A kevés jelentkező miatt eltűnt a kortárs sátor, de a Műcsarnok izgalmas kavalkádja kárpótolt érte.
2009. november 19-22. között, immár tizenhatodik alkalommal rendezték meg az évek alatt többször nevet és arculatot váltott művészeti és formatervezési vásárt, a Budapest Art Fairt. Az eseménynek idén is a Műcsarnok impozáns épülete adott otthont. Igaz, a látvány kissé eltért az utóbbi négy évben megszokottól: ahol tavaly ilyenkor még a Műcsarnok mellé felhúzott kortárs sátor állt, ott idén Pacsika Rudolf bevásárlókocsikból készített installációja fogadta az érkezőt. A sátor hűlt helye a gazdasági válság által generált kevés jelentkezőnek volt köszönhető.
Ezáltal viszont a klasszikus, és kortárs művészettel foglalkozó galériák standjait egy helyen találhatta az érdeklődő. A kevesebb jelentkező ellenére pedig izgalmas és friss élményekkel gazdagodott, aki ellátogatott a Műcsarnokba a négy nap alatt. A külföldi felhozatal például jelentősebb volt, mint eddig bármikor: a nemzetközi mezőny egy francia és négy osztrák galériával bővült. A sógorok jelenléte többek közt Hans Knollnak köszönhető. A bécsi és budapesti székhellyel is bíró Knoll Galéria idén ünnepli alapításának 20. évfordulóját, és vezetője igen fontosnak tartja a nemzetközi tapasztalatcserét - erre kitűnő alkalmat adott a művészeti vásár.
A kortárs művészetre kíváncsi látogató az utóbbi pár évben megszokhatta bizonyos galériák jelenlétét az Budapest Art Fair-en, illetve elődjén, az Antik Enteriőr + Plug vásáron (a névváltoztatást 2007-ben a mind intenzívebb külföldi érdeklődéssel, illetve a lényegesen nagyobb számban jelentkező kortárs galériákkal magyarázták a szervezők). A két „nagy” közül azonban idén csak a Kieselbach Galéria képviseltette magát; Virág Judit a Falk Miksa utcai téren fekvő műterem-galériájában várta a 121 legszebb magyar festmény megtekintésére áhítozó közönséget.
A legrégebbiként számon tartott Várfok Galéria korához méltó területet foglalt el: idén ugyanis külön standdal adózott Rozsda Endre emlékének. Megvillogtatta legmodernebb kincseit a Várfok „előszobájáként” emlegetett Spiritusz Galéria is: Töttös Kata festményei kihívóak, szinte már a celeb-giccs határát súrolják, de egy biztos: mindenkinek megragadják a tekintetét. A vásár második napján kettő már el is kelt belőlük. A Spiritusz másik figyelemreméltó együttesét Fátyol Viola lambda printjei alkották.
Idén talán a fiatal kortárs galériák felhozatala volt a legérdekesebb. A Bécsikapu téren található BéKa Galéria Énzsöly Kinga sorozatával keltett érdeklődést, de nyitottak a külföldi alkotókra is, mint azt holland Willem Overkleeft munkáinak bemutatása bizonyította. Újdonságnak számított az Amadeus Alapítvány Alkotóházának standja is. A nonprofit műhely 13 pályakezdő művésznek három éven keresztül biztosít ingyenes műtermet, könyvtárat és internetet; a Műcsarnokban a jelenlegi tizenhármaktól egy-egy munkát állítottak ki.
A Molnár Ani Galéria tavalyi bemutatkozó szereplése után tért vissza Ágnes Lőrinczcel, Martus Évával, Cseke Szilárddal és Jakatics-Szabó Veronikával – az utóbbi művész munkáival a szemfüles látogató az Amadeus Alapítvány standján is találkozhatott. Cseke, Lőrincz, és Martus műveire a különleges anyaghasználat jellemző: Martus Éva képei például akril, falap, és mágneses vaslemez felhasználásával készültek.
Budapest Art Fair 2009
Az OCTOGONart Galéria már harmadszor vett részt a vásáron. Idén a hazai nagyon kedvelt, sokak által elismert fiatal művésznő, Verebics Katalin legújabb festményeire koncentrált.
A kiállítás talán legsokkolóbb munkája a Bumbum Galéria standján várta a látogatókat. Az elkövetőtől, Nyári Istvántól már megszokhattuk a groteszk, játékos munkákat, de ez a portré a művész ismerőjét is meglepte. Alanya egy testszínű melltartót viselő nő, vagy inkább lány összeszorított fogakkal vicsorog ránk, fogai közt a tűvel, amellyel a saját felboncolt testének Y vágását varrja össze.
A tárlatokat ez évben is szakmai rendezvények kísérték. Az Art Magazin fóruma a „Vigyázat! Frissen mázolva - kortárs hamisítványok” címet viselte, apropóját pedig a legutóbbi lapszámban megjelent Konok- hamisítványok szolgáltatták. A hamisítási ügyekben érzékenyen érintett résztvevők nem tartózkodtak a radikális véleményektől; Virág Judit például kijelentette: a hamis képeket meg kell semmisíteni, hogy 50 év múlva véletlenül se bukkanjanak fel. A vita keretében többen fájlalták, hogy kevés az életműkatalógus, így nehéz bármire támaszkodni az azonosításnál. A még elő művészek vagy rokonok sem tarthatóak százszázalékosan megbízható forrásnak. A festők egy része ugyanis hajlamos korai munkáit nem elismerni, míg mások több replikát is készítenek: Csók István például egy alkalommal négy egyforma képet festett. A társalgásnak egyértelmű konklúziója: egy olyan egységes szakértői társulat létrejötte, kiknek szava szent, talán stabilizálná a helyzetet.
A fenti pódiumbeszélgetésen kívül két filmbemutatót láthatott a nagyérdemű: Böjte József dokumentumfilmjét („Transcendere - A gesztus művésze, Nádler István”) és a tíz éve elhunyt Rozsda Endréről készült, „A szürrealizmus esperese” című munkát. A zárónapon a kArton Galéria immár hagyományos képregény- és karikatúra-aukciója várta a licitálókat.
Fontos még megemlíteni a krónikusan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány és a Budapest Art Fair új együttműködését. Öt neves művész: Csiszér Zsuzsi, Karácsonyi László, Várnai Gyula, Verebics Katalin és Wahorn András együtt dolgozott a táborozókkal, hogy aztán a rendezvény végén műveiket egy „Csendes aukció” keretében, vagy aukción kívül villámáron megvásárolják. A teljes bevételt az alapítvány kapta.
Sátor nélkül is megállta a helyét a Budapest Art Fair 2009. Eladási rekordok nem döngetik a kapukat, de egy-egy galéria kimagaslóan jól teljesített. Az antik műtárgyak mára háttérbe szorultak a képzőművészeti alkotásokkal szemben, de akit a kerámia, a szecessziós bútor, vagy a porceláncsodák érdekeltek, azok sem szenvedtek hiányt. A szokássá vált piros almák pedig idén is nagy sikert arattak, csak a csokibonbont osztogató lányok hiánya hagyott némi űrt maga után.
