Logomain

„Mélyvíz, de óriási dolog, hogy a magad ura vagy”

By HG.HU 2016. március 11. 15:38

szerk at hg dot hu

Vizkelety Rita a közgázt hagyta ott azért, hogy néhány évvel később már ő tervezze a budapesti belváros legnépszerűbb helyeinek belső tereit.

A Ramenka, az Ankert és Nomuri után építész férjével dolgozott már Milánóban, egy belvárosi piactér megálmodásán és kialakításán is. Egy 4 hónapos kisfiú 31 éves édesanyjaként mesélt arról, milyen volt a gazdasági válság közepén pályakezdőnek lenni, és mi mindent lehet tanulni a mindennapi mélyvízből.

Smarthuu.gallery

A SMarthu interjúja Vízkelety Ritával.

SMarthu: Gyerekkori álom vagy racionális döntés volt az építészet?

Vízkelety Rita: Az érettségi után az egyetemen közgazdaságtant tanultam, de abban valahogy nem találtam magam, nem éreztem kihívásnak. Aztán egy barátnőmmel kitaláltuk, hogy menjünk az építészkarra, így ott folytattam. Nem tudtam, mire számítsak, nem tudtam, hogy olyan lesz az egész, mint egy hullámvasút: néha eszed ágában sincs tovább csinálni, máskor viszont lenyűgöz, hogy milyen jó is ebben részt venni. De nagyon nehéz évek voltak, túlterhelt vagy, rengeteget tanulsz és éjszakázol. A végén viszont kapsz egy komoly alaptudást, amihez persze még sokat kell tapasztalnod, de nem azt érzed, mint sokan a barátaid közül, akik nem tudják, mire is ment el az a 4-5 év az egyetemen.

SMarthu: Azok közé tartoztál, akik már az egyetem mellett elkezdtek dolgozni vagy diploma után kezdted az építkezést?

V. R.: Nem voltam tudatos, nagyon lefoglaltak azok az elvárások, amiknek meg kellett felelnem, egyszerűen nem volt időm arra, hogy emellett még a szakmámban dolgozzak is. Aztán amikor én diplomáztam, 4-5 évvel ezelőtt, akkor gyakorlatilag semmi nem történt a piacon, megfagyott, a válság legnehezebb évei voltak azok. A nagy irodák sorra mentek tönkre, nem voltak megbízások, még arra sem volt lehetőség, hogy valahova ingyen elmenjek dolgozni, hogy a gyakorlatban tanuljam a szakmát. És persze azt sem tudtam elképzelni, hogy újra a szüleim tartsanak el. Az egyetem alatt már kerestem pénzt, nem akartam ebből a helyzetből visszalépni.

SMarthu: Mi segített ebben a lehetetlennek látszó helyzetben?

V. R.: Teljesen véletlen volt, hogy kaptam egy grafikai munkát, amibe eléggé belejöttem, beletanultam és elkezdtem egy ügynökségnek dolgozni. Építészként a helyzet akkor kilátástalan volt. Egészen addig, amíg egy barátnőmön keresztül nem ismerkedtem meg a hetedik kerület néhány romkocsmájának tulajdonosaival. Tőlük kaptam lehetőséget arra, hogy belsőépítészeti munkákon keresztül visszatérjek a szakmámba. Akkoriban a VII. kerület már mocorogott, egyre több hely nyílt és aztán egyik megbízás hozta a másikat. Jól ráéreztünk arra, hogy mit szeretnének a megbízók. Gyorsak, rugalmasak mégis hitelesek voltunk, olyan tereket, helyeket hoztunk létre, ami találkozott a megbízók elképzeléseivel, és ami összecsengett a célközönség igényeivel is. Ezek nyilván nem az örökkévalóságnak készülő projektek, de adott helyen és időben fontosak.

Többféle csapattal is dolgoztam együtt, legutóbb a Numbernow neve alatt Varga Noémivel és férjemmel Lengyel Marcival, de most úgy tűnik, Marcival ketten folytatjuk majd. Talán mostanra forrott ki az is, ki hogyan szeret dolgozni. Nekünk az elejétől kezdve fontos volt például, hogy legyen irodánk, legyen valami szervezett formája ennek az egésznek. Azt nem tudom elképzelni, hogy egy kávézókból, mindig más-más csapattal dolgozzunk, ennél klasszikusabb vonalon gondolkodunk.

SMarthu: Miben más, mit lát másképp a te generációd?

V. R: Nekünk nagyon fontos, hogy komplexen lássuk a projektet: kinek szól, miről szól. Olyan dolgot akarunk csinálni, amivel elégedett a megbízó, amiben komfortosan érzi magát, mert ha valamit nem érez a magáénak, azt nem tudja továbbvinni, azzal nem tud együtt élni. Mi, és a mi generációnk talán abban más a korábbiaknál, hogy erőteljesebben és frissebben képes leképezni az aktuális társadalmi-gazdasági helyzetet. Fiatalként érzékenyebb vagy a trendekre, az új irányokra, irányzatokra, ami persze nem jelenti azt, hogy ezt mindenképpen követni kell, de így talán rugalmasabbak tudunk maradni, könnyebben, hitelesebben tudunk reagálni a „fogyasztói”, megbízói igényekre.

A teljes interjú itt olvasható. 

 

Hogyan menedzseljem a projektjeimet?

Gyertek el március 21-én 18 órakor a KÉK- Kortárs Építészeti Központba (1111 Budapest, Bartók Béla út 10-12.) ahol a szabadúszókat támogató non-profit nemzetközi szervezet, a SMarthu munkatársai elmondják nektek, pályakezdőként vagy egy-egy saját projekt gazdájaként, hogyan tudjátok a legoptimálisabban megszervezni az életeteket a szerződéskötéstől az adminisztráción át a megbízói díj biztos kifizetéséig. 

 

interjú, smarthu, vízkelety rita Icon_print

Ramenka

@ Tamás Bujnovszky (http://www.numbernow.org/)

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317