Logomain

485689 – 2005. március 15.

By HomeGarden 2005. március 10. 00:00

szerk at hg dot hu

A 485689 - A Szabadság útja projekt olyan történelmi emlékhelynek köztéri design insallációja, mely a magyar történelem 1848-as, 1956-os, és 1989-es „forradalmi” eseményeit egyszerre idézi meg a Március 15 -i ünnepi megemlékezés díszleteként.

A 485689 - A Szabadság útja projekt olyan történelmi emlékhelynek köztéri design insallációja, mely a magyar történelem 1848-as, 1956-os, és 1989-es „forradalmi” eseményeit egyszerre idézi meg a Március 15 -i ünnepi megemlékezés díszleteként.

Helyszíne urbánus: az élő, köznapi városi szövet egyik jellegzetes részlete, vagyis a pesti 2-es villamos vonala, annak a Kossuth tértől a Március 15. térig tartó vonalszakasza. A tervezőket az a Városi tájkép csoport képviseli, akik tavaly télen a Móricz Zsigmond körtérre a melegítő kavics utcabútorokat is megálmodták (Szöllőssy Barbara, Pyka Zsolt, Martinkó József). A projektet a Miniszterelnöki Hivatal, a Főpolgármesteri Hivatal a központi megemlékezés részévé tette.

27016_cikk20130531-31141-1yrpd8t.gallery

:image_13696

Napjaink
modern köztársaságának eszméjét az 1848-as, 1956-os, 1989-es köztéri események, vagyis az akkori forradalmárok utcai megmozdulásai, „utcai aktivitása”, tiltakozásai, tüntetései alapozták meg. Következésképpen a köztársaság eszméjének „vizuális nyelve” sem lehet pusztán a történelemkönyvek lapjairól ismert, tablószerűen megjelenő, ezerszer látott, kanonizált szimbólumrendszer újra- és újraidézése. Ezek az átvitt értelemben használt vizuális jelek, jelképek ugyanis a történelemi események óta elmúlt idő során óhatatlanul egyre formálisabbá váltak. Sőt! A rendszerváltás, vagy éppen Magyarország Unióba történő belépése óta, maga a szabadság, függetlenség és köztársaság eszméje is a mindennapok gyakorlatának részévé transzformálódott. A szabadság megléte mostanra tény. A hétköznapok gyakorlata. Mára már távolról sem egy megszállt ország polgárainak hőn óhajtott, távoli vágyképe. Főképpen igaz ez a fiatalabb generációkra, akik egy szabad, független ország polgáraiként látták meg a napvilágot, akik egy szabad ország polgáraiként nőttek fel. Az ő számukra a legnehezebb hiteles formában elbeszélni azt a történelmi tényt, hogy a szabadság nem evidencia, hanem tett.

A koncepció izgalmas, talán az egyik legerőteljesebb részlete egy „vonalkód” szerű alakzat grafikai képe. A jel szándékoltan provokatív. Szikár fekete-fehér függőleges vonalak, a 485689 számsorral. Az eredetileg könyvtári, raktári, irattári, majd kereskedelmi azonosító jelként is szolgáló „grafikai objektum” kiszakadva kontextusából elveszíti eredeti funkcióját is. Vagyis átkerülve a történelmi emlékezés városi közegébe, végeredményben, a történelmi emlékezet jelképévé válik. Szemben a megcsontosodott, jelentésekkel óhatatlanul is agyon terhelt hagyományos történelmi szimbólumokkal, ez a jel nyersessége folytán gondolkodásra inspirálja a befogadót, a városi polgárt. Egyéni értelmezési szempontokat hív elő, amivel aktív részesévé teszi az ünneplő városlakót az emlékezés folyamatának. A megemlékezés ugyanis nem a történészek, de még csak nem is a politikusuk privilégiuma. Egy ország múltjának kollektív emlékképei (Petőfi Sándor hajadonfőt a Múzeum kertben, a tankokkal szétlőtt Ferenc körút képe, a „Nagy Imre újratemetés” katafalkjának képe, stb.), mindig az ország polgárainak, az egyéneknek a privát emlékképeivel egészülnek ki, válnak élővé. A „vonalkód” ezt az egyéni, személyes viszonyt kívánja előhívni a befogadóból.

A 485689 - A Szabadság útja című köztéri design koncepció tehát megfordítja az ilyenkor szokásos logikát. Nem egy hagyományos, ám mára kissé kiüresedett, megkopott jelentésű jelképrendszerrel öltözteti fel a várost, hanem hétköznapi, urbánus jeleket, formákat és tárgyakat helyez át jelkép státuszba. A rutinszerűen alkalmazott, egyre kiesebb jelentőségű ünnepi köztéri dekorációs klisék alkalmazása helyett a város élő szövetéből idéz meg részletek. Így válik a hirdetőoszlop, a kettes villamos, a villamos megállók flaszterja, vagyis a város tere szimbolikus értelmű átirattá. Az élő, urbánus köztér, ezzel a beavatkozással hiteles történelmi emlékhellyé alakulhat át. Továbbá a 485689 - A Szabadság útja „public design” elképzeléssel az állami ünnepet rutinszerűen kísérő, szépen lassan közhely szintre üresített gondolatok (szabadság – szerelem, respublika, önrendelkezés, polgár, stb.) is új kontextust, új értelmezési szempontokat nyernek.

A 485689 - A Szabadság útja köztéri történelmi aktív emlékhely design koncepció a köztársaság létrejöttének három meghatározó eseményét mutatja be közéleti személyiségek és a hétköznapi emberek interpretációjában. A megkérdezettek arról mesélnek, hogy mit jelent számukra a szabadság, a szabad élet. A koncepció célkitűzése, hogy a régmúlt történelmét és a magunk jelenkori történelmét ne egymástól elszigetelten látassa, hanem mint egy állandóan lüktető „organizmust”, amelynek mi éppannyira részesei vagyunk, mint a szobortalapzatokon álló, a könyvekbe bemutatott, vagy az archív filmhíradóban látható emberek. A koncepció célja, a három történelmi momentum megszokottól merőben eltérő bemutatása. A szokásostól eltérő stílusú megemlékezés. A 485689 köztéri design koncepció egy olyan városi szituációt teremt melyben kézzelfoghatóvá válik a történelem, aktuálissá téve annak tanúságait az egyes ember mindennapjainak vonatkozásaiba. Vizuális képében, látványelemeinek kialakításában modern, ezzel is segítve a társadalom minden korosztályát abban, hogy aktív részvevőjévé válhasson az egész napos megemlékezésnek. A 485689 - A Szabadság útja koncepció vizuális kommunikációját alapvetően a mozgás, pulzálás, végtelen folytonosság, az állandó történés, változás minél erőteljesebb érzékeltetése határozza meg. A távlati terv az, hogy Budapestnek ez a frekventált helyen lévő területe a három esemény ünnepének bizonyos értelemben állandó, bizonyos értelemben visszatérő helyszínévé váljon. Tehát az év során több alkalommal is a város legfontosabb ünnepeinek színtereként funkcionáljon.

A 2-es villamos és annak vonala, összefogó elemként teremt állandó kapcsolatot a különböző történelmi események, azaz a koncepció különböző helyszínei között. A sínpálya egy rövid szakasza, amennyiben erre az időjárás lehetőséget ad, a 2005. március 15.-i rendezvény idejére kísérleti jelleggel speciális zöld növényborítást kap. A terv az, hogy amennyiben a kísérleti szakasz beváltja a hozzá fűzött reményeket a 2005. Október 23.-i ünnepségre a teljes pályaszakasz kerüljön beültetésre, az erre a célra nevelt speciális növénytakaróval, mely remélhetőleg ettől kezdve hosszú időre varázsolja majd zöldé a 2-es villamos vágányát a belvárosi Duna parti szakaszon. A 2-es villamos szakaszán közlekedő szerelvények némelyike az esemény idejére matricaborítást kap. A felmatricázott villamosok a 485689 – A Szabadság útja designkoncepció témáját adó történelmi események jelképeivé alakulnak. A villamosok olyan elemek szimbólumai lesznek, melyek mindhárom történelmi eseményben meghatároz szerepet játszottak. Ilyen elemek lehetnek az utcai tömeg, az áldozatok, a hősök képei. A különböző állomásokra érve, a pályán egymás mellett elhaladva mesélnek az eseményekről, utalnak azok létrejöttére, létrejöttük azonosságaira. A pályán folyamatosan mozogva új összefüggéseket, jelentéseket teremtenek. Mellettük állva, vagy a Duna túlpartjáról nézve őket, mindig más és más képet mutatnak, másfajta vizuális elemként működnek, és inspirálnak szabad asszociációra. Budapest belvárosának két fontos megállója, a Lánc híd pesti hídfőjének két oldalán, a Roosevelt és az Eötvös téri villamosmegállók. Ezeknek a megállóknak az utcai felületei, a 485689 - A szabadság útja közéri design koncepció részeként különleges grafikus díszt kapnak. Feliratok, idézetek, Eötvös, illetve Széchenyi arcképeinek felhasználásával, egyfajta monokróm jelként kerülnek a megállók és a sínek közötti átjárók felületeire. Olyanok, mintha nemzeti nagyságaink, az ő szellemüknek az árnyképei vetülnének a pesti flaszterre.

Az Eötvös tér és a Március 15. tér között húzódó Duna Corso szakaszon speciális média hengerek kerülnek felállításra. A hengerek óriás felületein főként kortárs közéleti személyiségek mesélnek arról, hogy mit jelent számukra a szabadságág eszménye privát életük szempontjából. A hengerek palástjára nyomtatott, illetve vetített formában kerülnek fel a megkérdezettek portréi, és gondolatai. A hengerek egyenként körülbelül 1,50 méter átmérőjűek, és körülbelül 5 méter magasak. Ezek a furcsa óriások folyamatosan saját tengelyük körül forogva teremtenek különleges hangulatot. Minden henger saját hangszóróval van felszerelve. Mellettük állva hallható lesz a portréképen szereplő személy személyes monológja a szabadság eszméjéről. A hengerek között sétálva pedig, egyszerre több henger hangját is egymásba mosódva hallatszik. Így beszélgetésnek, párbeszédnek tűnő morajlássá válnak a monológok. Az egész napos rendezvény végén, az esti órákban a helyszín új arcot ölt, főként az egyedi világítású hengersornak köszönhetően. A hengerek közül szintén sötétedés után néhány aktív felületté válik, amin projektorok segítségével a felkért közéleti személyiségekkel készült riportfilmek láthatóak, és hallhatóak.

A Március 15. tér az 1848-as szabadságharc emlékhelye. A vizuális kép főszereplője a téren látható Petőfi Sándor szobor átirata. A „költő” mintegy „lelép” a szobortalapzatról, hogy szimbolikusan elvegyüljön az ünneplő, felvonuló tömegben, vagyis közöttünk. Alakja a téren megtöbbszörözve idézi meg a történteket. Petőfi szimbolikus alakjának sziluettjét formázó figuracsoportok a koncepció központi jelképének, a vonalkódnak térbeli megtestesülése is egyben. Az így létrejövő „Petőfi kódok” felületein korabeli versek, követelésszövegek, liberális manifesztumok kiemelkedő idézetei, korabeli ábrázolások, történelmi személyiségek, látképek, térképek, kitüntetések, jelképek, faximilék láthatóak.

A Roosevelt tér az 1989-es események emlékhelyévé alakul át. A Magyar Tudományos Akadémia épülte előtt a kor jelentős eseményeinek fotóiból és dokumentumaiból álló installáció sorozat sorakozik fel. A Március 15. téren álló Petőfi kódfigurák installálásához hasonlóan itt is a vonalkód motívum kerül térbeli formaként bemutatásra. A kódok sziluettje ebben az esetben a magyar címer sziluettjét idézi meg. A rajta látható vizuális anyagot a határnyitás 1989, Nagy Imre és mártírtársainak temetése, Páneurópai Piknik, szoborpark, 1988-1989-es demonstrációk, a szovjet csapatok kivonulása, az első szabad választás, „négy igenes népszavazás” képei alkotják.

A szimbolikus út utolsó állomásaként végül a Kossuth Lajos tér válik az 1956-os forradalmat megidéző jelképes emlékhelye. A Kossuth Lajos téri villamos megállóban korabeli jármű látható, rajta szövegek és képek. A teherautó sziluett a többi történelmi emlékhely installációihoz hasonlóan a vonalkód térbeli megtestesülése. A teherautó felületein az 56’os tömeg képei, szövegek, illusztrációk, illetve Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. verse olvasható.

design Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317