Logomain

Hadd korogjon, csak ragyogjon: a régi magyar mintakincs nyomában

By HG.HU 2015. december 19. 21:12

szerk at hg dot hu

Regi_magyar_mintakincs.gallery

Régi magyar mintakincs

Kép © Cser Kiadó

Regi_magyar_115.gallery

Régi magyar mintakincs

Kép © Cser Kiadó

Regi_magyar_95.gallery

Régi magyar mintakincs

Kép © Cser Kiadó

Regi_magyar_37.gallery

Régi magyar mintakincs

Kép © Cser Kiadó

Regi_magyar_14.gallery

Régi magyar mintakincs

Kép © Cser Kiadó

Regi_magyar_7.gallery

Régi magyar mintakincs

Kép © Cser Kiadó

Cifraszűrök és matyóhímzés: az értékes kötet a népi díszítőművészet átfogó enciklopédiája.

„Hadd korogjon, csak ragyogjon”: a 20. század első évtizedében Mezőkövesden úgy a női, mint a férfi viselet szertelen, pazarló és túldíszített volt. Annak ellenére, hogy a népesség nagy része vándormunkásként kereste kenyerét, a viseletdarabokat egyre nagyobb számban az ún. ragyogóval, a báli ruhákat díszítő drága színes fémpikkelyekből, fémszálakból, üveggyöngyökből fűzött szalagokkal díszítették – egy ilyen kötény ára megegyezett egy borjú árával! A családok erőn felül áldoztak viseletükre – ezzel az eltorzult jelenséggel szemben végül a mezőkövesdi pap indított mozgalmat, aminek a vége az lett, hogy 1925. február 21-én 30 kosár lefejtett flittert, fémrojtot égettek el a templom előtti téren, óriás tömeg előtt. Ez véget vetett a pazarló díszítés korának, és újra teret nyert a színes matyó hímzés – olvashatjuk a matyó hímzéshez kapcsolódó érdekes történetet a Cser Kiadó és a Néprajzi Múzeum közös kiadásában megjelent, Régi magyar mintakincs című kötetben, amely a Néprajzi Múzeum gyűjteményében lévő gazdag rajzanyag segítségével mutatja be a népi díszítőművészet legjavát.

Nemcsak lerajzolták a környezetükben található műemlékeket, tárgyakat és azok díszítményeit, hanem alaposan tanulmányozták, gyűjtötték, feldolgozták és rendszerezték azokat.

„A 19. század második felétől a néprajzi anyag gyűjtőinek és feldolgozóinak jelentős része a rajztanárok közül került ki. Felkészültségükkel, jártasságukkal irányították a figyelmet a népi kultúra felé, és kezdték kutatni a magyar díszítőművészet eredetét, formáit, motívumkincsét. Nemcsak lerajzolták a környezetükben található műemlékeket, tárgyakat és azok díszítményeit, hanem alaposan tanulmányozták, gyűjtötték, feldolgozták és rendszerezték azokat” – tudjuk meg a kötetéből. A Néprajzi Múzeum az 1900-as évektől folyamatosan gyűjtötte, felvásárolta ezeket a kutatási anyagokat, így gazdagodott az a kollekció, amely mára több mint száz év dokumentálásait öleli fel. Ebből a gyűjteményből válogat a kötet, a rajzok a 18-19. századi tárgyak díszítményeit őrzik.

Egyaránt szolgáltak forrásul az építészeti és iparművészeti alkotások tervezőinek és a rajzoktatásnak is.

A népi kultúra dokumentálása a 19. században lendült fel, ettől a kortól kezdődött a népművészeti tárgyak hazafias értékelése, múzeumokban való elhelyezése. Az arisztokrácia az országos jelentőségű kiállításokon ismerkedhetett meg a hazai kézművesség remekeivel, és ekkortól kezdték kiadni az első díszítőművészeti albumokat, sokszor táblákba rendezett ornamensekkel, amelyek egyaránt szolgáltak forrásul az építészeti és iparművészeti alkotások tervezőinek és a rajzoktatásnak is.

A kötet első, vászonhímzések című fejezetéből megtudhatjuk, hogy a legkorábbi változatos mintakincset az egyházi textíliák őrzik. A templomi hímzések mintáiból merítettek a helyi hímzések is, erre utal például a „templomcifrás” elnevezésű díszítmény is. A kötet tárgyalja ezen túl a szőttesek, a szűcs- és szűrhímzések, a bútordíszítés, a díszkerámia, a pásztorművészet témakörét.

Megszámlálhatatlan érdekességről olvashatunk a könyvben, a céhrendszer történetétől kezdve az egyes motívumok kultúrtörténeti hátteréig: a fiait vérével tápláló pelikán motívuma, amely Szent Euszebiosz pápa 14. századi történetére vezethető vissza, például Felső-Magyarországon és Erdélyben kedvelt minta volt.

A hímzések, szőttesek, cifraszűrök és ládák mellett templommennyezetek, díszkerámiák, kályhacsempék és kanászkürtök, sőt, lószerszámsallangok rajzaiban is gyönyörködhetünk a rendkívül gazdagon illusztrált könyvben.

Tasnádi Zsuzsanna-Selmeci Kovács Attila: Régi magyar mintakincs, Cser Kiadó és Néprajzi Múzeum közös kiadása, Budapest, 2012.

 

design, divat, cser kiadó, népművészet, néprajzi múzeum, régi magyar mintakincs, magyar ornamentika Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317