A MOME egyetemi adjunktusának beszámolója kutatásáról és pilot kurzusáról, amelyben hallgatók absztrakt fogalmak megragadására egyedi installációkat terveztek.
A design szakma egyik érdekes sajátossága, hogy folyamatosan önmaga definíciójával foglalkozik. A modern mozgalmak óta felmerült az igény egyfajta konszenzusra, mely során úgy tűnt, hogy hosszú időre lezárult a vita a design mibenlétéről. Ezzel ellentétben, miután mind többen megkérdőjelezték a progresszív modern irányzat kizárólagosságát, a XX. század közepétől kezdve egyre eklektikusabbá vált a kép. Mára úgy néz ki, hogy értelmetlen lenne egységes álláspontra jutni akár csak a célokat illetően is. Inkább a tervezői hitvallás lett a kiinduló pont, az individualizmus szellemében a világ irányadó tervezői és a vezető stúdiók saját maguk által meghatározott elvek alapján dolgoznak.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a designt, a tárgyak tervezését sokféle aspektusból meg lehet közelíteni, a különféle módszerek egyike sem garantál önmagában egyértelmű sikert. Ezért a Moholy-Nagy Művészeti Egyemen folyó oktatási tevékenységem során a fontos kérdés számomra nem az, hogy mi a jó design vagy mi lehet a leghelyesebb metódus, hanem az, hogy
milyen képességek kellenek ahhoz, hogy jó designerek legyünk, illetve jó design projektet hajtsunk végre.
Design = empátia, kreativitás, racionalitás
Mindenféle designtevékenység visszavezethető három alapvető kritériumra. Ezek az empátia, a kreativitás és a racionalitás, melyek a tervezés egyes fázisaival is megfeleltethetőek. Empátia az adott kontextus megértéséhez kell, a kreativitás a megoldások keresése során nélkülözhetetlen, racionalitás pedig a megvalósítás során szükséges.
Napjainkban a megfelelő kérdésfeltevés, a kiindulópont, a kulturális kontextus megértése talán a legfontosabb, annál is inkább, mivel a hagyományos képzési forma leginkább a kreativitást és a racionalitást helyezi előtérbe.
Idén ősszel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design and Emotion kurzusán arra kerestünk választ, hogy hogyan lehet a tervezést az empatikus képességek és az érzelmi hatások vizsgálata felől megközelíteni. Az angol nyelvű címet az indokolta, hogy ez év tavaszán ugyanezzel a címmel egy németországi design egyetemen (HfG Schwäbisch Gmünd) is megtartottam ezt a kurzust. A cél mindkét esetben az volt, hogy a diákok felfedezzék a design érzelmi aspektusait, mely tapasztalatokat a későbbi tervezés során használhatnak.
Ezek az ún. pilot kurzusok egy olyan átfogó kurzus- és tananyagfejlesztés részei, melyek a jövőben szervesen beépülhetnek az oktatásba. Fontos, hogy a kurzus nem konkrét tárgytervezésre irányul, hanem olyan kreatív feladat, amelyek különböző anyagminőségek, formák és struktúrák jelentéstartalmának megértését célozzák. A jelentéstartalmak mechanizmusának megértéséhez a tervezést tanuló diáknak a legtesthezállóbb feladat a környezetünkben található természeti formák, ipari tárgyak, építészeti objektumok vizsgálata, elemzése. Így kapcsolódik össze a szaktörténeti, művészettörténeti és designszemantikai tudás egyetlen gyakorlati formában.
A cél azon érzelmek, gondolatok, motivációk és viselkedések megértése, amit az emberek tapasztalnak a különböző objektumokkal való interakció közben.
Kísérleti kurzus tervező hallgatóknak a design érzelmi aspektusairól
A 4-5 fős csoportokban dolgozó diákoknak először az a feladata, hogy egy saját élményt, tapasztalatot vagy társadalmi mondanivalót fogalmazzanak meg, amelyet aztán három, de legfeljebb öt kulcsszóra kell redukálniuk. Ez egy fontos absztrakciós feladat, ami segít megtalálni, hogy mi az ami tényleg fontos. Ezután a fogalmakhoz illő természeti jelenségeket, természeti formákat kell keresniük, majd építészeti objektumokból és tárgykultúrából kell példákat gyűjteni. Ezeket a példákat elemzésnek kell alávetni, majd prezentálni a többi hallgató előtt. A prezentáció szeminárium jellegű, tehát a folyamatos megvitatás és visszacsatolás rendkívül fontos. A módszer célja a vizuális és a fogalmi gondolkodás összefüggéseinek vizsgálata.
Lényeges szempont, hogy a különböző fogalmak nem általános, mindenkor érvényes meghatározását vagy vizuális megfelelőit keressük, hanem meghatározott kontextusban való jelentését. Egyfelől - művészeti képzés lévén - nagy hangsúly van a személyes véleményformáláson és a saját gondolatok megvédésén, amelyek ugyanakkor az analitikus gondolkodás által válnak beláthatóvá és a többiek számára érthetővé.
Monoton - Tettrekész - Izgatott / Önfeledt - Ijedt - Bizonytalan / Meglepett - Boldog - Nyitott
A kutatás után a minden csapatnak egy olyan installációt kellett építeni, amely valamiképpen kifejezi a kulcsszavakba sűrített mondanivalót. Az installációknak a bemutatása a MOME campusán történt a kurzus végén. A diákcsapatok elkészült munkái önmagukban olyan művészeti kutatási projektek, melyeknek konkrét funkcionális hasznuk nincs: céljuk a fogalmi és képi-plasztikai gondolkodás összefüggéseinek megértése.
Antal Zsófi, Bredács Vanda, Bálint András és Budai Márton csapata a Monoton - Tettrekész - Izgatott gondolatsorra építette munkáját. A MOME lépcsősorára terveztek installációt, ahol a következő szintre való jutáshoz kettő szimmetrikusan elhelyezett lépcső vezet. Az egyik szürke, monoton, a másik az installáció által életre keltett. A választás a miénk.
Laczkovich Virág, Barna Máté, Fekete Tamás és Hornyák József a Meglepett - Boldog - Nyitott kulcsszavakat választotta. Az installációjuk egy letisztult világot teremtett a nyüzsgő folyosón belül.
Féja Dorottya, Filczer Balázs, Jónás Attila és Vas Ádám csapata a Zaklatott - Tudatos - Nyugodt egymásba fűződő lelkiállapotait mutatta be. A cél az volt, hogy az embernek interakcióba kelljen lépni az installációval, hogy át tudjon haladni a folyosón.
Fakó András, Flich Zoltán, Szabó Ákos és Temesi Márton munkája egy kissé borúsabb hangulatú témát dolgoz fel. Önfeledt -Ijedt-Bizonytalan kulcsszavaik egy egész termet behálózó installációban testesültek meg, a projektről videó is készült, ami ezen a linken látható.
Püspök Balázs DLA egyetemi adjunktus, MOME Design Intézet
