervezte a kibucokat, de ő maga is kibucban lakott. Elsősorban bővíthető és organikus terekben gondolkodott, mindig funkcionálisan szemlélte a kibucépítészetet. A kibucok az építészet és a szociális berendezkedés szoros összefonódását mutatják. A kitűnő építészek közt volt többek közt Leopold Krakauer is, aki a Tel Yosef kibuc hatalmas ebédlőjét tervezte és Lotte Cohen, az első izraeli építésznő. Az ebédlő rendkívül fontos szerepet játszott a kibucok életében (és általában a zsidó vallásban), ezért központi jelentőségű volt gondos tervezésük és kivitelezésük.

:image_65875

Bár a látogatók körében nagy sikernek örvend, az Izraeli Pavilon koncepcióját hazai földön igen szkeptikusan fogadták. Az izraeli sajtó kvázi mementóként aposztrofálta hazája velencei installációját, mivel ma a kibucok napjai leáldozóban vannak. Az eredeti kommuna jelleggel ellentétben a 21. század elejére a privatizáció problémája és ezzel a kibucok „elkapitalizálódása” került előtérbe. Bár ez a hagyományőrző lakóknak nem tetszik, mégis fejet kell, hogy hajtsanak a többség – és az adósságokkal küszködő kibucokat „segítő” bankok akarata előtt.

:image_65876

Milyen az élet a kibucban és mennyire érezhető a változás szele? Ezekre a kérdésekre igazán az tud felelni, aki járt már kint. Wild Judittal beszélgettünk, aki 1993-ban három hónapot töltött a Negev sivatag-beli Alumim kibucban és megosztotta velünk személyes tapasztalatait. Általános jelenség, hogy bár a kibuclakók kommunában élnek az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemében, mégis keményen jelen van a hierarchia. „Bár mindenkinek volt saját lakása vagy háza, ezek mérete attól függött, hogy az illető mióta élt a kibucban.” Egy régóta ott élő családnak, ahol Judit bébiszitterként dolgozott kétszobás lakása volt, ezzel szemben egy betérő (nem zsidóként a zsidó vallásra áttérő) fiú, aki csak egy éve lakott az Aluminban, csupán egy 10 négyzetméteres szobát kapott. A kibucban a bébiszitterkedés és a bölcsődei tennivalók mellett Judit a földeken is dolgozott, jojobát ültetett és avokádót szüretelt, de a konyhán is segédkezett. Általános jelenség, hogy a kibucban dolgozók ott veszik ki a részüket a munkából, ahol tudják, hiszen általában rengeteg tennivaló akad. Az étkezés általában közösségi esemény, egy hatalmas étkezőben gyűlnek össze a lakók, bár ennek a jelentősége mára kissé csökkent.

:image_65877

A kibucokban legtöbbször van kibuc-bolt, ahol olcsón lehet vásárolni, más kibucok a külvilág felé terjesztik a terményeiket. A Yotvata például tejtermelésből él, Izrael-szerte jól ismertek kitűnő minőségű tejtermékei, amelyeket nem csak a szupermarketek polcairól, de egyenesen a kibucból is megvehetünk. (Érdekesség, hogy itt árulják Izrael egyik legjobb fagylaltját is – ezt jómagam is igazolhatom.) A kibucoknak, mérettől és gazdagságtól függően vannak közös használatú tulajdonaik, például gépjárművek, amelyek használatát előzetesen lehet igényelni; így például nincs szükség saját autóra, elég a „közösből” kikölcsönözni. Tény, hogy a gyakorlatban ma már nem úgy működnek a kibucok, mint a 20. század hajnalán. Ennek nyilvánvaló praktikus és társadalmi okai vannak. Judit is kizárta annak a lehetőségét, hogy a „minden közös” elv újraéleszthető legyen, ő a másik oldalról közelítene. „Ha van rá mód, hogy mindenkinek legyen saját élete és saját kasszája, amiből hozzájárul a közöshöz, akkor lehet, hogy működne. Az én esetemben a kibuc-életbe szűrődött be a magántulajdon, pedig én pont fordítva gondolom megvalósíthatónak: a magántulajdon alapú élet, ami kibucléttel van kiegészítve.”

bauhaus, velencei biennálé, izrael, velencei biennale, velencei biennále, novotny anna, kibuc, mosáv Icon_print

kibuc 5

kibuc 8

kibuc sam_0707

kibuc alumi

kibuc telaviv

kibuc culture house

Az Ein Harod kibuc az 1930-as években

Este a társalgóban, Brur Hayil kibuc, 1968

A Yad Hannah, kommunista kibuc elhagyatott ebédlője, 2010p. 90

Iskola a Deganya Alef kibucban, 1930-as évek

A Gan Shmuel kibuc, 2008

A Yagur kibuc, 1940-es évek

A Hazorea kibuc olvasóterme az 1950-es évek elején

A merchavia kibuc ebédlője (1969-ben adták át), kép az 1970-es évekből

Galéria

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317