Égő templom, lángszórós guitar hero és egy magyar művészcsapat találkozása a világ egyik legőrültebb fesztiválján.
Hogyan találkozik hatvanezer ember, egy égő templom, egy óriás lángszórós guitar hero, rengeteg tűzijáték és egy magyar fokhagyma? Viszonylag ritkán, idén nyáron a nevadai sivatagban mégis így történt. A ReOnion csapata az első magyar installációval részt vett a világ egyik legkülönlegesebb fesztiválján, a Burning Man-en, ahol egy nagyvárosnyi ember gyűlik össze 25 éve minden nyáron, hogy lazítsanak és megvalósítsák a legvadabb művészeti ötleteiket. A hagyma születéséről és haláláról, a hihetetlen sivatagi élményekről, balesetekről, bulikról és főként különféle lángoló látványosságokról Feles Danival, a projekt egyik média designerével beszélgettünk, aki kizárólag azért jött haza nemrég San Franciscóból, hogy a hg.hu Design Award Interaktív kategóriájának első díját átvegye.
A fiatal magyar csapat tagjai (Laczkó Juli, Sztojanovits Andrea, Debreczeni Péter, Feles Dani és Ádám Zsolt) a fesztivál pályázatán a legjobbak közé kerülve még tavasszal nyerték el az egyedülálló interaktív installáció megépítéséhez szükséges összeget (erről áprilisban a hg-n is beszámoltunk). Az interjúban Sztojanovits Andrea foglalta össze a ReOnion koncepciót: “A fokhagyma lényegében egy óriási hangszer”, egy hat gerezdre osztott hagymára emlékeztető organikus forma, amely egy fa- illetve fémszerkezetből, és az arra kerülő újrahasznosított műanyagból készült borításból áll.
“Ezekre a gerezdekre olyan technikával vetítünk majd, hogy a vetítés leköveti a gerezd architektúráját, így pixel pontosan erre a felületre illeszkedik majd a kép. A kapszulákba beülő emberek minden rezgésükkel egy hangot szólaltatnak meg. Hat gerezd, hat hang, és ezek a hangok bármilyen variációban harmóniát ad ki, így zenélni fognak.” A csapat tagjai a saját szakterületeikről, az építészet, a party-kultúra, a vj-zés, a programozás és az intermédia területeiről mind merítettek a létrejött koncepcióhoz, ami lényegében egy olyan rituális és interaktív tér, amelyben az audiovizualizációt a test jelzései, például a szívverés irányítja - így az egyén belső érzéseit, impulzusait teszi láthatóvá és érzékelhetővé.
A ReOnion csak az installációhoz kapcsolódó költségeket nyerte meg a Burning Man pályázatán, a további kiadásaikhoz (szállás, repülőjegy, étkezés) a Kickstarter nevű, kreatív projektek finanszírozását segítő oldalon kezdték el tavasszal gyűjteni a pénzt. A felajánlásokból - amiket a csapat egyedi ReOnion ajándékokkal ösztönzött - gyorsan elég pénz össze is jött, végül azonban a Kickstarter technikai problémái miatt a néhány egyéni szponzor mellett a Kitchen Budapest fejlesztőlabor ajánlotta fel a csapatnak a hiányzó összeget.
Az itthoni előkészületeket és a források összegyűjtését követően Dani és csapattársai (illetve később csatlakozott hazai és nemzetközi segitőik: Király István, Ilisz Róbert, Hosszú Gergő, Horváth Laci, Borosi Gábor, Ioann Maria, Mowgli, Gustavo Huber, és Shelly Brown) júliusban utaztak el San Franciscóba, ahol egy hónapos munkával beszerezték az alapanyagokat és elkészítették a struktúra elemeit. Az volt a cél, hogy ezeket a fesztivál előtti héten a sivatagban már csak össze kelljen szerelni, hiszen a hagyma egyben túl nagy és érzékeny lett volna a szállításhoz. Az okos (ahogy Dani fogalmaz) legó-szerű szerkezet megtervezése Debreczeni Péter építész munkáját dícséri, aki sivatagi hagymaépítés mellett a hétköznapokon az Atelier Architects stúdiónál dolgozik. Az első két-három hétben a fa struktúra megépítése zajlott, az utolsó héten pedig a borítást rögzítő fémszerkezetet állították össze, miközben a technikával foglalkozó csapat folyamatosan készítette a vizuális és szenzoros elemeket.
A csapat egy héttel a fesztivál kezdete előtt érkezett meg a San Franciscótól öt órányira lévő helyszínre, a nevadai sivatagba. Ezt rögtön az első este azzal ünnepelték meg, hogy a sivatag közepén a csillagok alatt aludtak, majd másnap nekiálltak az építésnek: az első nap leásták a kábeleket, a második és a harmadik napon húzták fel a teljes szerkezetet, amit a negyedik napon véglegesítettek. Erre másnap került a borítás, amit a Laczkó Juli által kidolgozott, újrahasznosított hulladék műanyag fóliákból hőpréseléssel készített speciális anyagból hoztak létre, a hatodik nap pedig a szenzorok és a projektorok beállításával telt.
A szélsőséges körülmények ellenére szerencsére csak kisebb technikai problémák adódtak. “Egy kábelt például elnéztünk, rövidebbet vettünk, és ezt a fesztivál előtti utolsó napon vettük észre” - meséli Dani. “Elmentünk az installációkkal foglalkozó központba, ahol mondták hogy nincs kábelük, de az Amazonról rendelhetünk. A sivatagba is kihozták volna, csak nem elég hamar, de a közeli kisvárosba két nap alatt kiszállították a megfelelő kábelt. Nagy leállás nem volt, minden simán ment, jó volt látni.”
Míg a hagyma felépült, szép lassan megérkezett a többi, közel hatvanezer fesztiválozó is, és a semmiből néhány óra alatt kinőtt a félkör alakú óriási város, ami minden évben erre az egy hétre az egész állam legnépesebb településévé válik. Miután felállították az installációt, a csapat úgy döntött, hogy mostantól vége a munkának, és kezdődhet a fesztiválozás. “Minden estére beosztottunk egy-egy embert ügyeletesnek az installáció mellé, mi bringával tíz percnyire laktunk. Nagyon jó helyen volt az installáció, a center camp és az Ember (a fesztivál hatalmas címadó figurája - a szerk.) között. Azt hittük, hogy a centercamp olyan lesz, mint a szigeten a Nagyszínpad és itt lesznek a legnagyobb bulik, pedig valójában egy chill out hely: párnák vannak mindenütt, csak zokniban lehet belépni, masszíroznak embereket és pihenni lehet, erről szól, de attól még elég frekventált és sokan vannak errefelé.” - így a magyar installációt is rengetegen látogatták meg.
“Úgy terveztük, hogy majd hat embert engedünk be egyszerre, mert ugye hat kabin van, és mindenki maximum tíz percet lehet bent. Na ez az amivel nem lehet tervezni a Burning Man-en: az emberekkel” - meséli Dani. “Volt, hogy megjött egy harminc fős társaság, és mindannyian egyszerre bementek. Az építész kicsit kiborult, de semmi nem történt, tök jól bírta. Hajnal három körül például voltak, akik ott aludtak bent a babzsákokon, és rendszeresen párok beültek félórákra egy-egy kabinba... Voltam már az Ars Electronicán, ahol hasonló projektek vannak, de ez nem az a közönség. Számítottunk rá, hogy ide őrültek járnak, meg hétköznapi emberek, akik kivetkőznek magukból, egy hétig nem foglalkoznak semmivel és önmaguk lehetnek .”
A tervezetthez képest ezért teljesen máshogy alakult az installáció fogadtatása. “Az interakció rész (a gerezd belsejében két fémrudat megfogva a rendszer érzékeli az ember szívverését, és ennek alapján vetít vizualizációt a falakra - a szerk.) egy olyan finom kis valami, amit nem veszel észre egy ilyen közegben, mert főként azok a projektek mennek, amik első ránézésre nagyon látványosak. Rájöttünk, hogy ez az érzékeny, diszkrét dolog ott kevésbé érvényesül, mert mindenki a látványos produkciókkal foglalkozik. Ez egy fontos tapasztalat volt.”
Mint megtudtuk, a legjobb példa egy Burning Man-es interaktív installációra a lángszórókkal kiegészített gigantikus méretű Guitar Hero játék, amiből óriási lángnyelvek csapnak fel, ha eltalálod a megfelelő hangsort. Így a fesztiválon, ahol minden állandóan lángol, a magyar hagyma relaxációs központként működött. Dani úgy látja, hogy a projektet nagyon szerették az emberek. “Működött, volt relaxáló zene - a mienk egy kis nyugodt installáció volt a nagyon pörgős fesztiválon belül. Például az egyik este beült pár ember és ott borozgattak, nagyon jó volt látni.”
Az egy hetes fesztivál élményeit Dani meg sem próbálta összefoglalni, azt mondja, ez szavakkal szinte leírhatatlan, és még azóta sem fogták fel teljesen, hogy tényleg ott lehettek. “Az emberek teljesen mások, és folyton olyan dolgokba botlasz, amiket el sem tudnál képzelni máshol. Hihetetlen az egész. Gyakran lehet azt hallani a Burning Man-ről, hogy persze mindenki drogozik, de ez nem igaz: nincs szükséged rá, mert józanul mászkálsz és nem hiszed el, amit látsz.” - mondja Dani.
Burning Man fesztivál 2011
Az élménybeszámoló alapján úgy tűnt, hogy a Burning Man-en nincsenek szabályok, mindenki azt csinál és azt épít, amit akar - legyen az egy több tíz méter magas elégethető faló, egy bár a sivatag közepén, ötszáz héliumos lufira szerelt ledekből álló erdő, vagy akár egy gőzfürdő. A fesztiválnak a zenével egyenértékű részét képezik az installációk, például az art car-ok, az állandóan mozgó, autókra épített műalkotások. Mivel a sivatagban nincs áram vagy világítás, éjszaka a legnagyobb veszély éppen az, hogy elüt egy art car...
A látszat ellenére az ehhez hasonló balesetek elkerülése érdekében a fesztiválon sok fontos szabály van: az egyik az, hogy mindenki segít mindenkinek. "Vannak zsaruk is egyébként, van egy külön rendőr őrs. Illetve vannak a ranger-ek, a fesztivál emberei, akiknek az a feladatuk, hogy ügyeljenek a biztonságra. Hajnalban körbejárnak pickupokkal, összeszedik az elkóborolt embereket, beviszik a center camp-be, és adnak nekik vizet. Nincs olyan, hogy a sivatagban ébredsz úgy, hogy hiányzik a fél ruházatod, mert törődnek veled. És pont ezért nincsenek balesetek sem, nagyon sűrűn vannak vöröskereszt állomások is." - meséli Dani.
"Én például egyik este frontálisan ütköztem egy másik bringással, a kezem több helyen vérzett. Felnéztem, és ott volt egy vöröskereszt pont előttem, bementem, és szó nélkül azonnal olyan kezelést kaptam, amit szerintem Budapesten soha. Utána pedig rám parancsoltak, hogy legyek rendesen kivilágítva, és hazaküldtek a fejlámpámért."
Az első és legfontosabb szabály mégis a "leave no traces", azaz hogy a fesztivál után olyan állapotban kell hagyni a területet, mintha a több tízezer fős tömeg ott sem lett volna. Már a pályázatban is külön tervet kellett beadniuk arról, hogy hogyan fogják majd szétszerelni, elszállítani és újrahasznosítani az installáció elemeit. Ez a szemlélet működik is, Dani azt mondja, hogy az idei beszámoló szerint a fesztivál területének 90%-a teljesen tiszta maradt.
Bár talán ez az a fesztivál, ahol a résztvevők a legkevésbé érzik korlátozva magukat, a szervezők a szélsőséges körülmények ellenére is szigorúan betartatják ezeket a szabályokat, és a komoly biztonsági előírásokat. A legszélsőségesebb körülmény a Burning Man esetében pedig nem is az állandó porvihar, a nagy hőingás vagy az áram és víz hiánya, hanem a különböző óriási, mindenütt folyamatosan lángoló installációk.
"Korábban nem is tudtunk erről, de a legtöbb installációt kizárólag azért építik fel, hogy elégessék. Ha előre szólunk, és a szigorú biztonsági előírásoknak megfelelően tudjuk megépíteni a hagymát, akkor a mienk is ezek között lehetett volna. Bántuk, hogy ezt kihagytuk." - meséli Dani. Idén például 21 installációt egyszerre, egy időben gyújtottak fel az Ember körül, volt köztük hatalmas faló, és gyönyörűen befestett főnix szobor is, amiket a tervezőik kizárólag azzal a céllal építettek meg, hogy látványosak legyenek, amikor majd elégnek.
A legnagyobb rituálék, a templom és az Ember elégetése - valószínűleg a világ legnagyobb, ötvenezer fős tábortüzei - mindig az utolsó napokon zajlanak. Míg az Ember elégetése egy hatalmas extatikus ünnep, óriási tűzijátékkal, bulival és tánccal, a templom elégését síri csendben nézi végig ötvenezer ember.
"Ez nem egy keresztény templom, hanem abszolút szakrális, inkább az evilági és a túlvilág közötti kapcsolatot jelképezi." - mondja Dani. A harminc méter magas, óriási fából készült épület falára a halott szeretteinek küldött üzeneteket írhatott fel mindenki. "Láttuk, ahogy a templom elkezd vörösleni és felgyullad. Egy órán keresztül égett, és egy órán keresztül több tízezer ember csöndben ült körülötte, és könnybe lábadt szemmel nézték a templomot. Az a fizikai jelenség, egy ekkora tűz leírhatatlan, minden szinten megérint. Nem tudom, hogy ezt így előre megtervezték-e, de ennyire még nem hatódtam meg semmitől."
A választ ezek után előre sejtettük, mégis megkérdeztük: mi lett a fesztivál után a fokhagymával? "Szétszedtük. A borítást meg a fém részeket eltettük, a technikát visszavittük." - mondja Dani, majd nevetve hozzáteszi: "Úgy volt, hogy a fát a Burning Man-nek lehet adni, hogy felhasználják jövőre. De aztán végül inkább felgyújtották az egészet."
