John Galliano életrajza.
John Gallianót legtöbben csak Salvador Dali hasonmásaként emlegetik, de nevezik a divat hercegének, kalóznak, vagy nem éppen kedvesen vásári majomnak, katonának, punknak is. Bármilyen névvel is illetik, Galliano akkor is a mai divat meghatározó alakja, aki szezonról szezonra képes továbbvinni, de mégis újragondolni azt a stílust, trendet, amit a Dior ház képviselt és képvisel megalapítása óta. Galliano hitvallása pedig a következő: "Azért vagyok itt, hogy álmodozásra késztessem az embereket, hogy szép ruhák vásárlására csábítsam őket, s hogy képességeim szerint a legcsodásabb ruhákat készítsem el. Ez a kötelességem."
:image_58045
A tervező Juan Carlos Antonio Galliano Guillén néven született szegény munkáscsaládban 1960-ban Gibraltáron egy gibraltári apa és egy spanyol anya gyermekeként. Galliano még csak hat éves volt, amikor családja Londonba költözött. Állítólag a ruhatervezéssel és kivitelezéssel akkor került először kapcsolatba, amikor húgának készített ruhát. A lánynak azért volt szüksége új öltözékre, mert éppen abban a sok nő által jól ismert helyzetben volt, hogy nem volt mit felvegyen. Galliano ezt követően döntötte el, hogy egész életében ezzel szeretne foglalkozni, a munka során rájött, hogy ez az, ami boldoggá teszi.
:more
A középiskola után tanulmányait a St. Martins College of Art-on folytatta. Vizsgakollekcióját 1984-ban mutatta be, amely a "Les Incroyables" címet viselte, és amelyet a francia forradalom ihletett. A vizsgakollekciót egyből megvásárolta egy bizonyos Joan Burstein Browns nevű boltja számára, valamint még a Vogue egyik rovata is dicsérte a fiatal tervező munkáját. Az ifjú titán tehát üstökösként robbant be a divat világába.
Saját nevével fémjelzett márkáját 1984-ben alapította meg. Később számos
díjjal jutalmazta a szakma kreatív és avantgárd kreációiért, első ízben
1987-ben, majd 1994-ben és 1995-ben is elnyerte az Év divattervezője
díjat Londonban. A londoni elismerések után 1998-ban az CFDA - Amerikai
Divat Tanács - az Év nemzetközi divattervezőjévé választotta. Avantgárd
stílusát ő így jellemezte: "Ez a hardcore Dior. Nem tudok elképzelni
annál sikkesebb pillanatot, mint amikor valaki St. Tropez strandján
sétálgat egy szőrme dzsekiben, alatta bronz bikinivel. A divatnak
szórakoztatónak kellene lennie."
A tervező 1990-ben elhagyta Londont, és a divat fővárosába Párizsba ment a "Chambre Syndicale de la Couture" hívására. Két évre rá, 1992-ben véglegesen Franciaországba költözött, és ettől kezdve a párizsi divathéten mutatja be kollekcióit. Ki hinné, hogy hiába ünnepelte a szakma, hiába kapott számtalan díjat, mégis sokáig küzdött anyagi nehézségekkel, egészen addig, amíg 1995-ben meg nem kapta a Givenchy kreatív igazgatói posztját. A Givenchy-nél ő volt az első tervező, aki külföldi létére megkapott egy ilyen fontos pozíciót a francia divatháznál. Sikerült elérnie, hogy a márka addigi jelszavát megfordítsák és a "Feltűnés helyett kifinomultság"-ból "Kifinomultság helyett feltűnés" legyen. Érdekes, hogy egy ekkora váltás ellenére, amire a jelmondat változása is utal, mégis képes volt a divatház szellemiségében megújítani azt.
Galliano nem sokat időzött a Givenchy-nél, hiszen 1996-ban az alapító tervező, Christian Dior és az utód, Yves Saint Laurent után ő lett a Dior divatház feje. A 1997-es tavasz-nyári szezonra álmodta meg első kollekcióját a Dior divatház neve alatt. A kollekcióval újraértelmezte, és mai formába öntötte Christian Dior ötvenes évekbeli New Lookját, amit azóta is szezonról-szezonra gondol újra Galliano.
Az első kollekciótól kezdve megállíthatatlan a Dior ház élén. Míg kezdetben az etnósabb, a népiesebb stílus jellemezte darabjait, addig az ezredforduló után a modern hatások, anyagok felé fordult. 2004-ben például átültette az ókori Egyiptomot a huszonegyedik századba.
A bemutatói nem egyszerűen az új kollekciót tárják a közönség elé, hanem valódi show-k. 2006/2007-es őszi-téli kollekciójánál állítólag százötven munkaórába került a helyszín, a díszlet és a modellek csodás és különleges sminkjének elkészítése. Talán nem is csak kinézte miatt hasonlítják Salvador Dalihoz, hanem a szürrealizmushoz való vonzódása miatt is. Nem csak a ruhái, azok anyaga, szabása, díszei, hanem a modellek sminkje, frizurája és a meghökkentő, például pucér női szobrokra emlékeztető cipősarkai is szürreálisan hatnak. Meglepetést minden általa kitalált esemény tartogat, 2007/2008-as őszi-téli kollekciója díszletéül például kitömött állatok szolgáltak, és Galliano egy zöld gumicsizmában lépett a kifutóra.
Talán Galliano bemutatóinál igaz, hogy a közönség jobban várja az esemény végét, azt a finálét, amikor a tervező lép a kifutóra, mint a tényleges kollekció bemutatását. Mindenki izgatottan figyeli, hogy abban a szezonban éppen milyen összeállításban lép a nézők elé. Láthattuk már kalóznak öltözve vagy űrhajósszerelésben, de viszonylag visszafogott, torreádorokat idéző elegáns, fekete szettben is.
Az évek során Galliano a magamutogatást is a tökélyre fejlesztette, első női parfümjének, a Bien Sur-nek ő volt a kampányarca, a fotókon egy ókori adoniszként jelent meg. De nem csak adoniszként, hanem koronában, cilinderben vagy éppen kalózkalapban is szívesen pózol a fényképezőgép előtt. Azt azért el kell mondani, hogy Galliano sem mindig saját magát helyezi a középpontban, a 2006-os Dior kampányhoz például Riley Keough Presley - Elvis unokáját - választotta. Bátor és tettre kész, nem fél szabadjára ereszteni a fantáziáját, és nem fél az újításoktól sem. Elvis unokája hiába nem profi modell, a tervező úgy gondolta, ő illik leginkább az adott szezonban a Diorhoz, így őt alkalmazta.
