A holland UNStudio tervei szerint átépített New York-i loft magánlakás és galéria egyben, utánozhatatlan könnyedséggel.
Akár sznobériának is vélhetnénk annak a amerikai műgyűjtőnek a döntését, aki saját manhattani loftlakásához a 400 esztendős New York ünnepi pavilonját megtervező holland irodát kérte fel belsőépítésznek. A kapcsolat a két fél között azonban ennél jóval mélyebb, ráadásul a végeredményt látva senkinek sem lehet kifogása: az UNStudio mesterei a szokatlanul nyomott arányú térből is képesek voltak egyedülálló luxuslakást bűvölni.
A holland UNStudio a legismertebbek közé tartozik az Egyesült Államokban dolgozó európai építészirodák közül. Terveztek Chicago és a 400 éves New York számára is, és ők építették azt a remek villaépületet, amely egy évvel elkészülte után, 2008 februárjában tűzvész áldozata lett. A mostani megbízóval sok évvel ezelőtt, a hartfordi múzeum bővítésének ügyében kerültek kapcsolatba. Abból a munkából nem lett semmi, a műgyűjtő-építész viszont megígérte az UNStudiót vezető Ben van Berkelnek: vele tervezteti meg majd saját otthonát. Több közös, de eredménytelenül záródó helyszínvizit után az örömhíreket hozó telefon 2007 tavaszán csörrent meg az építésziroda amszterdami stúdiójában.
A megbízó saját ház építése helyett végül egy 550 négyzetméteres New York-i loft vásárlása mellett döntött: Ben van Berkel és munkatársai így építészből belsőépítésszé avanzsáltak. A méretes alapterületnek fontos szerep jut, a lakás ugyanis nemcsak a magánélet színtereként, hanem privát galériaként is funkcionál. A sajátos alaprajzi elrendezés szerencsére elősegítette ennek valóra váltását: a bejárattól a homlokzati ablakok felé kitáguló lakás ívelt falai szinte kínálják magukat a kiállítási funkciókra.
Az építészek nem próbálták eltüntetni a teret stabilizáló oszlopokat, a tölcsér formájú alaprajzot pedig tovább szűkítették egy lágyan hullámzó osztófallal. Ezzel magánhasználatra is alkalmas, szeparált tereket hoztak létre, ráadásul megnőtt a prezentációra használható falfelület nagysága is. A köztes felület egyik oldalán a falak könyvespolcokká terebélyesednek, a másik oldalon a festmények háttereként szolgálnak.
A hosszanti tengely mentén tagolt tér egyértelműen a fő látnivaló: a homlokzati ablakokból kitáruló panoráma felé vonzza a tekintetet. Ezt hangsúlyozzák a mennyezet íves, az UNstudio jellegzetes formavilágát idéző meanderei is. A csupaüveg ablakok, valamint a szintén üvegre cserélt erkélykorlát szabadon engedik szárnyalmi a tekintetet a külvilág felé, amely szinte a szoba részévé válik. A „panoráma bekeretezése”, azaz az ablaknyílások párkánnyal és világítással történő kihangsúlyozása a kezdetektől az építészeti koncepció részét képezte, hiszen ez az apartman legértékesebb sajátossága.
A létrejött hibrid térnek a magánélet helyiségi éppúgy elválaszthatatlan részei, mint az impozáns galériaterek. Az impozáns méretű központi fogadótérből üvegfalon keresztül nemcsak az utcai látkép, hanem a szomszédos háló- és dolgozószoba tere is feltárul. A minimális tárgymennyiségre és visszafogott színvilágra szorítkozó berendezés szinte kiállítótérré nemesíti ezt a helyiséget is – nem is szólva az Eames-házaspár szobrászi szépségű Lounge Chair-jéről.
A lakásbelső egységes képéhez sokat adnak a fehér falak, a világ tölgypadló és az egyedi világítás. A mennyezetre szerelt opálos felületek mögött nem kevesebb mint 18 ezer LED-lámpa szolgáltat helyi, szórt vagy célzott világítást a műtárgyakkal megpakolt szobáknak. Ez a világítási technika egyébként a kissé alacsony belmagasság problémájára is megoldást kínált, hiszen nincs szükség belógó, nagyméretű lámpatestekre.
A hófehér, visszafogottan berendezett belsők vélhetőleg nem szolgálnák hasznosan egy többgyerekes család igényeit - az egyedülálló megbízónak és kutyájának azonban tökéletesen megfelelnek. Ráadásul reprezentatív háttérként szolgálnak az élet munkájaként kialakított gyűjteményhez is, hiszen, akárcsak egy igazán jó szobor vagy festmény esetében, itt is csak a valóban hozzáértő szem veszi észre, hogy a minimalista megjelenés mögött mennyi munka rejtőzik.
Fotók: Iwan Baan.
