Logomain

Világelső magyar szabadalmat teszteltünk

By Kovács Dániel 2010. szeptember 21. 15:34

szerk at hg dot hu

Leonardo_cikkindito20130603-19838-x51dl2.gallery

Leonar3Do

Leonardo_cikk_220130603-19838-1jkn5ho.gallery

Leonar3Do

Leonardo_cikk_320130603-19838-o50k0s.gallery

Leonar3Do

Glb_227920130603-19838-yzmzyd.gallery

A monitor a felszerelt három szenzorral

Glb_228120130603-19838-1vtfi7d.gallery

A térbeli egér, azaz "bird"

Glb_227820130603-19838-yjsris.gallery

A speciális szemüveg

Glb_228720130603-19838-1lopj9l.gallery

A Leo használat közben

Glb_229120130603-19838-2cf7qw.gallery

Ezt látjuk a monitoron

Glb_2279_nyito20130603-19838-1mu7ygj.gallery

leonar3do a szerkesztosegben nyito

Teszteltük a technológia világát várhatóan felforgató, a 3D-t és a virtuális valóságot ötvöző Leonar3Dót.

2005 májusában körbejárta egy fotó a világsajtót: egy húszéves, enyhén rocker beütésű srác fura, piros-kék John Lennon-szemüvegben mosolyog a számítógép előtt. A kép apropóját az adta, hogy a fiatalember nagyjából harmincezer forintnak megfelelő anyagköltségből létrehozta a világ első, asztali számítógéppel használható 3D-s virtuális valóság berendezését. Amivel aztán nem is egy, hanem rögvest hat díjat nyert az Intel International Science and Engineering Fair 1444 pályázója közül – és ez csak az első volt a nagy nemzetközi elismerések sorában.

A srácot Rátai Dánielnek hívták, azóta huszonöt éves lett, műve, a 3D for All nevű családi cégben fejlesztett Leonar3Do (ejtsd: Leonardo) névre keresztelt hardver-szoftver kombó pedig idén nyárra a gyártási fázisba került. Családi tőkéből, állami támogatással, magyar beszállítókkal – és persze a nemzetközi áttörés ígéretével. Kétévnyi útkeresés és cégépítés után a tényleges fejlesztés 2007 ősze, az első komoly támogatási összeg megérkezése óta folyt; az alapkutatásoktól eljutni a gyártási fázisig három évbe került. A hg.hu szerkesztőségét pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a szeptemberben boltokba kerülő terméket az elsők között vehettünk kezünkbe és próbálhattuk ki.

Mi az a Leó egyáltalán?

Laikusként már a termék alapfogalmaival is akadhatnak gondjaink. Szerencsére nem csak nekünk: a Leonar3Do annyira újszerű, hogy maguk az alkotók is nehezen találtak rá megnevezést. Végül a két alapvető jellemzőt, a háromdimenziós megjelenítést és a virtuális valóság, azaz VR kreálását összegezve találták meg: a Leonar3Do a világ első teljes 3DVR terméke.

A két kifejezés az informatikusoknak és a gyakorlott mozibajáróknak nem újdonság: a legnagyobb világcégek évek óta kísérleteznek 3DVR termékekkel. A nyolcfős magyar csapathoz hasonló eredményre azonban még senki sem jutott, sem a technológiai fejlettség, sem a bekerülési költségek minimalizálása terén; az elmúlt években ráadásul több abszolút, szintén szabadalmaztatásra benyújtott technológiai megoldást fejlesztettek ki, amivel az eredeti, öt évvel ezelőtt bemutatott technológia teljesen lecserélődött.

Megmaradt viszont az első fényképeken már feltűnő irányítástechnika. Míg a legtöbb rivális sisakokkal, kesztyűkkel próbálja a VR élményét kezelhetővé tenni, a Leonar3Do három saját fejlesztésű elemmel oldja meg a problémát: a monitorra szerelt szenzorokkal, a térbeli egérként szolgáló, „bird”, azaz madár néven emlegetett beviteli eszközzel, illetve a 3D szemüveggel. A dolog persze ennél bonyolultabb: a vonalkódok leolvasásához is használt vonalszenzorok elvén működik a pozíciódetektálás, a szemüveg pedig a világon az első, amely beépített fejpozíció-követéssel rendelkezik. A látott képet a felhasználó fejtartása és szemének helyzete határozza meg a térben a monitorhoz képest – így nem térhatás, hanem teljesen valósághű, precíz térillúzió jön létre. A monitort akár mozgatni is lehet, nem zavarja az összképet. Míg a ma is használt egérnek a sík monitorfelület okán kettő, addig a madárnak hat szabadságfoka van: három térbeli és három forgásirány meghatározására képes. Ráadásul a monitorhoz kalibrált, abszolút pontot jelöl ki a térben.

A valós idejű poligonoptimalizáció működése

Világújdonság az alapcsomaghoz tartozó modellező szoftverbe is került. A virtuális testek 3D macerálásánál eddig a fejlesztők nagy problémája volt, hogy a testfelületeket alkotó poligonok nem voltak képesek automatikus szaporodásra – azaz a felületet nyújtani csak egy bizonyos határig lehetett. A LeoWorld program azonban nemcsak új poligonok (jelen esetben háromszögek) beillesztésére képes a táguló felületbe, hanem a feleslegeseket szükség esetén el is tünteti. Ez az úgynevezett „valós idejű poligonoptimalizáció” a fejlesztők szerint ez olyan jelentős előrelépés a 3D-s technológiában, mint maga a Leonar3Do a VR-területen.

Károly herceg kipróbálja a Leonar3Dót

A cégnél azt is megtudtuk, hogy alapvetően három felhasználói halmazt tájoltak be. Az oktatás terén már javában folynak a módszeres felmérések. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen Előd Ágnes irányításával például szobrászhallgatók próbálják ki a terméket; bő kétharmaduk húszpercnyi hozzászokást követően 3-12 perc alatt, magabiztosan mintázott három dimenziós szobrokat. A szintén a boltokba kerülő LeoConf termékcsomag ráadásul nagy létszámú csoportnak (konferenciák, előadások stb.) is elérhetővé teszi a 3D-s prezentáció élményét. A másik megcélzott halmaz a szakmai felhasználóké, akik a napi munkájuk megkönnyítésén túl a konkurenciaharcban várhatnak markáns előnyöket az új technológia bevezetésétől. Nagyobb részüknek szüksége lesz informatikusok, programozók, grafikusok hozzáadott értékére is, akik a platform nyitott jellegének örülhetnek: a termék honlapjáról egyszerű regisztrálás után szabadon letölthető Software Development Kit (SDK) segítségével új alkalmazások százai, ezrei készülhetnek. A harmadik vásárlói halmazt az úgynevezett lakossági felhasználók alkotják – magunk is ebből a szempontból álltunk a termékhez.

Felhasználó tapasztalatok

Hát nem a csomagolással akarják eladni – szalad ki grafikusunk száján, amikor megpillantja a cég Rákóczi úti bázisáról a szerkesztőségbe szállított, akkor még „szupertitkos” küldeményt. Mi tagadás: a bordós-fekete doboz meglehetősen visszafogott, Michelangelo Ádám teremtésének parafrázisa pedig mintha antiklerikális asszociációkat hordozna, ha belegondolnánk – na de Stephen Hawking után honnan is vennénk ehhez a bátorságot. A kibontott pakkból nem túl méretes műanyag tartozékok kerülnek elő, egy DVD, és a használati útmutató, amelynek segítségével egyébként valóban meglepően könnyedén, kevesebb mint egy óra alatt össze tudjuk rakni Leót. A világ első 3DVR termékénél ez azért figyelemreméltó pozitívum. A számítógéphez csupán egy pénztárca méretű központi egységet kell bekötni, amire rácsatlakoztatjuk a szemüveget és a madarat, a monitorra pedig, írd és mondd: összesen három darab szenzort ragasztózunk fel. (A felragasztott szarvacskák némi komplikációt okozhatnának, amikor valaki, pl. egy bemutatóhoz, mobilizálni szeretné a monitorját, azonban ilyenkor elég a tappancsokból kipattintani a szenzorokat, és így a szállítás nem okoz gondot.) Az installáció jelentős részét a program elvégzi maga, a nekünk jutó legszórakoztatóbb feladat, hogy egy klasszikus mérőszalaggal (szintén a csomag tartozéka) le kell mérni és bepötyögni a képernyő oldaladatait, milliméterben.

Designügyi problémáink akkor kezdődnek, amikor először vesszük kézbe a termék önálló elemeit. A madárban és a szemüvegben egy kisebb műszaki bolt raktárkészletének megfelelő mennyiségű LED-et és elektronikát sikerült elrejteni, szinte észrevehetetlenül – ám ennél a pontnál a fejlesztők megálltak. A grafikákon remekül mutató madár formája és funkciója alapján egyszerűen predesztinálva van arra, hogy valami neves nemzetközi zsűri az évezred designtárgyának kiáltsa ki, élőben azonban lerontja megjelenését az olcsó hatású külső, az összeszerelés nyomait mutató csavarfejek, valamint a vezeték. Dicséretre méltó viszont, hogy ha elsajátítjuk az ajánlott kéztartást (a nyél a hüvelyk és a középső ujjunk között, a mutatóujj a gombokon), a madár meglepően könnyedén kezelhető – a fejlesztők saját bevallásuk szerint még a műkörmöt viselők igényeit is figyelembe vették.

Annak ellenére, hogy a fröccsöntési technológia remeke, kissé darabos és unalmas kinézetű a szemüveg is. A vicces Lennon-okuláré a fejlesztés során szükségszerűen eltűnt, a mostani formáját a síkba helyezett folyadékkristályos lencsék, valamint a headtrackingért felelős beépített LED-ek határozták meg. A jelenlegi piaci riválisok esztétikájától ugyan nem marad el semmiben, sőt: akár (valódi) szemüveggel együtt is viselhető - ettől azonban még sajnos csúnyácska marad.

Design-szempontból hasonlóan alakul ismerkedésünk a szoftverrel. A telepítéssel semmi probléma, és mi tagadás: amikor először jelenik meg a virtuális univerzum a szerkesztőség post-itekkel beterített, kávéfoltos asztala felett, majd leesünk a székről. A képernyő és a felhasználó közötti térben megjelenő háromdimenziós test valóban a filmekben látott élménnyel ér fel, saját figuráinkból ráadásul akár animációt is össze lehet rakni.

Némi gyakorlással a madár biztonságosan használható, a háttér nem ugrál tovább, a szoftver nem akad, nem fagy le (egyszer sem fordult elő velünk ilyesmi), az pedig kifejezetten szórakoztató, hogy a kezelőfelület csak akkor bukik elő, ha a képernyő aljához közelítünk. Igaz, a kezünkben lévő madárral aztán a javát eltakarjuk – talán alkalmasabb lenne a monitor felső részére tenni. A két nyomógombbal kapcsolatban ismét csak design-alapú fenntartásaink lehetnek, hiszen funkcionálisan remekül használhatóak; a beépített rezgés pedig, amely akkor lép működésbe, ha a felhasználó megérinti a virtuális tárgyat, olykor ugyan zavaró lehet, de kikapcsolható.

A felhasználóbarát felületek lázában égve a fejlesztők itt túllőttek a célon: a program grafikája a minimálisan elvárt Windows XP helyett a Netscape Navigator fénykorát idézi. Ebből következően van némi retrós bája, ami ha nem éri felkészületlenül az embert, akár szórakoztató is lehet – ha viszont történetesen a 2010-es évek számítógép-használatát fenekestül felforgató technológiát várja, kevésbé. De az is lehet, hogy Robert Downey Jr. a Vasember harmadik részében a levegőben megjelenő tárgyak eldobálása helyett a DOS-os játékok kezelőfelületét idéző gombokat bökdös majd.

Ha már viszont gombok, akkor az egyszerű otthoni felhasználó számára kicsit sok van belőlük: az olyan alapfunkciók, mint a geometriai tárgyak rajzolása, egy sorba vannak rendezve az animáció rögzítésével, ami, valljuk be, felhasználói szemmel más kategória. A kezelés tehát egyszerű, ám ha az ember konkrét funkciót keres, kissé hosszadalmas, a programmal való ismerkedés pedig jelentős vizuális memória meglétét tételezi fel.

A Leonar3Do-hoz mellékelt szoftvercsomag fő eleme a LeoWorld 1.0. Mint nevéből is következik, alapverzióról van szó, amely azonban már most rendelkezik semmihez nem hasonlítható képességekkel. Önmagában a térben való rajzolás is egyedülálló élmény, de ott van még hozzá a gyurmázás, animálás, ügyességi és más játékok barkácsolása házilag, valódi fizikai tulajdonságokkal felruházva, a felületeket kiszínezhetjük, a „legózáshoz” magunk készíthetünk el bármilyen elemet, méghozzá végtelen mennyiségben, játszhatunk a fényforrásokkal, kameraállásokkal. Az alkotók úgy mondják: bárki megteremtheti a maga álomvilágát a Leóval, csak a képzelet szab határt, de azt ők is elismerik, hogy mindez csak akkor szórakoztató igazán, ha valakiben tényleg ott rejtőzik a fantázia és a kreativitás valódi képessége.

A LeoCapture működése

A leglátványosabb plusz a LeoCapture névre hallgató program, amely egy egyszerű USB-kamera segítségével megörökíthetővé teszi 3DVR-es kalandozásunkat – azonban ez a zseniális megoldás a szoftverdesign basic mivoltának következtében veszít erejéből. Az a fejlesztői feltevés, miszerint a kütyü alapvető változásokat hozhat az egészségipartól az oktatás, a filmművészet, képzőművészet, a régészet, a műszaki modellezés teréig millió dologban, alapvetően helyes, mostohán bánik viszont az átlagfelhasználóval. Aki megunja a virtuális térben való modellezgetést, az animációt vagy épp a világ első digitális festékszóró pisztolyának használatát, az vagy vár a további programok megjelenésére, vagy ha kedve szottyan és telik tudásából, fejleszthet maga is. A jelenleg meglévő programok közül néhány újfent a számítástechnika hőskorát idéző játékokat fordít át 3D-be, például az amőbát. Egyelőre sehol egy killerapp – ezeket a fejlesztőcsapat a nyílt SDK-ra és az evolúcióra bízza.

A Leó egyértelmű előnye, hogy forradalmiságához képest egyszerű, és nincsenek különösebb elvárásai a felhasználóval szemben. Ha ezt a vásárló kölcsönösnek fogadja el, akkor kap egy olyan terméket, amit sehol másutt nem szerezhetne meg. Ha viszont már most teljes körű kiszolgálást vár el, akkor csalódott lesz, és egy idő után vagy nekiáll programozgatni, vagy várakozik, amíg mások be nem népesítik a ma még csaknem teljesen szűz platformot. Mindenesetre, a hardver vonzóbbá tételéhez először is mindenképp szükség lenne egy vérprofi ipari formatervezőre, a szoftverhez pedig hozzá kellene csapni pár, a legjobb nevekkel fejlesztett és az átlagfelhasználó számára is izgalmas programot, legyen szó egy 3D-s lakberendezési programról vagy egy lövöldözős játékról. Akkor semmi sem menti meg a Leót attól, hogy minden körben az évtized szenzációjává váljék. Momentán persze még riválisa sincs: egy hasonló, de ennyit távolról sem tudó virtuális valóság berendezés sok millió forintnál kezdődik, míg a Leonar3Do egy közepes laptop áráért kerül a boltokba szeptember közepén – legelőször stílusosan a budapesti Frankel Leó utcában csütörtökön nyíló üzletben.

design, szobrászat, képzőművészet, animáció, 3D, leonar3do, modellezés, farradalmi, magyar, leonardo Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317