Logomain

Biennále 2010: túlélési stratégiák

By Kovács Dániel 2010. szeptember 1. 10:25

szerk at hg dot hu

Oeresund_region_big20130603-19838-ry63g6.gallery

A BIG terve az Öresund-régió városgyűrűjére

C20130603-19838-e2deg2.gallery

12. Velencei Építészeti Biennále: a magyar pavilon

A20130603-19838-4mghkm.gallery

12. Velencei Építészeti Biennále: a Transsolar és Tetsuo Kondo mesterséges felhője

B20130603-19838-335bf6.gallery

12. Velencei Építészeti Biennále: Kazuyo Sejima fényképezkedik

Galeria_svajc20130603-19838-8o82up.gallery

Svájc pavilonja a 2010-es építészeti biennálén: hidak Martin Linsi fotóin

5769_pm_150dpi20130603-19838-1qvyowa.gallery

A Sittel-viadukt (1910) és a Kubel-híd (1780). Fotó: Martin Linsi

5862_pm_150dpi20130603-19838-1btpqks.gallery

Tölgyfahíd az Aar folyó felett Oltennél (1806). Fotó: Martin Linsi

59418_pm_150dpi20130603-19838-1o1ccah.gallery

Sembrancher-viadukt (1953). Fotó: Martin Linsi

6042_pm_150dpi20130603-19838-1r7zy85.gallery

Traversina-gyalogoshíd (2005). Fotó: Martin Linsi

6072_pm_150dpi20130603-19838-qbeqba.gallery

Vialama-híd (1739), jobbra: a második Vialama-híd (1938). Fotó: Martin Linsi

62116_pm_150dpi20130603-19838-1hqo2w6.gallery

A Valember-híd bővítése (2006). Fotó: Martin Linsi

62713_pm_150dpi20130603-19838-1yxjnz3.gallery

A Piottino-hágó útja (1819). Fotó: Martin Linsi

Hylozoic_galeria20130603-19838-1ycjqg6.gallery

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Hylozoicmexico_filterlayerprotocells_cpierrecharron201020130603-19838-q1pmz1.gallery

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Hylozoicmexico_midrange_01_cpbai201020130603-19838-1qnggli.gallery

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Hylozoicmontreal_overall_02_cpbai200720130603-19838-k9aro6.gallery

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Hylozoicquebec_overall_01_cpierrecharron201020130603-19838-1r716h2.gallery

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Hylozoicquebec_protocell_cpbai201020130603-19838-14roi14.gallery

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Hylozoicquebec_weeddetaill_cpierrecharron201020130603-19838-q2yi9j.gallery

Philip Beesley: Hylozoic Ground

A jó ötletek és izgalmas prezentációk mellett az idei Építészeti Biennálén is vannak, akik csak túl akarják élni a felhajtást.

Az optimisták szerint már kifelé lábalnánk a válságból, és a 12. alkalommal megrendezett Velencei Építészeti Biennále igyekszik is ezt alátámasztani. De egyelőre kevés a valódi helyzetértékelés vagy az innovatív, jövőbetekintő terv: a nemzeti pavilonok egy része ehelyett az elmúlt, dicső éveken mereng vagy egyszerűen meg akarja úszni ezt a kiállítást is. Persze, tulajdonképpen ezek is túlélési stratégiák.

A magyar pavilon látványos ceruzainstallációja a 12. Velencei Építészeti Biennálén.

A helyzet kettősségére már megint a hollandok világítanak rá a legszebben: pavilonjuk szinte teljesen üres, és pont ez a lényege. A Giardini kis téglaháza ugyanis csak egy abból a rengeteg holland középületből, amelyek az év jó részében vagy akár egészében kihasználatlanul állnak: templomok tucatjai, gyárépületek, irodaházak alkotják ezt az „üres Hollandiát”. Ennek pedig a mai gazdasági helyzetben nem lenne szabad így történnie – szól a pavilon tanulsága.

Az 1954-ben épített, és azóta a havi 3,5 hónapos használattal számolva összesen 39 esztendőt üresen álló Rietveld-pavilon stratégiája csak egy a biennálén felsorakoztatott kiút-alternatívák közül. Az (ugyancsak holland) OMA például remek, már-már mérföldkőnek nevezhető kiállítással mutatkozik be a Luca Molinari kurátorolta egykori olasz pavilonban. Rem Koolhaas építészirodája a műemlékvédelem megkövesedett struktúráinak újraértékelését, a hatvanas évek óta érvényben lévő Velencei Charta átgondolását javasolják – mit javasolják: a tőlük megszokott vehemens módon követelik.

A kiállítások java része természetesen most is makettekkel dolgozik – általában nem véve tudomást arról, hogy ez legfeljebb még meg nem épült házak esetében nevezhető sikkesnek. Az olasz pavilonban számos leendő vagy már-már sztáriroda, többek közt Sou Fujimoto, az Atelier Bow-Wow, Christian Kerez, az Aires Mateus munkáit csodálhatjuk meg. Idén meglepően sok nemzeti pavilon is a retrospektív kiállítások mellett döntött. Azokban a gazdaságokban, ahol jelentős állami tőkeinjekciókkal próbálták új életre kelteni az építőipart, a biztonság kedvéért a biennálés kiállításokat is felügyelik: az Egyesült Államok, Franciaország vagy épp Spanyolország bemutatkozásai így az idén nem hagynak különösebb nyomot a látogatóban. A németek a két évvel ezelőtti zöld robbanás után idén egy meglehetősen elvont projekt mellett döntöttek, a britek pedig nosztalgiáznak, John Ruskin személyét használva fel védőpajzsként.

Brazília esetében persze érthető a színes-szagos építészettörténeti tárlat, hiszen fővárosa idén fél évszázados. Ugyancsak propagandaszagú, de kellemes az osztrákok választása, a külföldön dolgozó osztrák építészek projektjeinek és az Ausztriában működő külföldiek munkáinak bemutatása, például a bécsi egyetem Zaha Hadid vezette stúdiójának makett-seregszemléje. A finnek folytatják saját hagyományaikat: míg két éve újabb múzeum- és könyvtárépületeiket, addig idén az iskolákat mutatták be. Középület-mustrával kecsegtet a közös skandináv pavilon is. A portugálok a bemutatott négy kiváló építész és négy remek ház segítségével, mintegy bónuszként az októberben kezdődő lisszaboni építészeti triennáléra is igyekeznek ráirányítani a figyelmet, amelynek a lakóházak állnak majd a fókuszában.

Imponáló azonban a dán pavilon, ahol a jelenleg zajló három, városi léptékű dán nagyberuházás mellett egy komolyan vehető hosszú távú városvíziót is felvázolnak, nevezetesen az Öresund-öböl körül 2047 körülre megvalósítani tervezett hatalmas városgyűrűt. A BIG építésziroda két ország három nagyvárosát (Koppenhágát, Malmőt és Helsingborgot) és számtalan kisebb települését forrasztana egyetlen hatalmas, funkcionálisan kiegyensúlyozott urbánus masszába.

A BIG terve az Öresund-régió városgyűrűjére.

Idén, ha lehet, még a két évvel ezelőttinél is kevesebben foglalkoznak konkrét élethelyzetek és építészeti problémák megoldásával – ami persze egy nemzetközi biennále esetében nem feltétlenül gond. Ütős kivétel Chile kiállítása, amely a februári földrengés óta kiérlelt 17 koncepciót, tervet vázolja fel (szép gesztus, hogy a chilei katasztrófára emlékeztet az Arsenale legelső termében Smiljan Radic és Marcela Correa installációja is). Figyelemre méltó előrelépésről tettek tanúbizonyságot az oroszok: míg két éve szimpla projekt-seregszemle volt pavilonjuk installációja, addig idén hat, különféle barnamezős területrekészített fejlesztési koncepciót mutatnak be. A válság következtében beállt urbanisztikai problémák megoldását kutatta három európai metropoliszban: Prágában, Dublinban és Párizsban az osztrák Wonderland nemzetközi stábja, amely közösségi építőprojektet is rendezett a Velence északi részén található főhadiszállásán.

A szigorúan építészeti kiállítások mellett idén is megkönnyebbülést jelentenek a kicsit szabadabban kezelt témák. Köztük mindjárt a magyar pavilon, amelynek látványos installációja sok látogató (köztük a sajtófotósok) figyelmét kivívta. A valóban izgalmas ceruzaerdő mellett az építészeti rajzoknak méltóbb tálalást is el tudnánk ugyan képzelni, egy rekordot azonban elkönyvelhettünk: a magyar katalógus idén a legtekintélyesebb darab a biennále könyvesboltjaiban.

A két éve Arany Oroszlánnal díjazott lengyel pavilon idén kicsit merészebb projekttel próbálkozik: Agnieszka Kurant és Aleksandra Wasilkowska, a két fiatal képzőművész Emergency Exit című installációja madárkalitkákból épített, megmászható toronyról kínálja a szabadesés élményét a látogatóknak. (Az első bokaficamok után azonban a szabad ugrálás lehetőségét megszüntették.) Különösen szép viszont a román pavilon, amelyben néhány, ugyancsak harminc körüli építész saját térrel ajándékozza meg a látogatókat: a Bukarestben egy főre jutó 94,4 négyzetméternek megfelelő alapterületű, gyönyörűen megmunkált, hófehér építményben egyszerre csak egy fő tartózkodhat, a többiek apró lyukakon keresztül kukucskálhatnak be. Érdekes, hogy mindkét ország projektjében egy külföldi vagy külföldön élő szervező játszotta a főszerepet.

Akárcsak két éve, Luxemburg idén is a belvárosban, a Grand Canal partján álló palota földszintjén kapot lehetőséget a bemutatkozásra. A negyedik alkalommal megjelenő miniállam ez alkalommal és először pályázatot írt ki, mégpedig sikerrel: a KadapaK építésziroda hat szebbnél-szebb installációja a megszokott (és az építészet világában is használt) fogalmak, jelentések és lehetőségek határait feszegeti. Kísérleti projekttel jelentkeztek a kanadaiak is: Philip Beesley kémiai folyamatoktól mozgásnak induló, érzékeny plasztikstruktúráitól többen még Oroszlánt is vártak – mint utóbb kiderült, hiába.

Finom érzékenységről árulkodik az Arsenalébe összeválogatott kiállítók listája – ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Kazuyo Sejima nem csak az első női főkurátor, de jó ideje az első gyakorló építész is. A különféle szerkezetek és teóriák mellett legalább ugyanolyan hangsúllyal jelennek meg a mérnöki világon túli érzékelések: a Transsolar és Tetsuo Kondo mesterséges felhője vagy az izlandi képzőművész, Olafur Eliasson fényképen szinte visszaadhatatlan, szemkápráztató vizes projektje mellett a kanadai Janet Cardiff a füleknek kedveskedik negyven hangszóróból áradó reneszánsz hangáradatával. Az építészeti munkát hozzák testközelbe az indiai Studio Mumbai vagy a kínai Amateur Architecture Studio tradicionális kézművességet idéző projektjei, amelyek a díjazottak közé is bekerültek.

Mesterséges felhő az Arsenale egyik csarnokában.

Az idei sajtónapok egyértelmű favoritja nem pavilon vagy installáció, hanem maga Sejima volt. Hiába nyerte el irodája csak pár hónappal a kiállítás előtt az építészeti Oscarként ismert Pritzker-díjat, Sejima a sztárépítészeknek kijáró rajongói had nélkül egyszerűen mindenhol ott volt, és mindenkihez volt egy jó szava. Ráadásul adandó alkalommal tökéletes fotótémaként is szolgált.

Kazuyo Sejima olasz gyerekekkel fényképezkedik, az anyuka kezdeményezésére.

A SANAA érdemeit egyébként nem egy helyen alkalom nyílt bizonyítani. A társalapító és társkurátor, Ryue Nishizawa egyike a (megszokott, kiváló színvonalat hozó) japán pavilon három kiállítójának, a SANAA egy épülőfélben levő japán munkáját bemutatja az olasz pavilon, az Arsenale idei nagy filmes durranása pedig Wim Wenders kicsit ötlettelen, kicsit patetikus, de abszolút 3D-s kisfilmje a nemrég elkészült lausanne-i Rolex Learning Centerről.

Persze lehetnének morális averziónk a kurátorok többhelyszínes jelenléte ellen a biennálén, de tény: a SANAA által diktált minőséget nehéz felülmúlni. Márpedig, ha „az emberek az építészetben találkoznak”, ahogy az idei mottó szól, ahhoz illik a legjobb minőségű építészetet prezentálni. Vagy lehet protestálni. Az idei biennálén a holland pavilonnál csak egy üresebb: Venezueláé, amely egyáltalán nem nyitotta ki kapuit. Állásfoglalás és egyfajta túlélési stratégia ez is, csak nem épp célravezető.

A hg.hu képes beszámolóját a biennáléról Facebook-oldalunkon lehet megnézni.

építészet, sanaa, velence, rem koolhaas, oma, sou fujimoto, kazuyo sejima, wonderland, kortárs építészet, biennále 2010, olafur eliasson, biennale 2010, aires mateus, christian kerez, atelier bow-wow, tetsuo kondo Icon_print

A BIG terve az Öresund-régió városgyűrűjére

12. Velencei Építészeti Biennále: a magyar pavilon

12. Velencei Építészeti Biennále: a Transsolar és Tetsuo Kondo mesterséges felhője

12. Velencei Építészeti Biennále: Kazuyo Sejima fényképezkedik

Svájc pavilonja a 2010-es építészeti biennálén: hidak Martin Linsi fotóin

A Sittel-viadukt (1910) és a Kubel-híd (1780). Fotó: Martin Linsi

Tölgyfahíd az Aar folyó felett Oltennél (1806). Fotó: Martin Linsi

Sembrancher-viadukt (1953). Fotó: Martin Linsi

Traversina-gyalogoshíd (2005). Fotó: Martin Linsi

Vialama-híd (1739), jobbra: a második Vialama-híd (1938). Fotó: Martin Linsi

A Valember-híd bővítése (2006). Fotó: Martin Linsi

A Piottino-hágó útja (1819). Fotó: Martin Linsi

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Philip Beesley: Hylozoic Ground

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317