Nem is ember, de legalábbis biztosan nem ült még autóban, akinek nem dobogtatja a szívét ez az 1960-as Plymouth XNR. Pláne, ha tudjuk róla, hogy csak koncepció, a Chrysler tervezett, de gyártásba sosem került csattanós válasza a Corvette-re – és az egyetlen prototípust néhány nap múlva árverezik el az Egyesült Államokban.
Nem is ember, de legalábbis biztosan nem ült még autóban, akinek nem dobogtatja a szívét ez az 1960-as Plymouth XNR. Pláne, ha tudjuk róla, hogy csak koncepció, a Chrysler tervezett, de gyártásba sosem került csattanós válasza a Corvette-re – és az egyetlen prototípust néhány nap múlva árverezik el az Egyesült Államokban.
A Plymouth XNR prototípusát a Chrysler és a Studebaker kedvelt designere, az aerodinamikus formák nagy rajongója, idősebb Virgil Exner tervezte, aki a szerénységre fittyet hányva saját családnevének mássalhangzóit kölcsönözte a típusnak. Erre egyébként szükség is volt, miután az eredetileg tervezett Falcon, azaz Sólyom nevet időközben, 1960-ban a Ford lefoglalta. Az XNR több szempontból is radikális újításokat sorakoztat fel, legalábbis a maga kategóriájában. A Plymouth Valiant alvázra épített autótest aszimmetrikus; vezetőoldalán a versenyautókból kölcsönzött hullám fut végig, amely a sofőr előtt kisméretű, ívelt szélvédőbe vált. Az anyósülés használójának csak egy alacsony, egyenes üveg jut a szél ellen – ez leginkább az oldalkocsis motorkerékpárokra emlékeztet. A sofőr helyét hangsúlyozza ki az oldalra csúsztatott szárny is.
Az aszimmetrikus felépítést Exner bevallottan az 1954-57 között gyártott Jaguar D-Type versenyautóról kölcsönözte, és saját korának versenyautói egyébként is nagy hatással voltak rá; ettől függetlenül a Plymouth XNR-t hétköznapi, utcai használatra tervezték, bár korántsem hétköznapi vásárlóknak. Erre utal az is, hogy a kocsiba a Willem Weertman tervezte, 1960-ban debütált és 250 lóerős új Chrysler-motort tervezték, amelyet aztán egészen a nyolcvanas évekig használt a vállalat.
Miután a Chrysler végül úgy döntött: nem kezd a Chevrolet Corvette-je ellenlábasának szánt Plymouth XNR gyártásába, az elkészült egyetlen prototípust visszaküldték Olaszországba, az azt megépítő Ghiának. Azóta többször gazdát cserét, végül 2008-ban az RM Auctions párizsi restaurátorműhelyében kötött ki, ahol 2011 márciusára teljes helyreállításon esett át. Ezt követően újra megjárta az Egyesült Államokat, most pedig a legnagyobb leütési összeg várományosa az RM augusztus 17-18-án esedékes, Monterey-ben rendezett aukcióján. Kikiáltási árat ugyan nem hoztak nyilvánosságra, de ritkaságából és szépségéből ítélve a Plymouth XNR biztosan módos tulajdonoshoz kerül majd – az árak felkúszásában pedig a nosztalgia is szerepet kaphat, hiszen a Plymouth gyártását 12 éve beszüntették.
