Logomain

Erdélytől Milánóig

By totkat 2012. július 5. 10:43

szerk at hg dot hu

1.gallery

KOPIA - Böjte István

2.gallery

KOPIA - Böjte István

3.gallery

KOPIA - Böjte István

5.gallery

KOPIA - Böjte István

6.gallery

KOPIA - Böjte István

7.gallery

KOPIA - Böjte István

8.gallery

KOPIA - Böjte István

2.gallery

Az öntőforma - KOPIA - Böjte István

1.gallery

Az öntőforma - KOPIA - Böjte István

3.gallery

Kiöntés után - KOPIA - Böjte István

4.gallery

Felületkezelés - KOPIA - Böjte István

1.gallery

Böjte István

2.gallery

Böjte István

Böjte István a kopjafákat megidéző porcelánjaival hódítja meg Olaszországot és Európát. A 26 éves tervezővel beszélgettünk.

Mindig öröm látni, ha egy magyar tervező külföldön sikeres lesz. Még jobb, ha ezt a sikert egy olyan termékkel éri el, amely nem titkolt módon a magyar hagyományos formavilághoz nyúlik vissza. Így lesz külföldön divat a matyóhímzés, Böjte István esetében pedig a kopjafa, melynek rendszerét és rituáléját egy porcelán asztali kiegészítő-kollekción keresztül most minden designra fogékony vásárló meg fogja érteni.

István Marosvásárhelyen született, és Magyarországon nőtt fel, de 17 éves kora óta Olaszországban tanul. Itt építgeti karrierjét, melynek sikerét mutatja, hogy már az olasz DesignHub és a Domus magazin is beszámolt munkáiról. A hg.hu arról kérdezte, hogyan éli meg magyar identitását az olasz design fellegvárában, és hogyan látja a magyar design helyzetét a távolból.

Mikor kezdtél el ékszertervezéssel foglalkozni, és mi vezetett erre az útra?

Édesanyám ötvösmester. Amikor kicsi voltam, iskola után mindig a műhelyben voltam mellette, ameddig dolgozott; szinte ott nőttem fel. Nem mondta soha, hogy foglalkozzak ezzel, de nekem tetszett a sok szerszám, és hogy “pár fémdarabból”  készített hihetetlen módon ékszereket. Aztán elkezdtem kérdezősködni, figyelni; később megkaptam az első rézlemezt és egy fűrészt. A többi jött magától.

Köztudott, hogy a formatervezés európai fellegvára Olaszország. Ezen kívül más oka is volt annak, hogy itt kezdted a tanulmányaidat 2003-ban? Felmerült egyáltalán, hogy Budapesten kezdj el tanulni?

A szüleim a vicenzai ékszerkiállításon találtak egy szórólapot, amin egy ékszerész iskola ösztöndíjpályázata volt. Jelentkeztem anélkül, hogy igazából tudtam volna, pontosan miből is fog állni a dolog. Ekkor még olaszul sem tudtam, és nem is  terveztem, hogy külföldre menjek 17 évesen tanulni. Pár hónap múlva jött a levél, hogy felvettek, majd gyors döntés után, minimális olasz tudással ott találtam magam Vicenzában.

Mit gondolsz, a magyar háttér mennyire van hatással a munkáidra? Van-e olyan hatása a kelet-európai formakultúrának, hogy megmutatkozzon egy nem itthon élő tervező munkáiban?

Szerintem egyelőre nem mondhatjuk el, hogy kifejezetten kelet-európai vagy éppen magyar stílus látszódik egy tervező munkáján. Ahhoz, hogy ez látszódjon, először egy egységes tervezési gondolkodásmódnak kell kialakulnia. Főleg ez határozza meg a különböző kultúrák formavilágát, a tervezéshez való hozzáállását és egy identitás kialakulását. Ez egy nagyon komplex szocio-kulturális folyamat. Példaképp ott van az olasz formatervezési metódus; az 50-es 60-as évektől kezdve olyan nevek, mint Bruno Munari, Ettore Sottsass vagy Enzo Mari határozták meg a fő irányvonalakat, míg kialakult az itáliai design látásmódja, ami felismerhető a kommunikációjukban, a divatban vagy a design bármely ágában. Ezzel a hosszú folyamattal ellentétben Hollandia sokkal rövidebb idő alatt alakította ki saját, jól felismerhető, a konceptuális designra épülő identitását. A magyar háttér pozitívuma külföldön az, hogy a kultúránk design szempontból még kiaknázatlan, így hozzásegíthet olyan inspirációkhoz, ami külföldön egyedi és különleges lehet.

Az önéletrajzodban szerepel, hogy Marosvásárhelyen születtél. Hol töltötted a Milánó előtti éveket? Mennyire tudnád elválasztani Erdély és Magyarország tárgykultúráját?

Igen, Erdélyben születtem, majd 1989 novemberében – 2 éves koromban - települtünk át Magyarországra. Azóta Zalaegerszegen él a családom, és én is itt nőttem fel.Hozzám egyértelműen közelebb áll az erdélyi tárgykultúra - a családom révén is. Ők sokat foglakoznak az erdélyi iparművészettel, így sokkal hamarabb találkoztam például a székely ornamentikával, mint a matyó díszítéssel. Így jutottam el a kopjafákhoz is, amiből aztán létrejött a KOPIA/modular tableware projektem is. Erdély és Magyarország tárgykultúráját csak egy országhatár választja el, szerintem a kettő együtt formálja a magyar tárgykultúrát.

Az ékszertervezés után tehát az utóbbi években tárgytervezéssel kezdtél foglalkozni, melynek illusztris példája a Kopia sorozat. Miért érezted fontosnak, hogy egy tradicionális magyar formához visszanyúlj, és milyen kutatásokat végeztél a kopjafák megértéséhez?

A KOPIA projekt Milánóban, az egyetemen volt a product design diplomamunkám, melynek témája Rítus/Rituálé volt. Úgy gondoltam, ha a saját kultúránkból indulok ki, az különleges lehet külföldön. Nem tudnak túl sokat rólunk, ezért ha sikerül egy terméken keresztül innovatív módon bemutatni egy magyar - már majdnem elfeledett – rítust, sikerül valami egyedit létrehozni, és kicsit többet elmondani egy nagyon izgalmas és összetett szokásról, formáról vagy éppen anyagról. A porcelán használata sem volt véletlen; a magyar termékgyártás- és porcelán manufaktúra tradíciója miatt választottam. A kutatásokat nem volt könnyű Olaszországból elvégezni, főleg interneten kerestem a kopjafa mítosszal foglalkozó anyagokat, kutatókat, akikkel aztán felvettem a kapcsolatot.

Mit gondolsz, lehet a magyar motívumok használata menő a világban? Vagy van olyan, ami már az?

Én örülnék, ha az lenne, de szerintem ehhez még nagyon sokat és jól kell dolgoznunk.

Merre tovább? A tárgytervezésen túl mivel szeretnél még foglalkozni? Érdekel a bútor- vagy tértervezés, esetleg volt már ilyen feladatod?

Az utóbbi években az ékszerek mellett volt szerencsém elég sok mindent csinálni. Részt vettem kiállítások installációinak tervezésében, grafikai-arculattervezési munkákban, interakciódesign projektekben. Igazából nyitott vagyok bármire, de talán ami a legjobban érdekel, az a terméktervezés. Most épp egy új szemüveg-koncepción dolgozom egy olasz márkának.

Tudnál mondani olyan tervezőket, akik munkássága téged is inspirál? Magyarországról, Európából, a világból?

Talán Oki Sato (Nendo) vagy Konstantin Grcic, bár nap mint nap születnek inspiratív munkák, úgyhogy erre a kérdésre nehéz válaszolni.

milánó, magyar design, tárgytervezés, milano, erdély, ékszertervezés, böjte istván, kopia, kopjafa Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317