Logomain

125 éves Lady Liberty

By Kovács Dániel 2011. október 28. 14:02

szerk at hg dot hu

Collossal_hand_and_torch_bartholdi_27s_statue_of__22liberty_22_2c_from_robert_n20130604-19838-mbshp2.gallery

A Szabadság-szobor fáklyát tartó keze az 1876-os philadelphiai világkiállításon

Liberty_192720130604-19838-8lfhj9.gallery

A Bedloe-sziget és a Szabadság-szobor 1927-ben

512px-statueoflibertyblickost20130604-19838-piywso.gallery

A Szabadság-szobor szerkezetének ábrája

Szerkezet20130604-19838-m7ag06.gallery

A Szabadság-szobor belső váza alulról nézve

Nancy_reagan_reopens_statue_of_liberty_198620130604-19838-1ontnhj.gallery

Nancy Reagan a Szabadság-szobor koronájából integet 1984-ben, az újranyitást követően

Construction_of_the_statue120130604-19838-7x0l0d.gallery

Frédéric Bartholdi a Szabadság-szobor kezét mintázza műtermében

Szab_index20130604-19838-1kvkdmk.gallery

szabadság-szobor index

Szab_index220130604-19838-3wyeiz.gallery

szabadság-szobor index 2

De mi köze a Szabadság-szobornak az ehető fagyitölcsérnek, miért zöld, és hová tűntek az arany fülbevalók? <br/>

Ma 125 éve avatták fel az Egyesült Államok talán leghíresebb jelképét, ami alapvetően egy csapat francia alkotása. De mi köze a Szabadság-szobornak az ehető fagyitölcsérhez, miért zöld, és hová tűntek az arany fülbevalók? Születésnapi kérdések és válaszok.

Miért épp a franciák?

A fáklyát tartó kéz az 1876-os philadelphiai világkiállításon.

A hagyomány szerint a szabadság közös, francia-amerikai emlékművének gondolatát Édouard René de Laboulaye francia jogász-politikus vetette fel versailles-i otthonában, egy vacsorán, 1865-ben. Az alapötlet természetesen a nagy francia forradalom és az amerikai függetlenségi háború közös jellemzőiből eredt. A jelenlévők közül csak egyvalakit fogott meg igazán a gondolat: az ifjú szobrászt, Frédéric Bartholdit. A konkrét munka kilenc év múlva, az Union Franco-Americaine alapításával indult meg; Bartholdi terveinek bemutatását követően az a megállapodás született, hogy a szobrot a francia, a talapzatot és a helyszín kialakítását az amerikai fél finanszírozza. A pénzgyűjtésben a franciák bizonyultak ügyesebbnek; Bartholdi 1879-ben levédette a szobrot az Egyesült Államokban, és apró makettek árusításából jelentős összegre tett szert. Az akkor Bedloe-sziget névre hallgató helyszínt is ő maga választotta ki a New York-i öbölben.

Miért ma 125?

A szobor kezében látható táblán a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának időpontja, 1776. július 4. olvasható. A Szabadság-szobor tehát a százéves évfordulóra készült, de csak megkésve tudták átadni. Míg ugyanis a franciák időre, 1884 júliusára elkészültek a szoborral, a talapzat alapkövét csak a következő hónapban tették le. Az áthajózott mű 11 hónapot rostokolt raktárban, míg végre befejezték a talapzatot. Magát a szobrot négy hónap alatt összeállították a helyszínen, és 1886. október 28-án Grover Cleveland elnök felavathatta.

Miért nőalak?

A szabadság eszméjét hagyományosan nőalak formájában jelenítik meg a képzőművészetben, a szabadság római istennője, Libertas óta. Jó példa erre Eugène Delacroix híres, 1830-as festménye, A szabadság vezeti a népet. Laboulaye és Bartholdi nem szimpatizált az 1830-as francia eseményekkel, ezért békés, nyugodt nőalakként ábrázolták a szabadságot. Az azonosításban további segítséget jelentett, hogy Franciaországnál Marianne vagy Magyarországnál Hungária, az Egyesült Államok esetében is többnyire nőalakként testesítették meg az államot a művészetekben; a korai jelképek közé tartozott Columbia és az indián hercegnő.

Miért visel koronát?

A Bedloe-sziget és a szobor 1927-ben.

Marianne, Franciaország szimbóluma általában pileust, a római korba visszavezethető fejfedőt visel. Bartholdi kerülni kívánta a konkrét párhuzamokat, ezért a New York-i szoboralak fejére koronát mintázott. A korona ágai dicsfényként övezik a nőalak fejét, a kompozíció hivatalos nevére utalva: „La Liberté éclairant le monde”, a Szabadság megvilágosítja a Földet. Erre utal a kezében tartott fáklya is, amelynek fényerejével korántsem volt mindenki elégedett: a szobrot nem lehetett az eredeti szándéknak megfelelően, világítótoronyként használni, mert éjszaka szinte egyáltalán nem látszott.

És mégis ki ez a nő?

Akárcsak a budapesti Szabadság-szobrot, a New York-it sem tartják kifejezetten szépnek. A források szerint a nőalak arcát saját anyjáéról, testét feleségééről mintázta Bartholdi. Egy többszörösen cáfolt híresztelés szerint Bartholdi eredetileg egy fekete nőről mintázta a szobrot, és az valójában azoknak a fekete katonáknak állítana emléket, akik győzelemre vitték az Északot az amerikai polgárháborúban. Azon túl azonban, hogy Laboulaye a rabszolgaságot ellenzők francia társaságának tagja volt, erre nem utal semmi. 

Frédéric Bartholdi a Szabadság-szobor kezét mintázza műtermében

Hogyan rögzítették?

Miután eldőlt, hogy a szobor fémlemezből készül, megoldást kellett találni a merevítésére is. Bartholdi ebben először a 19. század nagyhírű francia építésze és műemlékes szakembere, Eugène Viollet-le-Duc tanácsát akarta megfogadni, aki téglából épített pilléreket tervezett a szobor belsejébe. 1879-ben azonban Viollet-le-Duc megbetegedett és hamarosan meghalt, így Bartholdi magára maradt a problémával. A következő évben jött a mentőcsapat, az akkor már neves építész-feltaláló, Alexandre-Gustave Eiffel és mérnöke, Maurice Koechlin személyében. Ők tégla helyett fémből készült vázat javasoltak, amelyekre utólag, kívülről erősítik fel a külső borítást. Eiffel számos különleges megoldást alkalmazott a szobron; ilyen például a külső burkolat és a belső fémváz közötti tartóváz, amely lehetővé teszi, hogy nagy szél esetén a szobor ne feszüljön meg teljesen, hanem kicsit mozogni tudjon. A belsőben a korona kilátójának megközelítésére Eiffel két spirális lépcsőt használt, a fáklyához azonban eredetileg csak egy 12 méter hosszú létrán lehetett felkapaszkodni.

A Szabadság-szobor szerkezetének ábrája

A belső váz alulról nézve. Fotó: Daniel Scwen, Wikipédia

Miért zöld?

A szobor fémszerkezetét rézből készült lemezek borítják, eredeti színe sötét rézvörös volt. A zöld patina első jeleiről 1902-ből tudósítanak a lapok, és 1906-ra az egész szobrot beborította. Mivel a patinát (tévesen) a korrózió jeleként értelmezték, a kongresszus 1906-ban 62 800 dollárt különített el a szobor külső-belső festésére. Miután azonban egy mérnökszervezet megállapította, hogy a patina a károsodás helyett épp védelmet nyújt a szobor felületének, ráadásul esztétikailag is kedvező, végül csak a belső felületet festették le.

Hová tűntek az arany fülbevalók?

Bár a Szabadság-szobor idegenvezetői tényként mesélik, mégis inkább a városi legendák körébe tartoznak a szoboralak aranyból készült fülbevalói, amelyet 1908-ban, egy sötét éjszakán loptak volna el. A történet szerint a szobor gondozói és a sziget fenntartói ekkor épp egy Broadway-előadáson voltak, amelyet a várostól kaptak ajándékba munkájukért… A történet durvább verziója szerint a lopást nem más követte el, mint az épp nehéz anyagi helyzetben levő Henry Ford, aki aztán a beolvasztott aranyból építette fel mesés cégbirodalmát.

Hogy jön ehhez a fagyitölcsér?

Meglepő lehet, de a fagylalt régebbi találmány, mint a fagyitölcsér. Ehető fagyitölcsérekről az 1820-as évektől szólnak csak források, de akkoriban többnyire papírban vagy fémtölcsérekben szervírozták a fagylaltot. 1903-ban viszont egy olasz származású New York-i vándorárus, Italo Marchiony szabadalmat nyújtott be egy fagylalttölcsér-készítő automatára. Marchiony saját bevallása szerint 1896 óta gyártott ehető tölcséreket, amelyekhez az első ihletet a Szabadság-szobor által fáklya formája adta. Hogy valóban ő volt-e az első, aki sorozatban gyártotta a tésztából készült, ehető tölcséreket, vagy netalán George Bang, aki a St Louis-i világkiállításon kifogyott a csészékből és összetekert gofrikba kezdte adagolni a fagylaltot – ez valószínűleg sosem fog kiderülni.

Hányszor kellett felújítani?

Nancy Reagan a Szabadság-szobor koronájából integet 1984-ben, az újranyitást követően. Kép: Wikipédia

Az első, nagyobb felújításra a harmincas években került sor. Ekkor bontották el a szigeten álló házak többségét, és renoválták a szerkezetet. 1972-1991 között a szobor talapzatában működött az emigráció múzeuma, amely utóbb az Ellis-szigeten nyitott újra. A nyolcvanas években újabb átfogó helyreállítás következett; a First Lady, Nancy Reagan 1986. július 4-án nyitotta meg újra a szobrot. 2011. szeptember 11-ét követően a szigetet azonnal lezárták, és csak részben nyitották meg újra az év végén. A talapzat 2004-től látogatható újra, 2009-től pedig a korona is látogatható, a szigetre naponta érkező 12 000 emberből azonban erre csak 240-nek van lehetősége.

A 125. születésnap ünnepségeit követően a szobrot október 29-től egy évre újra lezárják, ugyanis esedékes egy újabb nagy ráncfelvarrás: új liftet szerelnek be, valamint felújítják a lépcsőket és a mosdókat is. A Szabadság-sziget ettől függetlenül látogatható marad.

new york, szobrászat, képzőművészet, gustave eiffel, amerika, jubileum Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317