Logomain

Bizarr sminkek, női praktikák

By Heissmann Ági 2011. május 14. 09:34

szerk at hg dot hu

Szaj20130603-19838-fzyp5o.gallery

Sminktörténet

Nofretet20130603-19838-1k0rfun.gallery

Sminktörténet nofretete

Maryl20130603-19838-1dabus7.gallery

Sminktörténet Marilyn utánzatok

Madonna20130603-19838-1r4elob.gallery

Sminktörténet Madonna

Szaj20130603-19838-ig3njb.gallery

Sminktörténet szaj

Szinesz20130603-19838-xmnx5a.gallery

Sminktörténet szinesz

Gotika220130603-19838-1hnygec.gallery

Sminktörténet gotika

Marylin20130603-19838-fhvveb.gallery

Jellegzetes Marylin-smink

Ólomfesték, szemöldök nélküli arc, borotvált homlok: sminktörténet dióhéjban.

A smink története szinte már korábbról indul, mint a divat története. A festés annyit jelent, hogy nem elég jó, ami adva van, mást szeretnénk. A szőke barnát, a kreol fehéret, a mandulaszemű vágottat, és így tovább. Már az ősember is ezt érezhette, amikor világos színű agyaggal kente be magát, hogy némiképp fehérítse barna bőrét.

Az új technikáknak köszönhetően már minden változtatás lehetséges is, az alapvető eszközök pedig bárki számára elérhetőek. A festékek általános használata az egyiptomi kultúrából indult, és gyökerei a bőr ápolásában keresendőek.

Mivel a homok és az éghajlati viszonyok kiszárították az egyiptomiak szemét, elkezdték azt különböző gyógynövényekkel kenegetni. A szembetegségek elkerülését nem annyira a festék hatóanyagaitól remélték, mint inkább azok mágikus erejétől: azt hitték, hogy így az Istenek megvédik őket a kóroktól. Ekkor terjedt el az ólomtartalmú festék is, amely Nofretete királynő és más uralkodók híres igéző tekintetét adta. A festékekhez már akkoriban borsos áron lehetett hozzájutni. A kencéket a papok állították elő, akik különböző misztériumokkal adták el őket, a használati receptet a csillagok állásához igazítva.

A görögöknél már a teljes test szépsége vált fontossá, nemcsak az arcé. Hatalmas volt fürdőkultúrájuk. Festési stílusuk nagyon minimálisan volt, a natúr szépség volt a divat. Irigyelték például azokat, akiknek természetesen összenőtt szemöldökük volt.

A kereskedelemnek köszönhetően a római kultúrában már nagyobb választék állt rendelkezésre, így a rómaiak már erősebben festették magukat. Ólomtartalmú festéket használtak arcfehérítésre, illetve a keleti népektől átvett hennával borították arcukat.

A gótikában az erős vallásosság ellenére ugyanúgy megmaradtak a babonák a szépítőszerek körül: a nők erősen kifehérítették az arcukat, és annak teljes szőrtelenítésére törekedtek. Ennek az irányzatnak megfelelően teljesen kiszedték a szemöldöküket, és a nyújtott sziluett elérése érdekében a hajukat is magasan kiborotválták a homlokukból.

Egy kis szabadságot az itáliai reneszánsz hozott, ezzel együtt pedig a festékek használata is fokozódott: a szempillákat feketére festették, az arcukat pedig míniummal pirosították. A nők elkezdték szőkíteni a hajukat: világosítása érdekében a hajukat a napon szabadon szárították hatalmas karimájú és fejtetőn lyukas kalapon szétterítve, hogy fehér bőrüket is védjék. Az ellenreformáció idején a szigorú, zárt ruházattal összhangban a smink használatának mértéke is csökkent. Egyedül az arc kifehérítése maradt meg, de egyéb sminket nem használtak. A fehérség egyébként egészen a ’20-as évekig, amíg a pórnép a földeken dolgozik, a gazdagság szimbóluma maradt. Ez abban a pillanatban gyökerestül megváltozott, amikor az átlagember bekerül a gyárba, ekkor ugyanis az úri társaság kifeküdt a Riviérára barnulni.

De ne ugorjunk ennyire előre! A barokkban a kortalan, időtlen ideál elérésére törekedtek nők és férfiak egyaránt. Ezért vastagon púderezték az arcukat, a „babás” hatás elérésére erősen pirosították is arcukat, és egyre hatalmasabb parókákat hordtak. Mivel kizárták magukat a fürdőszobából, az arcuk nagyon megsínylette a nehézfémtartalmú szerek folyamatos használatát. Aki kicsit is adott magára, az este egy parfümös kendővel letörölte a nappali sminkjét, és éjszakára lefekvéshez újrakente magát.

Napóleon kora újra egyfajta szabadságot hozott el, a másolt világ a görögök szabad kultúrája lett. A hangsúly az eddigi arc-dekoltázsról ismét az egész testre helyeződött át. A francia forradalom miatt még az arisztokrácia is igyekezett félelmében minél természetesebbnek hatni.

A világfájdalom és pátosz korában a nő is bárgyú lett és törékeny. Ennek érdekében sokat sanyargatták magukat: ecetet, citromlevet ittak, hogy sápadtak legyenek, és gyógynövény alapanyagú cseppeket tettek a szemükbe, hogy minél álmatagabb tekintetet érjenek el. Csak a színésznők és a közönségesebbek festették magukat, a gazdagabbak a „Hófehérke” látszat elérésére törekedtek: nagyon fehér bőr, szénfekete haj.

A századforduló hozta el a nagy áttörést a festékek terén: a mérgező nehézfémekről ekkor tértek át a növényi alapanyagokra. Ólom helyett rizsport kezdtek el használni, a szájukat is növényi kivonatú festékkel pirosították. A 10-es és 20-as évek elején a mozi és a fotó előretörésével további fellendülés következett be. A nagyon árnyékos, kontúros szemek, az erős piros száj jött divatba. Eleinte az új „ismeretlensége” miatti tévedések vezettek ehhez az új stílushoz: mivel a színészek nem számolnak a film közelségével, ugyanolyan erőteljesen festik magukat, mint a színpadra, ezért nagyon erős, drámai hatást keltenek. Ezenkívül a vászon fekete-fehér színei be is csapják a nézőt, így a nők egészen sötét és fekete rúzsokat kezdtek el vásárolni. A 20-as évek nagy találmánya az alapozó is, amely nagyon praktikusnak bizonyult: egységesebb hatást biztosít, és jobban megtapad a bőrön, mint a púder. A nők megint elégedetlenek a szemöldökükkel, amelyet egész vékony kis csíkra formáltak. Ez a tendencia a 30-as, 40-es években tovább fokozódott, amikor már gyakran teljesen kiszedték, majd ceruzával újrarajzolták a szemöldököt.

Az 50-es években újra erőteljes lett a smink, elveszik az egyéniség, a maszkszerű, egyenlő lesz a divatos. Az amerikai nő otthonra is „felteszi az arcát”, utánozva Marilyn Monroe vagy más ikonikus híresség stílusát.

A 60-as évek őzike stílusa után, a 70-es években berobbantak a színek: az erős lila, kék, zöld szemhéjfestés, a rózsaszínes arcpír és száj vált általánossá. A következő évtizedben két nagyobb vonal volt megfigyelhető: a Dallasból jól ismert szigorúbb irányzat: barnás tónusok, hatalmas hullámos hajak, illetve a Madonna által is népszerűvé tett punkos vonal, erőteljes festéssel, aszimmetrikus, belevágott frizurával.

A 90-es évektől kezdve máig egy natúr tendencia figyelhető meg, még akkor is, amikor erőteljesek a színek és kontúrok. A festék nem lett kevesebb, csak a hatása vált természetesebbé. A fotókon is általában az a cél, hogy úgy tűnjön a modell, mintha nem lenne kifestve, de nagyon jó passzban kapta el a fotós.

A mai kor előnye talán az, ami más területre is nagyon jellemző: mindenkinek megvan a lehetősége és eszköztára, hogy azt és úgy csinálja, ahogy akarja. Ez a szabadság viszont azzal a hátránnyal járhat, hogy a kánon megszűnése miatt nehézzé válik az eligazodás a sokféleség között.

divat, festék, történet, smink, madonna, make-up Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317