Egy hosszú ideje elfelejtett és kidobásra ítélt összecsukható szék kelt életre Fogarasi Z. Demeter, a MOME mesterszakos formatervező hallgatójának lakásában. A bútor vázára (nagyjából húsz tubus akrilfesték felhasználásával) sajátos organizmus nőtt, amely szimbiózisban él magával a székkel. A koncepció a bútorok személyiségének és használhatóságának kérdéseit feszegeti. A tervező koncepcióját az alábbiakban közöljük. <br/>
Egy hosszú ideje elfelejtett és kidobásra ítélt összecsukható szék kelt életre Fogarasi Z. Demeter, a MOME mesterszakos formatervező hallgatójának lakásában. A bútor vázára (nagyjából húsz tubus akrilfesték felhasználásával) sajátos organizmus nőtt, amely szimbiózisban él magával a székkel. A koncepció a bútorok személyiségének és használhatóságának kérdéseit feszegeti. A tervező koncepcióját az alábbiakban közöljük.
„fzd // szimbiotikus organizmus // simbiotic chair
A koncepció a magára hagyott bútoraink sorsára épül. Ez a szék hosszú ideig jelentéktelen szerepet töltött be a szobámban, így megfelelő alanyul szolgált a kísérletezéshez. Alapgondolatom volt, hogy megszemélyesítsem a tárgyat, kiemeljem semleges szerepéből, értelemmel látva el korábban haszontalanná vált létét.
A váz egy kidobásra ítélt összecsukható IKEA szék, melyet körülbelül 20 tubus akril szigetelővel vontam be. Az anyagot több részletben vittem fel, fontos volt számomra a létrehozandó struktúra véletlenszerűségének fenntartása amellett, hogy közben az adott részletek egy rendszert képezzenek. A széket végül akril festékkel festettem színesre.
A jelentéktelenségből való kitöréshez, az önmagában már gyenge, erőtlen karakterű széknek mindenképpen külső segítségre volt szüksége. Egy olyan fiktív organizmussal helyeztem egy közegbe, amely kölcsönhatásba lépett a vázzal, benőve, elrejtve, megvédve azt, így összességében egy új, szimbiotikus organizmust hozva létre.
A belső, a csontváz még mindig az eredeti szék , de egy új élet kezdődött számára. Egy olyan lénnyé változott, ami a szék nélkül nem jöhetett volna létre, de csak az általam kreált organizmussal való közös lét adott neki értelmet. Sejtelmes vibráló ruhába költözött, rikító színeivel a figyelemfelkeltésre törekszik.
Alkotásommal a tárgyak bizonyos külső hatások általi átértékelődését és az egymásrautaltságot próbáltam megfogni, így esztétikája kevésbé a befejezett állapotból, mint az elkészítésnek szentelt figyelemből fakad.”
