Logomain

Egy nagy víz mellett jó lenne élni

By Ongrádi Melinda 2019. január 2. 15:25

szerk at hg dot hu

Tm_adz_2.gallery

Takács Máté festőművész

Kép © Adrián Zoltán

Tak%c3%a1cs_m%c3%a1t%c3%a9_exit_the_king_2018_olaj__spray__v%c3%a1szon_45x35.gallery

Takács Máté: Exit the King

Kép © Takács Máté

Tak%c3%a1cs_m%c3%a1t%c3%a9_fi%c3%ba_2018_pap%c3%adr__spray__tus_70x45.gallery

Takács Máté: Fiú

Kép © Takács Máté

Tak%c3%a1cs_m%c3%a1t%c3%a9_exit_the_king_portrait_2018_olaj__v%c3%a1szon_35x45_.gallery

Takács Máté: Exit the King portrait

Kép © Takács Máté

Tak%c3%a1cs_m%c3%a1t%c3%a9_dezert%c5%91r%c3%b6k_olaj__v%c3%a1szon_2018_75x58.gallery

Takács Máté: Dezertőrök

Kép © Takács Máté

Tak%c3%a1cs_m%c3%a1t%c3%a9_ag%c3%a1r_2017_olaj__v%c3%a1szon_75x58.gallery

Takács Máté: Agár

Kép © Takács Máté

Takács Máté festőművész képeivel éppúgy találkozhatunk egy klasszikus galériában, mint egy józsefvárosi kultkávézóban - amely kettősségnek szimbolikus értelme van.

Szürreális, álomszerű képek, fanyar, néha szinte fekete humorral fűszerezett világ köszön vissza Takács Máté festőművész képein, amelyekkel a művészet olyan tereiben, mint egy klasszikus galéria éppúgy találkozhatunk, mint egy józsefvárosi kultkávézóban. Ez utóbbi kettősségnek szinte szimbolikus értelme van, hiszen az autodidakta festő nem a képzőművészeti egyetemről indult el a pályáján. Volt már korrektor, gyári munkás, bútorrestaurátor, vendéglátós vagy nyomdai dolgozó – mindeközben pedig gyermekkorától kezdve alkot folyamatosan. Takács Mátéval beszélgettünk buddhizmusról és félelemnélküliségről, különutasságról és Az ötödik pecsét ominózus kérdéséről.    

HG.HU: Szerintem ami az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a munkáidnak, hogy érezhető rajtuk az abszolút szabadság, korlátnélküliség, és lehet, hogy ez fura, de szinte gátlások nélküli felszabadultság, sőt néha egyenesen vadság - ami azért érdekes, mert egyébként szerintem te egy elég zárkózott ember vagy. Mondhatjuk azt, hogy a képeid ezt valamiképp ellensúlyozzák, és azokon keresztül kommunikálsz a világ felé? 

TM: Kell egy bizonyos távolság a gondolataim és köztem. Tér. Ami egyben idő is, levegő, hogy ne egyből érzelemvezérelten reagáljon az ember. De ha egy idegen kezd bizalmaskodni, akkor bezárkózom.

Egyébként nem tartom magam zárkózott embernek, sőt. Vannak élethelyzetek, amikor annak tűnhetek, de alapvetően nyitottnak gondolom magam. Ha valaki igazán zárkózott, nem használja a közösségi oldalakat, nem jár barátokkal szórakozni, nem ad első szóra interjút. A munkáimon pedig azért érezheted a szabadságot, mert pontosan ez a lényege: a kevés dolgok egyike az életemben, amibe senki nem szól bele, semmi nem befolyásolja, csak én. Sem az előképzettség nem határoz meg, sem más elvárások, szabályok. Nincsenek is szabályok, csak egy: hogy jól érezzem magam közben. 

HG.HU: Említetted egy korábbi interjúdban, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem tagozódtál be a hazai képzőművészeti életbe, amihez hozzájárul, hogy autodidakta festő vagy. Ennek fényében mi lehet az a felület, ahol érvényesülni tudsz?

TM: Ez azóta változni látszik, és én sem úgy gondolok magamra, mint teljes kívülállóra. Sőt, egészen meglepő dolgok történnek velem, ami ugyan pozitív változást mutat a kérdést illetően, mégis annyira jellemző rám. A minap kaptam egy levelet az FKSE-től, hogy ott van egy képem, az iroda falán lóg jó ideje. Nem volt szignózva, így csak találgatni tudtak, kié lehet. Aztán hosszas nyomozás után megtaláltak. Az apropója pedig az volt, hogy ők rendbe tették a gyűjteményüket, és az ott talált anomáliákból, egyéb érdekesnek ítélt művekből létrehozott Felsmann István egy kiállítást, kontextusba helyezve ezeket a saját munkáival. Az én képemet, amin egy kerekes székes alak ül egy láma és egy kutya társaságában szintén beleépítette a művész: egy szilikonnyomatot vett a képemről, amit egyszínűre festett. Mellesleg az itt előjövő faktúrából derült ki, hogy van egy másik kép is alatta. Erre például már nem is emlékeztem. Annak idején Vasile Croatnak ajándékoztam a festményemet. Szó mi szó: elmentem a megnyitóra, ráadásul Lacival, aki a kép szereplője. Volt egy nagyon erős hangulata, amint odagurult a képe elé, ami egyébként a földre állítva forgott körbe összefordítva a szilikonnyomattal. Hogy a kép hogy került az FKSE-be, ahol sosem voltam tag, rejtély. 

Valamint már le van kötve egy kiállítás 2019-ben, amit közösen Horváth László (Vasile Croat) képzőművésszel fogunk bemutatni egy erre alkalmas galériában. Szóval ezen dolgozom.

HG.HU: A mai magyar kortárs képzőművészeti közeg szerinted mennyire elitista vagy befogadó? És mennyire nyomja rá a bélyegét a tágabb értelemben vett mai magyar közélet?

TM: Nem lehet egy kalap alá venni a mai magyar kortárs képzőművészeti közeget. Eleve van egy központosítás, gondoljunk csak az MMA-ra, és vannak az ezen kívüliek, nem kevesen. A kettéosztottság itt is megnyilvánul. Szerintem egyéne válogatja, ki hogyan viszonyul egy kívülről jövőhöz. Van, aki ignorál, keresztülnéz vagy éppen le, mások pedig tisztelettel kezelik a különutasságot. Nemes Csabának mondtam egyszer, hogy nem mindig tudom megvalósítani technikailag, amit szeretnék, mire azt mondta, a kifejezőerő sokkal fontosabb, az számít. 

HG.HU: A képeid alapján azt gondolom, hogy te inkább belülről ihletődsz, vagyis nem külső hatások, hanem inkább lelkiállapotok tükröződnek vissza a munkáidon, ez mennyire igaz? Van-e olyan külső hatás, ami alakítja a festészetedet?

TM: Hát nem vagyok egy tájképfestő alkat, az biztos. De nem teszek különbséget a hatások között, amik érnek. Ha valami foglalkoztat, kibontom. Hagyom érni magamban, sokat festek fejben, mire ténylegesen hozzá is nyúlok a vászonhoz. 

HG.HU: Mik voltak a legfontosabb hatások, amelyek inspiráltak? Ha jól tudom, ilyen volt például a buddhizmus is.

TM: Ilyen volt. Annyira komplex világkép, olyan sűrűn hatja át a misztika, mégis, miközben mondjuk a Tibeti Halottaskönyvet olvasom, minden magától értetődően logikusnak tűnik. Nem beszélve arról, hogy a tudomány is kezdi igazolni azokat a téziseket, amiket a buddhizmus évezredek óta állít. A buddhizmus félelemnélküliségre tanít, szemben mondjuk a kereszténységgel, ami eleve isten haragjával fenyeget. Persze könnyebb irányítani tömegeket, ha félnek, mint ha önállóan gondolkodnak és kérdéseket tesznek fel. Olvastad Nietzsche Antikrisztusát? 

Van pár oldal, amikor odacitálja a buddhizmust, és elég határozottan foglal állást mellette. Aztán nem sokkal ezután megbolondult, de ez a filozófiai megközelítése a kereszténységnek még 100 év után is vihart kavar.

HG.HU: Jelenleg a filmiparban is dolgozol, ami valahol egy teljesen más, kötött műfaj. Mennyire érzed nehéznek, hogy ehhez alkalmazkodj, mennyire tudsz itt kiteljesedni?

TM: Nagyon szeretem csinálni. Itt is lehet tanulni a festészetről, anyagismeretről. Ráadásul nagyon jó arcokkal kerültem most össze, amit külön ajándéknak élek meg, hiszen nem mindegy, milyen szellemi közegben dolgozol. Sok energiát emészt fel, ez kétségtelen, de ha mérlegre teszem, egyensúlyban van. Sasvári Edit már kétszer is nyomatékosan mondta, hogy vigyázzak, nehogy abbahagyjam a festészetet, mert emellett a munka mellett ez sokakkal előfordult már. Miattam nem kell aggódnia, nincsenek bennem kérdőjelek ezügyben, az utolsó napon is festeni fogok.

HG.HU: Koromgyerek a művészneved, mit szimbolizál ez a név?

TM: Annak idején, amikor elkezdtem a neten publikálni a képeimet, csináltam egy blogot, aminek nevet kellett adni. Az említett buddhizmusban akkor mélyen benne voltam, és van egy meditáció, aminek a vizualizációjában a szennyeződések korom és szurok formájában távoznak az emberből, akkor épp ezt gyakoroltam. Ez volt az egyik ok, hogy ezt a nevet választottam, valamint egy dal, a Gyerekkorom Cseh Tamástól. Olyan atmoszférája van, mint amikor reggel felébredsz, még foszlányokban ott az álmod, tudod, hogy fontos, de már hiába nyúlsz utána, nem ragadhatod meg. Ebből a két hangulatból jött a név.

HG.HU: Van kedvenc technikád, vagy korszakaid?

TM: Nincs. Azt fontosnak tartom, hogy jó alapanyagra dolgozzak, hogy később ne essenek rám a képek, de mindennel dolgozom. Jórészt vászonra és olajjal, de mostanában rákaptam a spray használatára is.

HG.HU: A festészeten kívül még mi mindenből áll az életed? 

TM: Említetted a munkát, az most sok időt vesz el, így a családommal töltött idő felértékelődik. Valamint eljárok koncertekre, leginkább free jazz vagy zúzós hc/punk tud kikapcsolni. Ilyenkor letörlöm a fejemben a winchestert, vírust irtok, összekapcsolódom a fekete lyukban lakó alteregómmal, majd újratelepítek. A helyükre potyognak a dolgok. Elmegyek még kiállításokra, legutóbb Földi Péterén voltam a Műcsarnokban, ajánlom mindenkinek, kimagasló, világszínvonalú művész él nagyon szerényen Somoskőújfalun. Ő volt az első, akinek 20 évvel ezelőtt megmutattam az első festményeimet. Azt mondta: érvényes, csináljam, ne menjek a Képzőre. Nagyjából 7 évente találkozunk, ilyenkor kicserélődünk pár mondatban.

HG.HU: Van mestered, kiket tartasz példaképednek? Ha van ilyen, kik inspirálnak, ha nem is feltétlen csak képzőművészet terén?

TM: Nincs mesterem, legalábbis a szó szoros értelmében. Földin kívül Birkás Ákossal ápoltam jó barátságot, többször voltam a műtermében, lerajzolt, elment kiállításomra, megnézte, majd felajánlotta, hogy menjünk el együtt is. Kritizált, amiből tanulhattam. Egy évvel később már azt mondta, hogy megtaláltam a festői hangomat. De klasszikus értelemben nem volt ő sem a mesterem. Nem bokréta a mellényemen. Viszont itt lakik a szívkamrámban. Szinte minden szavára emlékszem.
Inspirálni pedig sok minden inspirál, könyvek, zenék, felsorolni is hosszú lenne.

HG.HU: Ha te választhatnád meg, hogy hova születsz, akár térben és időben, változtatnál-e a jelenlegi körülményeiden?

TM: Az ötödik pecsét ominózus kérdése, Tomóceusz Katatiti lennél, vagy Gyugyu? Erkölcsi, morális, igazán nehéz kérdés. Aki Gyugyut választja, álszent, aki Tomóceuszt, kegyetlen. Nincs jó válasz. Alapvetően elégedett vagyok az életemmel, érzelmi biztonságban élek, van fedél a fejem felett, van mit ennünk. Vagy rájössz, hogy most tudsz csak boldog lenni, vagy vihetnek előre a vágyaid, de lehet, hogy nincs megérkezés. A nagy vizek mellett élő emberek kiegyensúlyozottabbnak tűnnek innen. Egy nagy víz mellett azért jó lenne élni. De ha nem adatik meg, majd festek egyet magamnak.

www.takacsmate.com
https://www.instagram.com/koromgyerek/

A portréfotó Adrián Zoltán munkája.

kortárs képzőművészet, festő, festőművész, takács máté, koromgyerek Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317