E heti grafikusunk animációs tervezőként végzett a MOMÉ-n, otthonosan mozog a képregények világában, és markáns karaktereit bárhol könnyű felismerni.
Mint közülünk sokan, Mátyás is a Bobó és Góliát képregényen nőtt fel, vasárnap délutánonként pedig ő is a Disney blokkot várta a tévé előtt. A különbség közötte és legtöbbünk között azonban az, hogy ő mindezek hatására tíz-tizenegy évesen már saját képregényt és comic strip-eket rajzolt, közben pedig arra gondolt, milyen jó lenne ezekkel egyszer bekerülni a Kretén magazinba.
Ez aztán néhány évvel később meg is valósult: 2002-ben bement a magazin szerkesztőségébe a rajzaival, és nemsokára már publikálták is első képregényét. „Összeszedtem minden bátorságom, és egyszerűen felhívtam a Kretén szerkesztőségét, hogy itt vagyok én, egy srác, kicsit "dexteres" stílusban dolgozom, bemehetek-e a rajzaimmal. Azt mondta a főszerkesztő, Láng István, hogy persze, miért ne, egy próbát megér.”
A képregényeken kívül azért más is hatással volt rá a kezdetektől: „Fontosnak tartom a munkáimban a humort, a gúnyt, az abszurdat – a Tom és Jerry rajzfilmek, a Monty Python és a ZAZ filmek hatása ugyanolyan fontos volt a szemléletem kialakulásában, mint a képregények voltak. Sőt, a filmekhez való vonzalmam mindig sokkal erősebb volt, mint a képregényekhez. Az animációs terep, ahová végül jutottam, ilyen téren átfedés a kettő között.”
Az Iparművészetin végül animáció szakra felvételizett, ahová elsőre felvették, és állítása szerint sokat nyomott a latban, hogy a felvételi mappájába becsúsztatta a firkákkal teli vázlatfüzetét is. „A szóbelin előkerült a füzet, és nevetgélve nézegették a tanárok. Szerintem nagyrészt ezen is múlt a siker.”
„A firka egy elementáris, belülről jövő, ösztönös dolog. Élvezet nézni, ahogy magától alakul a rajz, ahogy szalad a vonal.”
A firkák ezután is fontosak maradtak a munkájában, sőt, Mátyás a mai napig nagy jelentőséget tulajdonít nekik: „A firka egy elementáris, belülről jövő, ösztönös dolog. Élvezet nézni, ahogy magától alakul a rajz, ahogy szalad a vonal. Ezek a firkák olykor önmagukban kész műnek tekinthetők, de sokszor egy munkafolyamat részét képezik. Néha pedig egy-egy munkaközi rajz sokkal izgalmasabb, mint a végeredmény.”
Mátyás rajzaira egyszerre jellemző a firkák lazasága és a mély kidolgozottság. „Szokták mondani, hogy olyanok a kézi rajzaim, mintha számítógéppel készültek volna. Valóban szeretem, ha szép, letisztázottak a vonalak, de fontosnak tartom, hogy a kézi rajz lendületessége is megmaradjon.”
Ez a stílus könnyen megfigyelhető a 2012-es Portfolio Points All Stars-ra készült sorozatának darabjain is. A Design Terminálon, ahol több grafikussal együtt állították ki a munkáit, Thangz gyűjtőnéven emlegetett szörnyszülötteit mutatta be. „Ezek a figurák nagyon őszinték lettek – a belső düh, harag, frusztráció kivetülései, egy cartoon- vagy street art hatású köntösbe csomagolva. Szőrök, tekeredő karok, izzadság- és nyálcseppek. Egy ismerős, rajzfilmes karaktervilág kifacsart változatban. A tökéletlenség figurái, nincsenek szimmetrikusan elrendezett karjaik, össze-vissza nyúlnak, sokszor keresztül a saját fejükön, nincs két egyforma láb. Mindezt szinte a tökéletességre törekvő kidolgozással. Egyszerre horrorisztikus, groteszk, vicces, őrült és mások szerint még "aranyos" is.”
All That cats from KEDD Animation Studio on Vimeo.
All That Cats
Diplomafilmjében, az All That Cats-ben az addig csak vázlatkönyvekben és lapszéleken firkaként szereplő macskák főszereplőkké léptek elő. Legfőbb kommunikációs eszközük a zaj és a zene lett – azon belül is legfőképpen a beatbox. A film végül mintegy 30 fesztivált járt meg nemzetközi és hazai szinten – többek között New York-ban a Children's Film Festivalon és Berlinben a Pictoplasma fesztiválon is bemutatták –, és díjakat is bezsebelt: a francia e-magiciens fesztivál Canal+ médiadíjától kezdve a szolnoki Képzőművészeti Filmszemle diákzsűrijének elismeréséig.
Manapság mindennapjait a Flikli animációs stúdió senior storyboard artistjaként tölti, ahol már vagy 100 videó elkészítésében vett részt. Ezek közül rögtön az egyik első, a Lucidchart volt az egyik legösszetettebb feladat, hiszen itt a karakterek, a rendezés és részint az animáció is az ő feladata volt. Ezzel a videóval született meg a Flikli "cartoon stílus", vagyis a megrendelők által választható stílusok egyike.
„Imádom az arcokat, szerintem egy másik világban karikaturistának születtem volna.”
A munka mellett azért megpróbál a kísérletezésre is időt szakítani, ami persze nem mindig könnyű: „Meg is kell élni valamiből, úgyhogy ez a balanszírozás megy minden nap. De a fanzinokhoz való vonzódásom is jelzi, hogy ha nem is teljes kapacitással, de szeretek odacsapódni ehhez a közeghez is, ahol kicsit jobban lehetek önmagam és nagyobb az alkotói szabadság, mint egy megrendelői munka esetében.”
„De még a megrendelésre készülő munkáimba is igyekszem folyton belecsempészni magamból valamit, legyen akár Erasmus- vagy esküvői képregény, akár fliklis videó. Főleg ilyenek a munkatársaknak készített szülinapi kártyák – egyszerre szólnak rólam és róluk is. Imádom az arcokat, szerintem egy másik világban karikaturistának születtem volna.”
Lucidchart
A karakterek, figurák kitalálása mindig jobban érdekelte Mátyást az animálásnál: „Úgy vettem észre, hogy a legjobb animátorok mind iszonyú türelmes emberek. Én túl türelmetlen vagyok ahhoz, hogy top animátor lehessen belőlem. Sokkal jobban szeretem a tervezést és az előkészítést egy team munkán belül. Ezért inkább maradok a karaktereknél és a storyboardoknál. Viszont egy jó csapatban, egy jól előkészített animációban én is szívesen animálnék, feltéve, ha van elég időm rá – manapság persze pont ez az, amiből a legkevesebb jut.”
Mátyás munkáit tovább követhetjük blogján, és néhány rajzát most közelebbről is megnézhetjük a Műhely Kávézó és Galériában, ahol a Kiscsoportos Játékok csapatának többi tagjával együtt alternatív filmplakátjaikat mutatják be a nagyközönségnek.
