<br/>
A fortélyos félelem és a hurráoptimizmus a vasfüggöny mindkét oldalán arra sarkallta a nagyhatalmakat, hogy minden téren demonstrálják fölényüket és fejlettségüket az ellentábornak. Nixon szuperhűtővel igyekezett megfélemlíteni Hruscsovot, míg Eisenhowert sosem látott motorcsónakkal döbbentették meg a Szovjetunióban. A fegyverkezési technológia és az űrverseny szelleme termékenyítően hatott a tervezőkre és a vizuális művészekre is. Londonban először mutatják be összefüggéseiben és történelmi távlatból a hidegháborús design úttörő vívmányait, máig élő remekeit és borzongató túlzásait, a szputnyikoktól Kubrick filmszatíráján és a modern klasszikus bútorokon át az ismét népszerű NDK-s retrósikkig.
Nem lenne jobb a mosógépeink relatív erényeinek, mint a rakétáink erősségének terén versengeni? – kérdezte 1959-ben az akkor még csak alelnök Nixon az SZKP főtitkárától a moszkvai kiállításon felépített amerikai álomkonyha hátsó sarkában, amely tele volt zsúfolva a General Electrics gépeivel. Addigra mindkét nagyhatalom akkora nukleáris arzenált halmozott fel, ami bőven elég lett volna a másik fél megsemmisítésére.Hruscsov felvette a jóléti fronton hozzávágott kesztyűt. Másnap az Izvesztija fotót közölt a hazai gyártású csúcsberendezések között szorgoskodó Zinaldáról, a tipikus háziasszonyról, míg a képaláírásban minden kétkedővel tudatta, hogy a szovjet konyha van olyan jó, mint az amerikai. A haditechnika és a tudomány mellett a fogyasztásban is teljes erővel beindult a hidegháborús versengés. Jóllehet erős ideológiai és lélektani nyomás alatt zajlott, a modernitás mindenáron való bizonyítása mégis páratlan technológiai és társadalmi fejlődést eredményezett.
Nixon és Hruscsov 1959-es konyhai vitája mai szemmel
Elfogulatlanul izgalmas vállalkozásba fogott a Victoria & Albert Museum az 1945 és 1970 közötti időszak magas- és tömegkultúrájának feltérképezésével. A háromszáz, részben unikumnak számító tárgyat felvonultató tárlaton az USA , Nagy-Britannia és az NSZK képviseli a fejlett kapitalizmust, velük szemben pedig a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és Kuba termékei állnak. Ellentétes oldalon, de korántsem annyira távol egymástól. Az ötvenes évek Amerikájának álomgazdasága és – Tom Wolfe szavaival - „vérbő, mindennek fittyet hányó, köldökvakaró, handabandázó ifjonti őrjöngése” a maga nemében ugyancsak túlzó és mesterkélt, noha jóval kevésbé letaglózó épületeket emelt, mint Joszip Visszarionovics Dzsugasvili a róla elnevett megalomán sztálinbarokk tornyokkal.
A modernizmus ugyanakkor tartós letisztultságot hozott az amerikai építészetbe: Mies Van der Rohe bronz homlokzatú Seagram Buildingje – a New York Times szerint az évezred épülete – vagy a SOM Lever Buildingje ma is az időtlen elegancia jelképe. Le Corbusier művei világszerte átalakították a város és az épület fogalmát. A háztartásokat elárasztották az új bútorok, míg a XX. század legeredetibb designereinek számító Eames-házaspár eljárásaival és anyaghasználatával forradalmasította a tárgytervezést. Sem a híres Lounge Chair, minden klubfotelek őse, sem Harley Earl országúti cirkálói nem léteznének a hadiipar fejlesztései nélkül. Charles Eames a katonai orvoslásban tapasztaltakat kamatoztatta a hajlított-préselt furnér szerkezetnél, míg a legendás autódesigner az interkontinentális ballisztikus rakéták alakjáról mintázta alkotásait.
A hatvanas években azonban már nem az otthonokért folyt a versengés, hanem a világűr meghódítása lett a tét. A szép új világba vetett hit ikonikus remekeket termett. Külön szekcióban így került egymás mellé az első szputnyik és a szovjet dicsőséget szétkürtölő propagandafotók, az Apolló legénységének high-tech ruhája, Paco Rabanne és Pierre Cardin merész sci-fis öltözékei és a Földről készült első felvételek. Az általános eurófória dacára a technológia veszélyei miatti szorongás az éra összes művében megjelenik. Az amerikai látnok építész-feltaláló Buckminster Fuller egész életében az emberiség fennmaradásának esélyeit kutatta, és 1962-ben lenyűgözően futurisztikus tervet dolgozott ki egy Manhattan fölé boruló kupola megépítésére, ami a nukleáris katasztrófától és a szennyeződéstől védte volna New Yorkot. A bumerángként visszaütő politikai techno-őrületet, a határtalanság és a paranoia kettősségét Stanley Kubrick ábrázolta a legzseniálisabban a 2001 – Űrodüsszeia és a Dr. Strangelove című kultuszfilmjeiben, Ken Adam eredeti látványvilágával. Az űrutópiában a sikkesen öltözött legénységet a HAL nevű démoni komputer tartja rettegésben, míg az atomtámadást indító esztelen és inkompetens vezérkar szatírája fekete humorral tart tükröt a korszak abszurditásának.
Az űrverseny látványos hozadékai mellett szerényebb külsejű, de nem kevésbé úttörő jelentőségű találmányok is napvilágot láttak. A Bauhaus szigorú funkcionalista esztétikájának örökségét vitte tovább a neves ulmi designiskola, amelynek programját Dieter Rams építész valósította meg a Braun gyár segítségével. 1963-ban nemcsak az NSZK bolydult fel, amikor a T1000 világvevő rádió révén hirtelen összezsugorodni látszott a glóbusz, legalábbis akusztikailag. A távközlési versenyben egyre-másra épültek a tévétornyok. A moszkvai Osztankinót hamar követte a berlini, Csehszlovákia mégis lepipált mindenkit. A Ještěd-hegy tetején emelkedő, szállodának is otthont adó konstrukció tölcsér formájával és betonba öntött meteoritdíszeivel a keleti blokk történetének egyik legrendkívülibb, Karel Hubaček jegyezte építészeti alkotása. Elismerését jelzi, hogy az UNESCO valószínűleg felveszi a világörökségi listára.
A második világháború utáni időszak gazdag képző- és iparművészetének fejlődési irányait többek közt Alberto Giacometti, Pablo Picasso, a szituacionista mozgalom dán alapítója, Asger Jorn és a pop-art meghatározó alakja, Robert Rauschenberg művei szemléltetik, akik határátlépő szellemiségükkel alapvetően megváltoztatták a kerámia- és fémművesség, a textilművészet, valamint a grafika arculatát. A kultúra korábban sosem volt ennyire közel az élethez: leszállt elérhetetlen ormairól és eljutott a tömegekhez. A történelem arra késztette, hogy időnként fegyvert fogva kivonuljon az utcára. A londoni tárlaton valódi kuriózumnak számítanak a politikai eseményeket frissen leképező, szélesebb körben jórészt ismeretlen alkotások, így Jirí Kolarnak az1968-as csehszlovákiai szovjet katonai inváziót megörökítő naplókollázsa.
Miközben Prágában tankok dübörögtek, a tervezésben már elsöprő győzelmet aratott a plasztik és az organikus formák. Ekkor készült el a finn Eero Aarnio világhírű Globe/Ball Chairje, amely a mai napig számos designernek jelent megunhatatlan ihletforrást. A vasfüggöny két oldalának ideológiai és földrajzi megosztottságát jellemzően példázza Peter Ghyczy 1968-ban tervezett, UFO formájú Garden Egg Chairjének sorsa. A nyugatnémet gyártó titokban eladta egy keletnémet üzemnek műanyaggyártási technológiáját. Nagy megdöbbenést keltett, amikor az NDK-s cég a szabadalmaztatott tojásszékből hirtelen 14 ezer darabot dobott piacra. A körülmények fintora, hogy az ülőbútorok nagy részét végül az NSZK-ban értékesítették, mivel az Elbától keletre nem volt rájuk fizetőképes kereslet.
Kelet- és Nyugat-Németország tervezői gépjárműfronton is korszakalkotót hoztak létre, jóllehet kényszerből. A világháború után mostoha idők elé néző Messerschmitt gyár konstruktőre, Fritz Fend egy mozgáskorlátozottaknak szánt modellt fejlesztett tovább új termékké. Így született meg a Kabinenroller háromkerekű miniautó. A maga kategóriájában minden rekordot megdöntő, csak a hatvanas közepéig gyártott járgány ma keresett oldsmobile, sőt sokak szemében a világ legaranyosabb autója. Odaát a sógoroknál, a Honecker-birodalom zwickaui gyárában szintén a szükségből fogant a Nyugaton örök vicc tárgyát képező Trabant, a Go Trabi Go, egy sorozat másik film és egy U2 albumborító későbbi sztárja. A kommunizmus vidám oldalát jelképező, kultikussá nőtt autó átlagos élettartama állítólag 28 év volt, a hiánygazdaságban ugyanis annyira vigyáztak rá tulajdonosai. A három és fél évtizeden át gyártott Trabantot, amelynek zöld példányai gyűjtői értékkel bírnak, a bajor Herpa gyár tervezi feléleszteni új formában és korlátozott számban.
A hidegháborús design vívmányai nemcsak a mindennapok életformáját alakították át radikálisan, hanem mintaként máig hatnak a tervezésben. Ken Adam sci-fi világának kreatív örököse Marc Newson, míg a Braun és az Apple formatervezése között szintén párhuzam vonható. A történelem a maga ironikus módján azóta felülírt jónéhány kőbe vésettnek vélt koreográfiát, és megvalósított több utópiát. A Fal leomlott, ám a vágyak néhol visszafelé fordultak: a szabad Európa egy részén igencsak virul a nosztalgia. A berlini Ostel igazi DDR-lookkal, úttörőtábort idéző szobákkal, Trabikkal és egyéb relikviákkal fogadja a betérőt. A műintézmény Stasi-szálló néven híresült el, azzal a csekély különbséggel, hogy a keletnémet állambiztonsági központból nem lehetett ripsz-ropsz kijelentkezni. Az idő múlásával újra szalon-és piacképes lett az immár ártalmatlan hidegháborús design, míg a letűnt bipoláris világ csatájában a fogyasztás végleg lenyomta az ideológiát. És a legnagyobb globális áldás? Kétségkívül az internet, amelynek ősét, az ARPANET-et elsődlegesen katonai adatok biztonságos továbbítására fejlesztették ki – a jó öreg mumus, a volt Szovjetunió rakétatámadásának esetére.
