Kiállítás a Trafóban, majd nemzetközi konferencia a KÉK szervezésében a magyar származású építész-teoretikusnak szentelve.
Építész, teoretikus, vizuális művész, a huszadik század második felének kiemelkedő gondolkodója, építészek, urbanisták és képzőművészek atyamestere – akárhonnan is közelítünk, mindig hiányérzetünk támad, ha azt próbáljuk megfogalmazni, ki Yona Friedman. Nagyívű víziók a jövő városairól és egyszerű útmutatók, amelyek saját lakókörnyezetük alakítására ösztönzik a jelen városlakóit: Yona Friedman a random esztétika és az építészeti gondolkodás társadalmi beágyazottságának hirdetője.
A Trafó – Kortárs Művészetek Háza és a Ludwig Múzeum együttműködésében megvalósuló, hosszú távú projekt célja, hogy Yona Friedman gazdag életművének bemutatása mellett inspirálódjon az általa felvetett gondolatokból és megragadja a bennük rejlő kritikai potenciálokat.
A lépcsőzetesen felépülő projekt keretében a Trafóban szeptember 15-én nyíló kiállítást október 26-án egy a KÉK által szervezett nemzetközi konferencia követi a „Túlélés építészete” címmel a részvételen alapuló tervezésről, a városi ökoszisztémáról és infrastruktúráról, a nyomornegyedek építészetének tanulságairól. 2011 őszén a Ludwig Múzeum mutatja be Yona Friedman életmű-kiállítását olyan kezdeményezések bevonásával, amelyek egyben Friedman gondolkodásának mai hatásait is tükrözik.
Budapesten született 1923-ban. A háború alatt itt szembesült a városi infrastruktúra – mint a víz és áramszolgáltatás – hiányának drámai következményeivel, ami igen korán és egész életére meggyőzte a városi hálózatok és a fenntarthatóság fontosságáról. Budapesten megkezdett tanulmányait az izraeli Haifában folytatta, ezt követően rövid ideig még Izraelben dolgozott, mielőtt 1957-ben végleg Párizsban telepedett le.
Évtizedek óta munkálkodik olyan, ún. mobil építészeti struktúrák megfogalmazásán, ahol a „mobilitás” az épületek alkalmazkodási, alakulási képességét jelenti lakóik életmódjához, viselkedéséhez és a lakókörnyezetükkel kapcsolatos elvárásaik változásaihoz.
Tudva, hogy az „átlagember” feltételezett igényeit kielégítő építészeti tervezés nem tud ezekhez az individuális elképzelésekhez alkalmazkodni, Yona Friedman olyan alapelemeket és szerkezeteket javasol, amelyek egyszerűen alakíthatóak és folytathatóak, és nem igénylik építész-szakember állandó felügyeletét: a tervezés lehetőségét és az ezzel járó hatalmat átadják az épületek használóinak. Friedman tehát finoman kidolgozott építészeti tervek helyett laza keretekben gondolkodik: épületcsoportok, városrészek „csontvázára”, infrastrukturális alapjára tesz javaslatot, amelyhez az oda költözők csatlakoztathatják az igényeiknek megfelelően, szabadon alakított téregységeiket.
A „Ville spatial”, a térben lebegő város a témája annak a workshopnak, amely a kiállításmegnyitót megelőzően zajlik a galériában építészhallgatók és az urbanisztika iránt érdeklődő fiatal szakemberek közreműködésével. A workshop során a résztvevők Yona Friedman rajzai és írásai alapján, de azokat a térre értelmezve hozzák létre a lebegő város modelljét, valamint tesznek javaslatot annak budapesti megvalósítására.
