Logomain

Félre a lófejjel! Képregények az olasz maffia ellen

By Suhajda Emese 2010. február 10. 21:40

szerk at hg dot hu

Akárcsak létezése és működése, a maffia ábrázolása is rendkívül összetett az olasz grafikában.

Azt gondolnánk, hogy az első szervezett bűnszövetkezet hazájában se szeri, se száma a maffia tematikájú grafikáknak, és minden második képregény kockáin Don Corleonék ontják magukból a gengszterbölcsességet. Nem így van. Míg Japánban a manga világ különálló, szerves részét képezik a jakuzákról szóló képregények, és Coppola filmje után az amerikai kiadványokba is begyűrűztek a New York-i maffia hírhedt alakjai, addig a dél-Olaszországot kezében tartó alvilág még az örök elmaradásra ítélt délvidék, a Mezzogiorno illusztrációjaként is csak elvétve tűnt fel az olasz képregény újságokban. Egy plasztikusabb maffia képet, mely egyúttal nem igyekszik romantikával kendőzni a valóságot, hiába kerestünk eddig a könyvespolcokon. 

Commissario_spada20130602-27858-v7gvvi.gallery

Nagy valószínűséggel a képregény műfajának mostohasorsa, mindmáig kétes művészi megítélése is közrejátszott abban, hogy alig találkozhattunk Donnie Brascókkal a rajzolt kockákon, hiszen a maffia leleplezését célzó vagy azt megörökítő alkotásoknak egyáltalán nincs híján sem az irodalmi paletta, sem a filmgyártás. Vagy netán a polip vastag csápjai a képregény kiadók nyakára is rátekeredtek, és még mindig vendettát kockáztat az, aki többet, aktuálisabbat mer írni és rajzolni levágott lófejeknél? Sajnos ez utóbbit igazolja a világhírű Gomorra című regény szerzőjének esete. Roberto Saviano, dokumentarista könyvének 2007-es megjelenése óta szigorú rendőri őrizet alatt áll.

Azt, hogy az olaszok a maffia témát komolyan veszik, a nemrég megjelent képregények igazolják, melyek a szervezett bűnözés ellen való küzdelem törvényességéért szállnak harcba – a tizenéves korosztály nevelése és attitűdjének formálása érdekében. Mielőtt azonban rátérnénk a három maffiát leleplező képregény újságra, szedjük röviden csokorba azokat a kiadványokat, ahol a bűnszervezet akár anonimitásba burkolózva, bűnvárosok miliőjét meghatározó alaktalan illusztrációként, akár biztos évek távlatából konkrétan megnevezve körvonalazódik.

Bár Itáliában a krimi mindig is az olvasók leginkább preferált irodalmi tartománya volt, a hazai környezetben játszódó detektív képregény a 60-as,70-es években alig akad. A legnagyobb képregény kiadók két amerikai téma felé orientálódtak. A spagetti western hatására a vadnyugat hőseitől nyüzsögtek a lapok, vagy az amerikai függetlenségi háború kitalált bajnokai léptek elő főszereplővé. A hatvanas években ugyan szárnyra kapott a noir stílus, mint az amerikai detektív képregények egyik fajtája, de a Diabolik – melynek atmoszféráját 2008 óta néhány Fiat 500 modellen is megcsodálhatjuk - vagy a Kriminal, és a Satanik sötét hangulatú világának nincs sok köze nemhogy az olasz bűnszervezethez, de még Olaszországhoz sem.

:image_57046

A 70-es években megjelent erotikus-nyomozós képregény, a Mafia filmszerűen rajzolt kockáin áramló fiktív cselekményhez képest már előrelépést mutatott a Commissario Spada (Kard Felügyelő) narratív felépítése, amely ugyan messze állt még attól, hogy a Cosa nostra vagy a Camorra ügyleteit tárgyalja, de a főszereplő személyes élményein keresztül átszűrődött a korabeli fekete krónika néhány fejezete. Az 1970-től 1982-ig megjelenő bűnügyi képregény rajzait Gianni De Luca neve fémjelzi, aki szürrealista elemekkel vegyített egész oldalas képein a futuristák mozgás ideológiájából táplálkozó kompozíciókkal váltotta ki a hagyományos kockákra darabolást. Egy másik képregényhős, Sam Pezzo, a Vittorio Giardino teremtette forrófejű magándetektív Bologna ködbe burkolózó palazzóinak árkádjai alatt hajtotta fel az alvilági gengsztereket, és ugyan a valósággal való kapcsolat még itt is igen csekély, a dialógusokból áthallanak az akkori terrorista bűncselekményekre, például az 1980-as bolognai robbantásokra tett utalások.

Délnek véve az irányt, a detektívhősök lába alatt is felforrósodik a talaj. Már a 80-as évek Nápolyában játszódik Giuseppe Ferrandino képregénye, melynek főszereplője Zampino, afféle magányos consigliereként a törvényen kívüliek oldaláról szemléli az eseményeket, és kisstílű bűnözőkkel, prostikkal, drogdílerekkel ügyletelve végül mindenre megtalálja – úgy ahogy – a megoldást. A 70-es évek Nápolyát vizionáló, 5 e il numero perfetto (a tökéletes szám: 5) minden bizonnyal az egyik legérzékenyebben megírt olasz noir képregény, Igor Tuveri, Igort tollából. Főszereplője, Peppino Lo Cicero, kiöregedett, özvegy maffiózó, horgászásról és begónia-metszésről álmodozik, miközben a régi vágású bűnözők hitvallására tanítja fiát. De az események váratlan fordulatot vesznek, és miután Ninot megölik, Peppino kénytelen visszatérni a pályára, hogy bosszút állhasson fia haláláért. A 2002-ben megjelent képregény története a nápolyi dialektus vibrálásában elevenedik meg, és az egyes kockák kevés színből, montázstechnikával való megkomponálása teszi különlegessé.

Már 2008-at írunk. Az Eura Editoriale által kiadott képregényben Raffaele Ranieri, a fiatal nápolyi felügyelő kezdetben a szicíliai bűnszövetkezetekkel veszi fel a harcot, majd a gonosz elleni küzdelem világméretű szinten bontakozik ki. Az Unita speciale (Különleges Egység) krimi képregény inkább egy, az olasz rendőrség (i carabinieri) tekintélyének növelésére tett kísérlet, mintsem a szervezett bűnözés és a maffia hiteles ábrázolásának lenyomata. Ugyanebben az évben azonban megjelenik az első kimondottan maffiaellenes képregény, melynek grafikáin már nem arc nélküli, dörzsölt gengszterekről szóló izgalmas krimi bonyolódik, és nem tesz igazságot az alvilág sötét machinációi után nyomozó detektív. A három képregény valójában memoár, a maffia áldozatainak állít emléket.

:image_57045

A 2008 novemberében megjelent Per questo mi chiamo Giovanni (Ezért hívnak Giovanninak) Claudio Stassi alkotása, aki Luigi Garlando 2004-es regénye alapján dolgozta fel Giovanni Falcone rendőrbíró életét, és a bizonyítékai alapján 1987-ben elindított Cosa Nostra elleni „csúcspert”, melynek során 342 bűnözőt ítéltek el. 1992-ben a bíró feleségével együtt robbantásos merénylet áldozata lett. A különös címre a didaktikusra sikeredett kerettörténet ad magyarázatot. Giovannit, a palermói kisfiút, édesapja különleges ajándékkal lepi meg tízedik születésnapja alkalmából. Az együtt eltöltött nap során, miközben Palermo múltidéző utcáit és tereit járva a múlt árnyai remegnek elő, az apa elmeséli fiának Giovanni Falcone történetét, akiről a nevét kapta. A képregényt általános és középiskolák között osztották szét.

Ugyanannak a kezdeményezésnek a része a 2009 májusában publikált grafika, melynek fekete-fehér lapjai Don Giuseppe ”Peppe” Diana, a nápolyi San Nicola templom plébánosának tragikus történetére emlékeznek ("Don Peppe Diana. Per amore del mio Popolo." A cím utalás a plébános maffiaellenes manifesztumára: "Per amore del mio popolo non taceró" - Nem fogok hallgatni, mert szeretem a népemet). Don Giuseppét a San Nicola sekrestyéjében lőtték agyon 1994-ben. A gyilkosságot követően a Camorra legnagyobb hatalommal bíró csoportja, a Casalesi klán végképp átvette a környék felett az uralmat.

Giuseppe Impastato, vagy, ahogy minden szicíliai ismeri, Peppino, a 60’-as évek mitikussá nőtt alakja. Már tizenhét évesen egy maffiaellenes politikai-kulturális csoport tagja lett, majd a rádió hullámain keresztül vette fel a harcot a szicíliai maffiával. Onda pazza – Őrült hullám elnevezésű szatirikus hangvételű közvetítéseiben leplezte le a maffia piszkos ügyleteit, gúnyosan ironikus élcei sem a bűnözőket, sem a velük szövetkező neves politikusokat nem kímélték. 1978-ben a Proletár Demokrácia színeiben indult a helyi választásokon, de még a kampány ideje alatt meggyilkolták. A 2009 áprilisában megjelent képregény ("Peppino Impastato. Un giullare contro la mafia" - Egy bolond a maffia ellen) a maffia elleni küzdelem szimbólumává avanzsált Peppino halálának 31. évfordulóján került a könyvesboltokba. Marco Rizzo valósághű történetvezetése Lelio Bonaccorso érzékeny rajzain elevenedik meg. A képregény a Becco Giallo kiadóhoz köthető, mely egyébként is valós személyek és történetek grafikai kivitelezésére szakosodott, kiadványaiban felvonultatva az olasz kriminalisztika véres kezű mészárosainak rémhistóriáit, továbbá a fekete krónika olyan nevezetes eseményeit, mint a Circeo mészárlás vagy Pasolini rejtélyes halála.

A három grafika esetében a képregény egy funkcionális oldalát nemes céllal kidomborítva jelenik meg, mint médium, melynek révén könnyebb utat találni a fiatal korosztályhoz, megértetni velük a maffia korántsem absztrakt voltát, és az ellene fellépők erőfeszítéseinek nagyságát. A három kiadványt 2009 novemberében egy sienai kiállítással kapcsolták egybe – iskoláknak külön programokkal meghirdetve. 

A közeljövőben egy újabb maffiaellenes grafika megjelenése várható, ezúttal Bariból, Puglia székhelyéről. A Momart, vagy régebbi nevén a Moma di Adelfia, a hírhedt alvilági szórakozóhelyből lett művészeti központ (Motore Meridiano dell’Arte) pályázatára beérkezett művek a Moma nem minden napi történetére reagálnak képregény formájában. A legjobb alkotásokból a Képregények a maffia ellen (Fumetti contro la mafia) címmel már lezajlott egy kiállítás az elmúlt nyár folyamán, és 2010-re ígérik a grafikákat összegyűjtő katalógus megjelenését.

design, grafikai design, magazin, olaszország, képregény, maffia, olasz design, suhajda emese Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317