Új sorozatunk első részében Laki Eszter mesél a kolor bár és projekt grafikai arculatáról.
Új sorozatot indítunk a hg.hu-n: minden héten megkérünk egy-egy tervezőt a magyar design, grafika, építészet vagy divat területéről, hogy avasson be minket egy projektjébe. A sorozat célja, hogy a tervezők beszámolóin keresztül jobban belelássunk egy-egy izgalmas projekt munkafolyamataiba, ezáltal jobban megértsük a végeredményt. A sorozat első részében Laki Eszter mesél nekünk egy most futó projektről, amelyben az ő feladata egy új belvárosi szórakozóhely, a kolor bár és a hozzá tartozó kampány grafikai arculatának kialakítása. Eszter munkáival lépten-nyomon találkozhatunk, ha Budapest utcáit járjuk: hol egy új szórakozóhely arculatán, hol egy mozi lightboxán, újabban pedig banánmatricákon bukkan fel a keze nyoma. Az ő nevéhez fűződik Pater Sparrow Aura című websorozatának arculata, de tervezett már lekvárcímkét saját készítésű lekvárhoz és névjegykártyát egy fiatal belsőépítész, Dobos Zsófi számára, amit több külföldi online design magazin is bemutatott.
Laki Eszter a kolor bárról:
A projekt a szórakozóhely, azaz a kolor bár és az ernyő márka, a kolor projekt arculati irányainak kijelölésével kezdődött. A kreatív koncepció kitalálása közben rengeteget beszélgettünk a megrendelővel, sokat mesélt külföldi útjairól, az ottani helyekről. Néhány hívószó, mondat gyökeret vert a fejemben, így az is, hogy ez egy olyan hely legyen, ahova mezítláb is lemész, ahol külföldiként is jól érzed magad; kozmopolita, természetes és nyers legyen, minden manírtól mentes. Az utazásokat tovább gondolva matricákkal szanaszét ragasztott kofferek jelentek meg előttem, innen már könnyen eljutottam a banáncímke-formátumhoz.
Egy olyan piktogram-rendszert terveztem, amely gesztusaiban emlékeztet a klasszikus banáncímkékre, motívumai azonban a kolorra utalnak, az asszociációi hozzásegítenek egy "kolor-érzés" kialakulásához. Az ikonok a végtelenségig bővíthetőek, és rengeteg módon felhasználhatóak az arculatban (pattern, tapéta, pólóminta, stb.). A matricák spóraként szóródtak szét a városban, gyümölcsöktől kezdve, bicikliváztól noteszeken át, kirakatüvegekig számtalan helyre felragasztották a kolorral kapcsolatban levő emberek.
A megrendelő szinte teljesen szabad kezet adott a tervezés során, amit "irányított szabad kéznek" is lehetne nevezni. Ez sok esetben közös ötletelést is jelent. Vida Verával, aki a márka kommunikációjáért felel, Szendrő Péterékkel, akik az építészeti megoldásokat tervezik és a csapat többi tagjával közösen gondolkozunk a kommunikációs irányok kialakításán. Ez például remekül működött a piktogramrendszer tervezésének kezdetén, email-láncokban asszociálgatott mindenki, az üveggolyótól a longboardon át a zsírkrétáig pattogtak a szavak sorban. A grafikai leképezést illető szabadkéz pedig egy hatalmas bizalomról árulkodik a megrendelő részéről, mely teljesen felszabadít a tervezésben.
Szendrő Petivel és Pataricza Kristóffal ez lesz a harmadik közös munkánk a Doboz és a Platz után. Ez a kollaboráció remekül bevált, meglehetősen inspiráló velük dolgozni. A különböző szakmai szempontrendszerek ütköztetése motiváló, a belsőépítészetet nem érintő grafikai munkákat is szívesen mutatom meg nekik. Az étlapnak, tábláknak, tapétáknak és az arculat minden elemének összhangban kell lennie a belső térrel. Volt, hogy órákig néztük össze a RAL és Pantone skálákat, hogy a grafikában megjelenő színek harmonizáljanak az enteriőrben megjelenő színekkel.
A kolor esetében is ugyanez a szoros együttműködés történik, a kihívás az, hogy a branding milyen mértékben jelenjen meg a térben anélkül, hogy tolakodóvá válna. Az ételek csomagolása, az italok kiírása, és a homlokzaton, ablakokon megjelenő grafika is ugyanabban a gesztusrendszerben készül majd, mint a többi grafikai anyag.
A matricákon kívül az összes nyomtatott megjelenésnél ügyeltünk rá, hogy különleges anyagokat és manuális technikákat ötvözzünk. A szórólapokat bélyegzővel és szitával nyomtuk kartonra, a plakáthoz szintén szitanyomást alkalmaztunk csomagolópapírra. A hajós buli jegyeit sorszámozó-pecséttel és lyukasztóval tettük autentikussá.
A legújabb rendezvény egy lovardában lesz, ehhez a grafikai anyagokat fába gravíroztuk, emellett készült befotózott animált gif is. A buli karszalagjai is kézzel készültek, Oláh Anna, az Anna Amelie márkát jegyző fiatal táskatervező segítségével: a mintát forró rézklisével égettük a bőrbe. Az anyagszerűség, az esetlegességekben rejlő hibák még izgalmasabbá teszik a végeredményt, egyúttal remekül oldják a vektorok merevségét. Emellett arra is ügyelünk, hogy az összes online megjelenés fotó-alapú legyen, legyen az egy megközelíthetőséget segítő térkép, vagy a “minden jegy elkelt” kiírás. Ez valóságosabbá, megfoghatóbbá, természetesebbé teszi az képi világot.
Egy szórakozóhely arculatának kialakításakor az elsődleges szempont természetesen kideríteni, hogy ki a célközönség, hova pozícionálja magát a hely. Egy elegáns, drága étteremnek teljesen más vizuális koncepció és anyaghasználat jár, mint egy fiatalos, friss helynek. Nyilván az a legizgalmasabb, ha a célközönség valamennyire az én környezetem is egyben.
Külföldi útjaimon is sok inspiráló megoldást láttam, szeretek percekig tanulmányozni úgy egy étlapot, hogy csak a grafikát nézem, nem az ételkínálatot. Ugyanígy a bécsi MQ könyvesboltjában is órákat töltök el tipókat, könyvborítókat, kötészeti megoldásokat figyelve. Emellett persze gyakran merülök el a nemzetközi portfólióoldalak, blogok böngészésében is. (pl. Behance Network, ahol az én portfólióm is van.) Nagyon izgalmas felfedezni, hogy például egy bolgár betűtervező csoport milyen módon játszik a cirill tipográfiával. A latintól eltérő betűk iránti rajongás egyébként az utazási terveimbe is beleszól: az arab világ és Dél-Kelet Ázsia írásképei után most újabb izgalmas tipográfiájú országokba vágyom. Minden út rengeteg vizuális ingert és inspirációt ad, melyeket aztán beleépíthetek a következő projektbe.
