Logomain

A valótlannak szentelt élet: Henry Darger és a Vivian-lányok

By Kovács Dániel 2013. április 16. 14:59

szerk at hg dot hu

120130604-20111-p3ugjb.gallery

Henry Darger egy illusztrációja és három ismert fényképe közül az egyik

220130604-20111-1o8wbqs.gallery

Henry Darger illusztrációja

320130604-20111-1shklql.gallery

Henry Darger illusztrációja

420130604-20111-99d9un.gallery

Henry Darger illusztrációja

520130604-20111-bgycmm.gallery

Henry Darger illusztrációja

620130604-20111-wffjnw.gallery

Henry Darger illusztrációja

Negyven éve nincs köztünk Henry Darger, a 20. század egyik legnagyobb outsider művésze, akit épp a halála napján fedeztek fel.

A napokban 121 éve, hogy megszületett és negyven esztendeje, hogy elhunyt Henry Darger, szakképesítés nélküli chicagói kórházi takarító, magányos öregember, alkalmi kukázó, megszállott fonalgombolyag- és gyógyszerespalack-gyűjtő – és mellesleg a 20. század egyik legtermékenyebb „outsider” írója és illusztrátora. Csak halála után került elő szegényes szobájában az a 15 145 oldalra rúgó fantasztikus kézirat és a hozzá tartozó több száz sajátkezű rajz, amely azóta a világhírig repítette. Annak ellenére, hogy jelentős részükön furcsa, kétnemű gyerekek láthatóak, amint válogatott módokon megkínozzák és kivégzik őket. Őrült? Zseni? A 20. század egyik legnagyobb művészeti rejtélye, személyesen.

Henry Darger egy illusztrációja és három ismert fényképe közül az egyik. Fotó: David Berglund, via Wikipédia

A több mint 15 ezer oldalas főmű röviden az In the Realms of the Unreal, azaz A valótlanságok birodalmában címet viseli; eredeti, hosszabb címéből az is kiderül, hogy a Vivian-nővérek sorsát követi nyomon, akik a gyermek-rabszolgák lázadásának vezetői a különös Glandeco-Angellinián Birodalomban. A helyszín egy idegen bolygó, amely körül a Föld holdként kering, a hét Vivian-lány pedig egy keresztény herceg, Robert Vivian gyermekei, akik a gonosz „glandeliniánok” elnyomása ellen küzdenek, oldalukon az alapesetben szárnyakkal és kunkorodó szarvakkal felszerelt, de olykor emberi, sőt gyermeki alakot felöltő csodalényekkel, a „blengigomeneánokkal”. Az ellenfél nem válogat az eszközökben: meghökkentő brutalitással kegyetlenkedik, amit a regény szavakban és rajzokban is megjelenít. Míg protestáltjaik sorra elhullanak a harcban, a Vivian-lányok átvészelik a csatákat, hála részint magának a szerzőnek, aki narrátorként és különféle alakokban szereplőként is feltűnik a történetben. A történetnek két vége van: az egyikben a lányok győzedelmeskednek, a másikban azonban a gonosz fél kerekedik felül.

Dargernek nem ez az egyetlen fennmaradt munkája: az albérletben előkerült még a több mint tízezer oldalas Crazy House: Further Adventures in Chicago, amely folytatása a Vivian-lányok történetének, illetve saját életének töredékes, de így is közel ötezer oldalas, fikcióba hajló feldolgozása. Darger – és a világ – óriási szerencséje, hogy főbérlője, Nathan Lerner maga is kiváló művész, a chicagói New Bauhaus munkatársa volt, aki felismerte a lakásban felhalmozott rengeteg szemét között a kincset, és Darger halála után nem csak összegyűjtötte annak prózai és művészeti alkotásait, de dokumentálta az albérlet állapotát is.

Darger azonban nem csupán munkásságával, hanem az élete és személye körüli ellentmondásokkal is újra és újra a figyelem középpontjába kerül. A Vivian-lányok történetének rendkívül véres, horrorisztikus szálait mára a kutatók egyöntetűen a szerző saját gyerekkorának eseményeivel magyarázzák. Az ifjú Henry négyéves volt csupán, amikor elveszítette édesanyját. Hadirokkant, betegeskedő apja lányát kénytelen volt árvaházba adni, és szeretett fiáról is hiába próbált gondoskodni, bár az még hatéves kora előtt megtanult írni és olvasni. Az iskolában aztán magában beszélő és furcsa hangokat kiadó, emiatt osztálytársai által „bolondnak” csúfolt Henry 1900-ban gyermekotthonba került, a korban betegségként számon tartott maszturbálás gyanújával, nem sokkal később, apja korai halálát követően pedig árvaházba. Az utóbbi évek kutatásai kiderítették, hogy a lincolni gyermekmenhely alighanem életreszóló sebeket ejtett rajta. Az intézmény felügyelőjét utóbb túlkapások sorozatos eltusolásával vádolták meg: regnálása alatt egy gyermek meghalt, egy másik súlyos égési sérüléseket szenvedett, egyet pedig patkány harapdált meg. Egy helyi oktató korábban elhunyt gyerekek preparált testrészeinek segítségével tanított anatómiát, nevén nevezve az egykori tulajdonosokat, egy másik nevelő pedig belehalt, hogy saját magának kasztrálásával próbálta gyógyítani epilepsziás rohamait.

Illusztráció a Vivian-lányok történetéhez. További képek az American Folk Art Museum honlapján

Dargernek 1909-ben, 16 évesen többszöri próbálkozás után sikerült megszöknie az intézetből és visszatérnie Chicagóba, amelyet egy rövid katonai kiképzés kivételével sosem hagyott el többé. Keresztanyjának segítségével takarítói állást vállalt egy katolikus kórházban, és élete innentől egyformán telt: minden nap misére járt, dolgozott, alkalmanként kukázott, használható tárgyakat keresgélve, 18 éves korától pedig esténként otthon írt és rajzolt – teljes titokban.

Halála után felfedezett munkái egy sor kutatónak adtak lehetőséget a legkülönfélébb elképzelések kifejtésére. Rajzain Darger nemegyszer apró péniszekkel ábrázolta a mesék nőnemű szereplőit – egyesek szerint ez pedofil hajlamainak kifejeződése, mások viszont úgy vélik, épp ártatlanságát bizonyító tudatlanságára utal. Dargert utóbb kapcsolatba hozták egy ötéves chicagói kislány, Elsie Paroubek 1911-es eltűnésével és halálával is. Tény, hogy lakásán kis oltárt épített a kislány újságból kivágott fotója köré, de erre magyarázatot adhat az is, hogy magára ismert az ártatlanul szenvedő kiskorú sorsában, és szereplőként beemelte történeteibe. Az utóbbit támasztja alá, hogy felnőttként, több-kevésbé megalapozott egzisztenciával többször próbálkozott örökbefogadással (hiába), és egyetlen barátjával, William Schloderrel a harmincas években az árvák családba adását segítő szervezet létrehozását tervezgették. A szakértők többsége egyetért abban, hogy a szenvedésekkel teli és alighanem Tourette-szindrómával súlyosbított gyermekkor rányomta bélyegét Darger életére, és bár önálló, saját magáról gondoskodó felnőttként élt, lelke mélyén gyerek maradt. Erre utalnak önéletírásának keserű sorai: „…A legtöbb gyerekkel ellentétben én előre gyűlöltem azt a napot, amikor felnőtt leszek. Soha nem vártam. Örökké fiatal akartam maradni. Most meg felnőtt vagyok, öreg és nyomorult. A fenébe.”

Illusztráció a Vivian-lányok történetéhez. További képek az American Folk Art Museum honlapján

Illusztráció a Vivian-lányok történetéhez. További képek az American Folk Art Museum honlapján

Illusztráció a Vivian-lányok történetéhez. További képek az American Folk Art Museum honlapján

2002-es monográfiájában John M. Mac Gregor azt valószínűsíti: Darger autista, esetleg Asperger-szindrómás is lehetett; ez magyarázatot adna különös gyerekkori viselkedésére, illetve a megszállottságig menő érdeklődésére az írás és a rajzolás iránt. Az ugyanis kétségtelen, hogy Darger nem csupán elképesztően szorgalmas, de mindkét téren tehetséges is volt; autodidakta létére rajzai elmélyült érdeklődésről és fantáziáról tanúskodnak. Sajátos stílusában az anatómiailag többé-kevésbé pontos (jellemzően újságokból másolt) emberábrázolásnak éppúgy megvolt a helye, mint a gravitációt, a perspektívát és a természet törvényeit felrúgó, absztrakt tereknek és figuráknak; jellemző módon erős, élénk, árnyalatok nélküli színekkel és folthatásokkal dolgozott. A napközben összegyűjtött papírhulladék válogatott részleteit, elemeit is beemelte saját univerzumába; kollázsainak némelyike a szürrealista művészetet idézi. Komolyabb anyagi háttér híján gyakran dolgozott könyvlapokra vagy csomagolópapírra, nagyobb képei így a méteres méretet is meghaladják.

Dargert az életművét ismerők ma az „outsider art”, azaz az iskolákon és irányzatokon túli, jellemzően autodidakta művészek egyik legjelentősebb képviselőjeként tartják számon. A terminust Roger Cardinal kritikus alkotta meg 1972-ben, Jean Dubuffet műveinek jellemzésére. Mára ebbe a tág kategóriába sorolhatjuk például a magyarul naiv művészekként ismert népi alkotókat, de az olyan, a hagyományos kánonokba nem besorolható építészeket is, mint Sabato Rodia vagy Ferdinand Cheval (ld. Kívül a kánonon című cikkünket erről a témáról).

Illusztráció a Vivian-lányok történetéhez. További képek az American Folk Art Museum honlapján

Részben a sokszor rendkívül brutális témának, részben hosszuknak köszönhetően Darger munkái a mai napig nem jelentek teljes terjedelmükben, és képeit először csak a nyolcvanas években állították ki. A rossz alapanyagra készült akvarelleket, kollázsokat igazán csak élőben lehet tanulmányozni, ráadásul összetett tematikájuk hosszas szemlélődést igényel. A hagyatékot gondozó Lerner-házaspár azonban sokat tett megismertetetésükért. Nathan Lerner halálát követően özvegye Darger szobájának berendezését és személyes tárgyait az 1991-ben kifejezetten az outsider művészet kutatására létrehozott chicagói Intuit: The Center for Intuitive and Outsider Art alapítványának adományozta, a legfontosabb kéziratokat és képzőművészeti munkákat pedig a New York-i American Folk Art Museumnak ajánlotta fel. Itt 2000-ben önálló kutatóközpontot hoztak létre Dargernek szentelve, 2008-ban pedig önálló tárlaton mutatták be munkáit és a kortársakra gyakorolt hatását. (A múzeum honlapján számos, jó minőségű reprodukció érhető el.) Őriz Darger-rajzokat többek közt az Art Institute of Chicago és a franciaországi Lille modern és outsider művészetnek szentelt, Manuelle Gautrand tervezte múzeuma is. A Vivian-lányok története és szerzője a nemzetközi művészeti szcénában is sokakat megihletett. Yessica Yu 2004-ben In the Realms of the Unreal címmel dokumentumfilmet készített róla, Magyarországra pedig Halász Péter hozta el hírét: 2002-ben a Városi Színházban állt színpadra a róla készült darabbal.

In the Realms of the Unreal - trailer

Darger életében egyetlen ember látta csak munkáit: egy szomszéd, aki levest vitt a már beteg öregembernek, és akit aztán rövid úton kitessékeltek az albérlet ajtaján. Amióta azonban Nathan Lerner 1973. április 13-án, Darger életének utolsó napján kinyitotta ugyanezt az ajtót, a szegényes szoba hajdani lakója egyértelműen bekerült a 20. századi outsider művészet legnagyobb alkotói közé.

grafika, usa, illusztráció, jubileum, henry darger Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317