Logomain

Magyar kreatív külföldön: Varga Noémi

By Soós Andi 2015. szeptember 7. 09:34

szerk at hg dot hu

10363551_10203697739115662_3972505569804210903_n-3.gallery

Varga Noémi

Ursula_snakes_-_k%c3%ads%c3%a9rleti_portr%c3%a9_film_2015.gallery

Ursula Snakes - kísérleti film

The_babysitter_-_k%c3%ads%c3%a9rleti_r%c3%b6vidfilm_-_2014.gallery

The Babysitter - kísérleti film

Liv_fontaine_x_anna_alexander_diploma_film_-_%22taste_at_work%22_2015.gallery

Liv Fontaine x Anna Alexander

Rca_2015_kieg%c3%a9sz%c3%adt%c5%91_szakri%c3%a1ny_diploma_film_-_rendez%c5%91_-_natalia_stuyk___gy%c3%a1rt%c3%a1s_-_%c3%a9n.gallery

Royal College of Art, kiegészítő szakirány diplomafilm

Szeptemberben újra elindul a magyar kreatív külföldön rovat: Varga Noémival beszélgettünk, aki a MOME után a londoni Royal College of Art vizuális kommunikáció szakán folytatta tanulmányait. Beilleszkedésről, kulturális különbségekről és a szabadúszó lét előnyeiről mesélt.

A cikk megjelenését a SMartHU kreatív közösképviselet támogatta. A SMart-ot neked találták ki, ha alkotó tevékenységet folytatsz: szolgáltatásainkkal levesszük a válladról az adminisztratív és pénzügyi terheket és segítünk a projektjeid kommunikációjában is! Csatlakozz és gyere el egy ingyenes konzultációra, kövess minket Facebookon!

S.A.: Miért döntöttél úgy, hogy Londonban tanulsz tovább? 

Varga Noémi: 2012-ben diplomáztam a MOME design és művészetelmélet szakán. Nagyjából ekkor találta ki a kormány, hogy a szeptemberben induló képzéseken bevezetik a hallgatói szerződést. Tudtam, hogy én ezt nem szeretném aláírni, ezért Londonba adtam be egy mesterszakra a jelentkezésem. Az egyetem alatt amellett, hogy stylistként dolgoztam, két egyetemi társammal, Móró Mátéval és Ráday Péterrel elkezdtünk fashion filmeket forgatni, ami akkoriban még elég új műfajnak számított. Ennek már akkor is London volt a központja, mivel a legnagyobb platformoknak itt van a székhelye (SHOWstudio, Nowness). A szakmai előnyök mellett, ahogy sokan mások, én is úgy gondoltam, a magánéleti problémákra szintén gyógyír lehet a külföldre költözés — ez azonban nem teljesen így van. 

S.A.: Milyen szakra jársz? Milyen különbségeket látsz a brit és a magyar felsőoktatás között?

V.N.: Eredetileg a London College of Fashion-re vettek fel, Fashion Media Production szakra. Ám mivel nem volt elég pénzem a tandíjra, halasztottam egy évet, ami alatt az egyik gyakornoki helyen megismertem egy lányt, aki ezt a szakot végezte el és elmondása szerint nem volt lenyűgözve az ott tapasztaltaktól. Közben egy barátnőm jelentkezett a Royal College of Art-ra és gondoltam én is megpróbálom, mivel elég sok rendező akire felnézek ide járt: például Kathryn Ferguson, illetve Jamie Thraves aki a Radioheadnek csinált kísérleti klippeket a 2000-es években. Jelenleg vizuális kommunikáció szakra járok és azon belül mozgókép szakirányra. Azt kell, hogy mondjam itt is akadnak problémák: a mi szakirányunk különösen elhanyagolt, alig van felszerelés (kamerák, lámpák, stb.). Az is komplikálja a helyzetet, hogy létrehoztak egy másik mozgókép szakirányt az új Képzőművészeti Tanszéken, miközben a mi szakunk is inkább a kísérleti filmhez áll közelebb mint az alkalmazotthoz. Nagyon sajnálatos, hogy a szakok közötti intrika illetve az intézményen belüli politika ennyire befolyásolja a diákok előremenetelét. Ez a helyzet azonban segített abban, hogy mi, azaz a diákok sokkal proaktívabbak legyünk és az iskola hírnevét felhasználva elkezdtünk meghívni különböző előadókat, workshopokat szerveztünk, illetve fórumot biztosítottunk mind a közös munkához mind egymás munkájának a megismeréséhez. Ezt mondanám az egyetemi éveim legfontosabb tapasztalatának, illetve azt, hogy megismertem a csoporttársaimat. Ami még meglepett, hogy itt az elméleti oktatásban sokkal inkább a kortárs szövegeken van a hangsúly mint a klasszikusokon. Sőt, magának az elméletnek is sokkal nagyobb szerep jut a művészeti oktatásban mint otthon: itt a kutatás elsődleges, míg maga a végtermék szinte másodlagos.

Hiszek a kollektíva erejében: sok barátom dolgozik a szakmában és minden találkozás alkalmával felmerül, hogy hogyan tudnánk a jövőben együttműködni, mert minél többen vagyunk, annál jobb.

S.A.: Hol szeretnél elhelyezkedni a diploma után? 

V.N.: Ez még eléggé képlékeny, nem hiszek a hagyományos karrier struktúrákban. Legszívesebben saját céget indítanék, ami elsősorban filmgyártással, illetve művészek képviseletével foglalkozna. Ez egy távlati cél, jelenleg azon dolgozom, hogy ehhez minél több tapasztalatot gyűjtsek. Ami leginkább közel áll a szívemhez, azt talán a kreatív producer jelzővel lehetne leírni. Ez alatt azt értem, hogy egy adott projektet a megbízás kezdetétől végigviszel és részt veszel a kreatív döntésekben is. Szívesen dolgoznék olyan emberekkel, akik ezt csinálják, például Sylvia Farago vagy Laura Holmes. De úgy gondolom, hogy a legtöbbet mindig a saját projektjeiből tanul az ember. Hiszek a kollektíva erejében: sok barátom dolgozik a szakmában és minden találkozás alkalmával felmerül, hogy hogyan tudnánk a jövőben együttműködni, mert minél többen vagyunk, annál jobb.

Jóval individualistább a társadalom, mint a miénk, itt nem kellemetlen egyedül elmenni valahova, és emiatt a barátságok is kevesebb kötöttséggel járnak.

S.A.: Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni egy új kultúrába? Mi volt a legmeglepőbb tapasztalatod a kinti élet során? 

V.N.: Az tényleg elég sokkoló, hogy ha itt megkérdezik, hogy vagy, akkor arra nem várnak valós választ, inkább afféle udvariassági fordulat. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha már egy másik kultúrában élek, igyekezzek minél jobban megismerni őket és minél inkább alkalmazkodni, hiszen itt én félig vendégségben vagyok. Sok minden lenyűgöz a britekkel kapcsolatban. Elképesztően kifinomultnak tartom a nyelvüket illetve a kommunikációjukat. Itt nagyon nagy hagyománya van az udvarias csevegésnek, talán ezt volt a legnehezebb elsajátítani, mert a mi kultúránk egészen más. Jóval individualistább a társadalom, mint a miénk, itt nem kellemetlen egyedül elmenni valahova, és emiatt a barátságok is kevesebb kötöttséggel járnak. Ez az elején fura volt, de már megtanultam értékelni, hogy más elképzeléseik vannak az emberi kapcsolatokról. A saját kultúrádat is teljesen máshogy, külső szemlélőként látod néhány év külföld után, szerencsére a humor minden helyzeten átsegít. 

S.A.: Jelenleg szabadúszóként dolgozol, milyen tapasztalataid vannak a projektszerűen végzett munkával kapcsolatban? Van valamilyen érdekvédelmi szervezet, akihez fordulhatsz? 

V.N.: Nagyon szeretem a szabadságot ami a szabadúszással jár, persze van benne némi kiszámíthatatlanság. Ezt úgy hidaltam át, hogy heti három napot eladóként dolgoztam egy ruhaboltban, mellette pedig lehúztam fél évet a Gelardin nevű cégnél, amit Nick Knight fotográfus volt producere alapított. Ezután bekerültem egy ügynökséghez, akik folyamatosan ajánlanak különböző munkákra, amik közül van ami bejön, van ami nem. Illetve nagyon sokat köszönhetek a barátaimnak akik szintén szakmabeliek és folyamatosan irányítják át az olyan melókat amiket nem tudnak elvállani. Az ügynököm valamennyire érdekképviseletként is működik, illetve itt nagyobb a szakszervezetek ereje mint otthon. Továbbá van kvázi ingyenes jogi tanácsadás mindenki részére, ha nagy baj van. De a legtöbb jóindulatot és segítséget a kollégáimtól kaptam. Persze a szabadúszással lemondasz sok szociális biztosítási pontról, mint a nyugdíj vagy a fizetett szabadság, de úgy látom, hogy az öregedő lakossággal Európa szerte ezek a jóléti intézmények amúgy sem fenntarthatóak hosszútávon.

Leginkább azon szeretnék változtatni, hogy több női rendező legyen a világban. Jelenleg a három legnagyobb londoni gyártóház által képviselt rendezőknek csupán 11%-a nő. Ez elég elkeserítő arány.

S.A.: Mik a terveid a jövőre? 

V.N.: Van még egy évem hátra az egyetemből. Mellette próbálok előrébb jutni a filmes világon belül, mivel úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy érdemi változásokat tudjak elérni a szakmában olyan pozíciót kell majd betöltenem ahol a döntéseimnek valódi súlya van. Leginkább azon szeretnék változtatni, hogy több női rendező legyen a világban. Jelenleg a három legnagyobb londoni gyártóház által képviselt rendezőknek csupán 11%-a nő. Ez elég elkeserítő arány, főleg azt figyelembe véve, hogy a döntéshozói oldalom (executive producerek, megbízók) ez az arány jóval 50% fölött van. És itt nem elsősorban statisztikai egyenlőtlenségen van a hangsúly, hanem azon, hogy több tartalom szülessen nőkről nőknek. Hiszen még a "fejlett világban" is számtalan probléma vár megoldásra: hiszek a film erejében, abban, hogy egy kiemelkedő mű képes megérinteni és formálni az egyén gondolkodását. 

SMarthu
  • Név:
  • SMarthu
Iparág:
kreatív közösképviselet
Weboldal
Leírás:
A cikk megjelenését a SMarthu támogatta. A SMartHu azért jött létre, hogy jól ismerve a kreatív szabadúszók igényeit és problémáit, segítsen azokon. A Smart nemzetközi kezdeményezéssel a hátunk mögött könnyebbé tudjuk tenni a kreatívok mindennapjait, így több idejük marad arra, amihez a legjobban értenek, az alkotásra. Szolgáltatásaink kiszámíthatóbbá és vesződség mentesebbé teszik az alkotói lét adminisztrációs oldalát. Jelentkezz tagságért és kövesd a SMarthu facebook oldalát.

london, film, filmművészet, smarthu, magyar kreatív külföldön Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317