Logomain

A húszas évek divatja

By Séllei Lilla 2010. április 14. 12:50

szerk at hg dot hu

Coco_chanel_50020130602-27858-k2c5yv.gallery

coco_chanel_500

Huszas_evek_220130602-27858-14ch4xp.gallery

Húszas évek

Huszas_evek_320130602-27858-3f6wy7.gallery

Húszas évek

Huszas_evek20130602-27858-bor82u.gallery

húszas évek hírlevél

Női emancipáció, Coco Chanel, charleston: részletes elemzés a húszas évek társadalmáról és öltözködéséről.

A húszas évek érdekes időszak volt, mind társadalmi, mind kulturális és divat szempontból. A századfordulóhoz képest hatalmas változáson ment keresztül a társadalom, főleg az első világháború hatására, más lett az életmód, nőtt a nők egyenjogúsága is.

Történelmi háttér

Ahhoz, hogy megértsük a korszak nagy változásait, meg kell vizsgálni a történelmi hátteret. 1914-1918 között zajlott az első világháború, a harcok alatti nélkülözés nagyban kihatott az ezt követő húszas évekre. A női emancipáció elindulása is a világégésnek köszönhető, hiszen míg a férfiak a fronton harcoltak, addig a nők álltak be a helyettük a gyárakban, és kipróbálhatták magukat mindenféle olyan területen, ahol eddig csak férfiak dolgoztak. Aztán 1918-ban hiába ért véget a háború, hiába tértek vissza a fronton harcolók, sok nő mégsem akart ismét csak háziasszony lenni. Ez annak a rengeteg előnynek köszönhető, amelyeket az önálló jövedelem nyújtott. A húszas évek női már nem szorultak annyira férjeik segítségére, jóindulatára saját jövedelmüknek köszönhetően. Az anyagi függetlenség eléréséből pedig egyenesen következett, hogy az élet más területén is jogokat akartak, ők is olyan szabadon szerettek volna élni, mint az erősebbik nem képviselői.

A másik fontos, háborús évekből következő változás volt, hogy a férfiak és a nők egyaránt végre boldogok akartak lenni, szórakozni szerettek volna a nélkülözés éveit követően. Ezek a megváltozott társadalmi igények és szituációk kihatottak az élet minden területére, így a divatra is. A nők egyenjogúságukat akarták kifejezni a divattal, valamint az öltözködésnek illeszkednie kellett az új, szabadabb életformához is. Hatalmas változás történt a századfordulóhoz képest − elhagyták a fűzőt és ruhatárukat bővebb, férfiasan egyenes sziluettet kölcsönző öltözékekre cserélték.

Életmód

Az életmód is átalakult, ekkor vált igazán fontossá a sport, a testmozgás és a szabadidő aktív eltöltése, a kirándulások. Európában ekkor lett a foci igazán népszerű sportág, és a meccsek egyszerre társadalmi eseményekké váltak. Persze Anglia ekkor is sokban különcködött, a szigetország lakói inkább a krikettet és a teniszt kedvelték. A franciák pedig sokkal jobban rajongtak a kerékpározásért, mint más nemzetek.

Ezekhez a szabadidős tevékenységekhez kényelmes, bő szabású ruhákra volt szükség, és az új, egyre divatosabb táncfajták is ilyen öltözeteket igényeltek. A húszas években jelent meg két új zenei irányzat, a dixieland és a blues, de olyan újfajta táncok is hódítottak, mint a sztepp vagy a charleston. Az előző évszázad szalontáncaihoz képest ezek már minden társadalmi réteg számára elérhetőek voltak. A szabadabb életforma velejárói nemcsak az új táncok és sportok voltak, hanem az életvitel, a szórakozás is megváltozott, például már a nők is cigarettáztak társaságban, és megjelenhettek férfikísérő nélkül is, lazult az etikett.

A nő

A női emancipációnak és a lazább életmódnak köszönhetően a kor nőideálja szakított az addigi századok gyengébbik nemről alkotott eszményképeivel. Már nem volt fontos az előző századra jellemző hangsúlyos karcsú derék, inkább a fiús testalkat és a fiatalság került a középpontba. Az új nőideált garconne-nak nevezték, amely franciául fiút jelent. Az elnevezés Victor Margueritte 1922-es regényéből származik, amelynek főhőse egy önálló, fiús, dolgozó és a szabad szerelemnek hódoló lány.

Hódított az olyan fiús, bubi fazon, mint Louise Brooks-é − ez mostanában újra reneszánszát éli/élte. Ez a hajtrend villámgyorsan terjedt, hiszen Coco Chanel bemutatóin is ilyen frizurájú modellek vonultak fel. Ebbe az egyszerű bubifrizurába gyakran fésültek zselével hullámokat. A sminkelés is ekkor lett általánosan elfogadott, főleg a szemet és a szájat hangsúlyozták, ez utóbbit vérvörösre mázolták, a szem vonalát és a szemöldököt pedig feketével erősítették meg.

Mint minden korstílus esetében, a húszas évek szerelései is olyan szabásvonallal, kialakítással készültek, hogy minden nőt a kor eszményített nőalakjának láttasson. A kor egy fiatalos, lendületes, mozgékony, fiús nőt kívánt, éppen ezért a húszas évek divatos ruhái nem emelték ki a csípőt, a derék vonalát és a mellek domborulatát sem. A női felszabadulás részeként a nők jó messze hajították a halcsontból készült fűzőket. Persze alakformálás céljából még ekkor is viseltek modern alapanyagokból és technikával készített úgynevezett mídereket. Ennek a fajta alakformálásnak a célja főleg a mellek leszorítása volt, így jobban fiússá vált még a kerekebb vonalakkal megáldott asszonyok testalkata is. Új alsóruhaként ekkor jelent meg a trikó-kombiné, és az alváshoz viselt hálóinget felváltotta a nőknél is a pizsama.

Persze nem csak a formák terén volt újítás, új anyagok is megjelentek, mint például a matt selyem, tweed, dzsörzé, krepp zsorzsett és forgalomba kerültek az első műszálas anyagok. 1928-ben a Du Pont de Nemurs vállalat fejlesztette ki például a nejlonszálat. A kötött anyag nagyobb jelentőséget kapott az eddigiekhez képest a nők öltözködésében, készültek belőle kardigánok, pulóverek és jumperek is. A jumper egy olyan nőknek szánt felsőruházat, amely sportos, blúzszerű, egyenes vonalú és kötött anyagból készült. Nagy divatja volt a szőrmének is, bundát nagyon sokféle szőrméből készítettek, például csincsilla, hermelin, nyúl vagy vakond. bundájából. Ez a kor nem volt egy a maihoz hasonló állatvédő időszak. A kor nagy újítása, hogy míg a századfordulón a kétrészes ruhák voltak nagyon divatosak, addig a húszas években az egyrészesek számítottak modernnek. A ruhák lazán a csípőn voltak megkötve, ez is merőben új volt, hiszen előtte a mell alatt vagy a derékban voltak húzottak a női darabok. A nyakkivágások esetében a „V”, a kerek és a csónakkivágások egyaránt népszerűségnek örvendtek. A lazaságuk miatt nagyon kedvelték az ingruhákat és a tunikaszabású darabokat is. A nők számára készült nőiesített szmokingról sem szabad megfeledkezni, ami az egyenjogúság miatt volt fontos.

A nappali viseletekkel ellentétben éjszakára a nők kivirágoztak, az estélyi ruhák esetében a bő szabásvonalat flitterekkel, gyöngyökkel, rojtokkal és hímzésekkel ellensúlyozták, és tették elegánssá. A szoknyák és ruhák hossza boka és térd között változott, de a földig érő darabok teljesen eltűntek ebben az időszakban, a fekete harisnyákat pedig felváltották a testszínűek. Az öltözködésben a smaragdzöld, kénsárga, királykék és a bíbor színek uralkodtak.

A táskák kis méretben készültek, és hónalj alatt hordák őket. Később Chanel megalkotta a Chanel 2.55-ös névre hallgató táskát. Ennek a modellnek láncból készült a vállra akasztható pántja, ami forradalmi újításnak számított akkoriban. Kiegészítőként még megmaradt a legyező, de ez a 20-as évek után végleg eltűnt, akárcsak a napernyő. Bár a legyező maradt, azért az eddigi korokhoz képest a kiegészítőkben más is változás bekövetkezett. Nagyon divatossá váltak a hajpántok és cloche kalapok, amelyek nem engedték láttatni a nők homlokát, valamint a bura és a harang formájú fejfedőkről sem szabad megfeledkezni, amelyek teljesen a fejre simultak, és általában féloldalt az arcba húzták ezeket. A fejre valók közül meg kell említeni az évtized egyik legkülönösebb kellékét, a turbánt is.

Coco Chanel tette divatossá a bizsukat is, hiszen addig csak nemesfémből készített ékszereket viseltek a nők. Ettől kezdve a szegényebb rétegek legnagyobb örömére mindenki előszeretettel hordott olyan gyöngysorokat, karkötőket, fülbevalókat, amelyek nem nemes alapanyagokból készültek. Érdekes, hogy a garconne nőideál miatt a bizsuk és ékszerek között a nőknél is megjelentek a férfias órák, és a mellényből kilátszódó óraláncok.

Coco Chanel ruhái azért lehettek népszerűek, mert igazodtak a kor nőideáljához és a korstílushoz; a tervezőnő sok női kortársával együtt modern felszabadult életet élt, darabjai éppen ezért lezserek és egyszerű szabásúak voltak, akadálymentes mozgást biztosítva viselőjüknek.

A férfi

Bár tény, hogy ez a korszak a nőknek kedvezett, a nők körül zajlottak a változások, azért a férfiak öltözködésére is érdemes kitérni. Ekkor váltak divatossá például a sötétkék, a drapp és a szürke zakók hajszálcsíkos változatai, amelyek kétsoros gombolással készültek, de kaphatóak voltak kockás és egyéb apró mintás anyagokból is öltönyök. A sportos életmódnak köszönhetően a férfiak ruhásszekrényében is megjelent a tweed, amelyből például hátul övvel összehúzott sportzakókat készítettek. A trencskó − sportos kabát − is a húszas években volt divatos, és bár hódítottak a mellények, azokat napközben inkább a kardigánra vagy kötött pulóverre cserélték. Az oxfordi diákoknak köszönhetően pedig  betört a divatba a flanel nadrág. 1925 körül pedig a nadrágok derekát magasra emelték, és hajtókát kaptak.

Akárcsak a nők, a férfiak is zselével formázták a hajukat, amit középen választottak el, és szorosan a fejre fésültek. Bár kalapot hordtak, de a cilinder akkor már teljesen divatjamúltnak számított. Nagy szerepet kapott a nyakkendő, amely a divatosság elengedhetetlen kelléke volt.

divat, magazin, coco chanel, divattörténet, húszas évek Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317