Logomain

Magyar Kreatív Külföldön: Danka Zsófia

By HG.HU 2015. június 2. 12:30

szerk at hg dot hu

Img_4935.gallery

Danka Zsófia

Img_4924.gallery

Manchester

Mencsi.gallery

Manchester

Img_5012.gallery

Manchester

Sorozatunkban a külföldi egyetemekre, munkalehetőségekre, az ottani életre vonatkozó kérdésekre próbálunk választ keresni egy-egy szubjektív történeten keresztül. Kilencedik kreatívunk az alapképzést művészettörténet szakon végezte, majd Machesterben tanult kortárs kurátorként, jelenleg pedig a Műcsarnokban dolgozik.

A cikk megjelenését a SMartHU kreatív közösképviselet támogatta.

HG.HU: Külföldön hova jártál egyetemre? Mennyire szerettél ott élni?

Danka Zsófia: Mikor megérkeztem Manchesterbe, meggyőződésem volt, hogy ennél csúnyább és szürkébb város nincs a világon. Mindenhol szemét az utcán, sehol egy kedves századfordulós épület vagy egy városliget. A kezdet nem volt számomra épp egyszerű, de azt hiszem, életem egyik legintenzívebb időszaka volt. Nehezen viseltem a változást, de az emberek elképesztő segíteni akarása és közvetlen kedvessége szinte sokkoló volt. Ahogy teltek a hónapok, azt vettem észre, hogy kezdek mindent megszeretni, ami körülöttem van. Egyszerűen átformálódtam. Olyan különleges atmoszférája és lüktetése van a városnak, amit nem lehet könnyen elmesélni. Az ott eltöltött év sokat alakított a személyiségemen, nyitottabb, magabiztosabb és toleránsabb lettem.

"Valahogy felnőttebbnek érezhettük magunkat."

HG.HU: Mi volt a felvételi? Mit tanítottak, amit kifejezetten hasznosnak gondolsz?

Danka Zsófia: A felvtelihez writing sample-t és ajánlóleveleket kellett leadni, természetesen a magyar diplomámmal és indexemmel együtt. Volt egy telefonbeszélgetés is. A kinti mesterképzés nagyon más, mint itthon. Az év negyedekre volt bontva, egy kurátori és művészettörténeti negyeddel kezdtük az évet, volt, amikor designnal foglalkoztunk, és szakmai gyakorlatot is szereztünk. Egy héten kétszer kellett bemenni, az osztályban összesen négyen voltunk, minden óra egy jó hangulatú beszélgetés volt, nagyon szabadnak és önállónak éreztük magunkat. Az egyetemen állandóan voltak nyitott előadások, ahol elismert művészeti szakemberek tartottak prezentációkat. Inkább a kutatáson és a tapasztalatszerzésen volt a hangsúly, mint a frontális oktatáson. Az utolsó negyed a szakdolgozat megírásával és konzultációkkal telt, mellette utaztunk, kiállításokat szerveztünk és éjjel-nappal építettünk az egyetem galériájában. Az év vége felé ellátogattunk Kurt Schwitters eldugott észak angliai otthonába, ahol kiállítást rendeztünk a pályázatunkra jelentkezett művészeknek. Életreszóló élményeket és nagyon értékes tapasztalatokat szereztünk, mivel nulla költségvetéssel és teljesen egyedül álltunk neki két csoporttársammal.

HG.HU: Mik a legnagyobb különbségek a magyar felsőoktatáshoz képest?

Danka Zsófia: A kinti MA-n nem fogták a kezünket a tanárok, nem a tekintély, hanem a kölcsönös tisztelet volt a meghatározó. Mindenki nagyon segítőkész volt és türelmes, és az egész egyetemi légkört belengte valami nyugodt derű. Órákig lehetett beszélgetni egy-két tanárral az órák után is, nem volt akkora stressz, mint itthon. Valahogy felnőttebbnek érezhettük magunkat. Talán a szervezettséggel voltak csak kisebb-nagyobb gondok.

"lassan rájöttem, hogy itt akarok tenni valami szépet és jót minden nehézség ellenére"

HG.HU: Hogyan tudtad fenntartani magadat mint tanuló? Milyen lehetőségeket adott az egyetem a diákjainak?

Danka Zsófia: A manchesteri egyetemek mind rettenetesen tudatosak és mindenre kiterjedően a diákokat kívánják segíteni. Igazából az egész város a diákok kiszolgálására rendezkedett be. Külön iroda volt a külföldi diákoknak, akik munkát kerestek. Akadt munka bőven, de mivel én folyton valami kiállítást vagy workshopot szervezgettem, nem nagyon volt időm dolgozni, aminek hála zöldségeken éltem és leadtam 9 kilót. De nem csak a munkakeresésben, hanem minden téren szerveztek programokat, a hajnali tai chi-tól kezdve a lovagláson vagy a filmklubokon keresztül mindenre lehetőséget kaptunk, szóval ha egyedül akartál volna unatkozni, nagyon igyekezned kellett.

HG.HU: Mit dolgozol most? Milyen terveid vannak a jövőt illetően?

Danka Zsófia: Valahogy arra gondoltam a manchesteri vonatállomáson, hogy ha meg is szakad a szívem, de valamiért még haza kell jönnöm. Nem tudom, ez csak olyan kósza megérzés volt. Rengeteg minden hiányzott, a családon és barátokon kívül Budapest minden szeglete. Aztán itthon szépen lassan rájöttem, hogy itt akarok tenni valami szépet és jót, minden nehézség ellenére. A szeptemberi szakdolgozat-leadás után elkezdtem állást keresni, és november elején felvettek a Műcsarnokba kurátorasszisztensnek. Úgy éreztem, nagy lehetőséget kaptam, hogy tanuljak és fejlődjek. Most még komoly emigrálási kényszerem nincsen, amihez az itteni emberekhez való ragaszkodásom is sokat hozzá tesz. Illetve az, hogy én imádom azt az érzést, hogy van hová hazamenni. Amíg ez nem változik, megpróbálok itthon maradni.

HG.HU: Mondj egy tanácsot azoknak, akik külföldön szeretnének szerencsét próbálni.

Danka Zsófia: Tévedj el minél többször. Akkor történnek a legjobb dolgok!

BA Diploma: Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Szabadbölcsész kar Művészettörténet szak
MA Diploma: Manchester Metropolitan University – Contemporary Curating
Elérhetség: zsofia.danka@gmail.com

 

műcsarnok, manchester, kurátor, pázmány, danka zsófia Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317