Térben és időben az elvágyódás jellemzi a fiatal tervezők elképzelését arról, milyen az ideális budapesti étterem 2011-ben.
Nem itt van és nem most: ilyen egy ideális étterem 2011-ben Budapesten a jövő fiatal designerei szerint. Legalábbis ez derült ki a Coninvest Kft. étterem-tervezési pályázatának eredményhirdetésén, ahol egy 100 négyzetméteres étterem és 40 négyzetméteres terasz példáján mutathatták be a jelentkező, tervezői képzésben tanuló hallgatók, hogyan látják a jövő étteremdesignját.
A november 30-án tartott ünnepélyes díjkiosztón a különféle kapcsolódó szakterületek képviselőiből álló zsűri elemezte, hol tart ma Magyarországon az étteremtervezés. A pályázat tanulságai azonban túlmutatnak mindezen: bár a kezdeményezést pozitívnak ítéljük, az eredmény láttán érzett benyomásaink vegyesek.
Meglehetősen összetett szakterületről van szó: a tulajdonos személyes preferenciái, a vendégek ízlése és a szigorú technológiai követelmények sokszor egymásnak ellentmondó szempontokat képviselnek. Ahogy Stanó Tamás, a LeRoy alapító tagja és tulajdonosa fogalmazott: fontos, hogy designert alkalmazzanak egy étterembelső megtervezésénél, de természetesen a tulajdonosok mindig szeretnek beleszólni. Ezt erősítette meg Segal Viktor is, aki szerint itthon nagyon nehéz dolga van a tervezőknek, hiszen míg külföldön a munkát az első pillanattól profik végzik, addig itthon sokszor maguk a tulajdonosok sem tudják, mit szeretnének.
Bár a pályázat konkrét megkötéseket tartalmazott, annak részeként az adott kritériumoknak megfelelő melegkonyhát kellett tervezni, úgy tűnik, a tervezők inkább a designra helyezték a hangsúlyt – mindössze három olyan munka akadt, amely valóban kidolgozott konyhatechnikát tartalmazott. A jelek szerint az értékelésnél ez nem bizonyult hátránynak: az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy ötletet, gondolatot konzekvensen végigvigyen a tervező.
Elvágyódás-design: így jellemezte az általános képet Göde András belsőépítész. „Olyan érzetet keltenek a terek, hogy nem itt és nem most vagyunk Budapesten, hanem 50 évvel ezelőtt, vagy más országban. Én berzenkedem ez ellen: jobban szeretnék Budapesten lenni 2011-ben.”
Az egyik kiemelt munka az EKOOK elnevezésű koncepció (Palkó Helga), amely egy, ma igen népszerű gondolatsort: a low-budget építkezést és az ökoépítést hangsúlyozza. Képviselte magát a hófehér-minimál vonal is: a Paradicsomkert étterem (Somi Blanka) és a legjobb hármas közé is bekerült Csípős Kakas bisztró (Vert András) a letisztult és feszes terekkel operál. A második helyezett al’aran tervezője, Harmath Vera egy meglévő teret rendezett be, ezt külön értékelte a zsűri; a belvárosi helyiségbe kortárs formába öntött arab világot varázsolnak a látványtervek.
„Elképzelésemben egy piaci rést lefedő, arab kulináriát népszerűsítő étterem szerepelt, amely kialakításában Abu Dhabi és Dubai luxusbárjait-éttermeit idézi” – írja a tervező. „… A tér másik meghatározó inspirációi a fényűző arab világot ellenpontozó ősi barlanglakások. Innen ered a tér aranyfalának fluid, sziklafalszerű formája, az ebből leszakadt kőzetet idéző, élesen a térbe hasító bárpult, a betűszegecsekre felfuttatott növények, a sejtelmes világítás és a sötét színek használata. A két ellenpont, a luxus és a nomád világ keresztezése olyan modern térélményt eredményez, amely az étterembe látogatónak nem csak kulináris, hanem vizuális élményt is okoz.”
Az első díjat Kész Borbála Cifrakert étterme érdemelte ki – a visszafogott, csendes építészeti megformálású étterem szinte „átengedi” magán a környező parkot. Az egyszerű építészeti eszközöknek a belső térbe helyezett fűszerpult ötlete - amely utal a város mezőgazdasági, fűszertermesztési adottságaira - ad némi csavart: arról a betérő vendégek kedvükre szakíthatnak; „jelenléte fokozza a természetbe való integráltságot”, véli a tervező, aki a természetesség jegyében szándékosan kerülte a túlrészletezett dekorációs elemeket. Az étterem Nagykőrösön, egy közkedvelt városi park bejáratánál kapott helyet. A koncepció fontos része volt, hogy a közelben nagyobb rendezvényeket szoktak tartani, a teraszrész kialakítása és a fadobozba helyezett külső kiszolgálóegység ehhez igazodik.
Bár a kezdeményezés mindenképpen pozitív, hiszen napjainkban kevés a lehetőség, hogy megmérettessék magukat a hallgatók, a pályamunkák színvonala eléggé változatos. Ennek egyik oka talán éppen az a rutintalanság, amely a nívós megmérettetések hiányának köszönhető - hiszen az iskolapad világán túllépve éppen ezeken szerezhetnének tapasztalatokat a tervezők az elvárható színvonalról. Mindenképp fontos lenne tehát, hogy sokkal több hasonló lehetőséggel találkozzanak a fiatal szakemberek - ebben pedig valóban fontos szerepet játszhatnak a hasonló magánkezdeményezések.
