Logomain

Excentrikus elegancia – Interjú Baráth Áron festőművésszel

By Batta Barnabás 2014. január 31. 11:19

szerk at hg dot hu linkedin

Portre.gallery

Baráth Áron festőművész

00.gallery

Baráth Áron festőművész

01.gallery

Baráth Áron festőművész

02.gallery

Baráth Áron festőművész

03.gallery

Baráth Áron festőművész

04.gallery

Baráth Áron festőművész

05.gallery

Baráth Áron festőművész

07.gallery

Baráth Áron festőművész

08.gallery

Baráth Áron festőművész

09.gallery

Baráth Áron festőművész

10.gallery

Baráth Áron festőművész

11.gallery

Baráth Áron festőművész

12.gallery

Baráth Áron festőművész

13.gallery

Baráth Áron festőművész

14.gallery

Baráth Áron festőművész

15.gallery

Baráth Áron festőművész

16.gallery

Baráth Áron festőművész

17.gallery

Baráth Áron festőművész

18.gallery

Baráth Áron festőművész

19.gallery

Baráth Áron festőművész

20.gallery

Baráth Áron festőművész

21.gallery

Baráth Áron festőművész

22.gallery

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron munkáiban design és képzőművészet határán billegünk jó adag érzéki materialitással megfűszerezve. Batta Barnabás készített átfogó interjút a fiatal festőtehetséggel.

Grafikus család gyermekeként fordultál a festészet felé. Mi vezetett a festészeti absztrakcióhoz?

Már gyerekkoromban elkerülhetetlenül rabul ejtett az alkotói közeg. Édesapám, Baráth Ferenc elismert plakátművész, így a letisztult, határozott és egyszerű képi megfogalmazások kiskoromtól kezdve követendő példaként álltak előtttem. Apám foglalkozott festészettel is valamikor a ’60-as ’70-es években, és a konstruktívizmus mellett a gesztusfestészet mozgatta őt is. Ez kísérte végig a gyermekkoromat: érzéki motívumok, minimalizmus, erős gesztusok. Aztán jött a középiskola, a grafika szak és a gördeszkás életmód, amihez magától értetődően adódott egy rövidebb graffitis periódus is.

„...azonnal megfogott a festő műterem esszenciája: az anyagok, az illatok, az a sajátos “mocsok”, a vegyszerek, vagyis az alkotás terének lírai anyagisága.”

Ez azért volt izgalmas és sok szempontból fontos tanulási időszak, mert a graffitinél ugyan előre elkészülnek a vázlatok, a megvalósulás helye egy hatalmas falfelület, és sokszor az is egy monumentális anyag, ami végül létrejön. A festészettel végül a Képzőművészeti Egyetemen kerültem először igazán közeli kapcsolatba: a tervezőgrafika szakról folyamatosan átmászkáltam a festő haverokhoz. Ott teljesen más volt a hangulat, engem pedig azonnal megfogott a festő műterem esszenciája: az anyagok, az illatok, az a sajátos “mocsok”, a vegyszerek, vagyis az alkotás terének lírai anyagisága. 

Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Kezdetben amorf, groteszk lények figuráit alkottam meg – bizonyos részletekre speciálisan rázoomolva. Itt kezdődött minden, ezek a formátlan és geometrikus „identitás nélküli” színfoltalakok már tulajdonképpen a gesztusfestészet és az absztrakció alapjai voltak. Azóta szinte csak „tisztulok”, egyre inkább lebontom a formákat, a színeket, és új, izgalmas, essznciális tereket építek. Nagyon érdekes: ahogy veszek el az eszközök gazdagságából, úgy valójában egyre többet kapok, és még inkább lélegeznek a képeim.

Ahogy Pierre Soulages festőművész is 30 év feketével való intenzív munka után egyre érzékenyebbé és szenzitívebbé vált a fekete színárnyalatainak hihetetlenül precíz érzékelésére, úgy érzem én is egyre inkább az alapszíneim terét és egyedi funkcióját. Ez maga az absztrakció líraisága, vagyis a lírai absztrakció, amely a minimalizmus fagyosságával szemben egy intenzív életigenlést és erőt mutat. 

Térjünk rá magára a stílusra, az absztrakt expresszionizmusra. Sokan a mai napig egy kanonikus, sok-sok évtizede élő, de mégis trendeken kívüli elitista képzőművészeti mozgalomnak tartják. Számodra hol vannak a hazai és nemzetközi előzményei? Hol vagyunk most ebben a folyamatban?

A hazai helyzetet a kiindulóponthoz kötném, melyek alapja egyértelműen Nyugat-Európa és Amerika harca volt a gesztus- és informel művészetben. Sokan nem értenek egyet abban, hol ütötte föl előbb a fejét ez a stílus, de ez szerintem nem is lényeges, mivel teljesen más utat járt be a két földrészen. Sőt, ha egymás mellé teszel egy szuggesztíven cizellált, de mégis egyszínű Soulages képet egy groteszkebb WOLS-sal, vagy érdesebb Hartunggal, rájössz, hogy Európán belül is erősen eltérő stílusok alakultak ki.

Itt főként Robert Motherwell és Franz Kline kalligrafikus hatású, de mégis intenzív, absztrakt munkái és Antoni Tapies expresszívebb munkássága hatott rám. Robert Motherwell volt valamiféle szellemi csomópontja a mozgalomnak, aki le is tudta fektetni annak alapvetéseit, de aki a legnagyobb hatást tette rám, az mégis Kline a maga pimasz, de mégis egyedi, destruktív dekorativitása. Azonnal kutatni kezdtem a munkásságát, miután először láttam egy művét. 

Óriási hatást tett rám Pierre Soulages is, akinél valóban érzem ezt az általad említett intellektuális és formai elitizmust, ugyanakkor nála mégis azt látom, hogy a saját maga által diktált vonalon halad a mai napig – ezzel őrzi meg exluzivitását. Akárhonnan is vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a színekkel és a formákkal való játék után mára az önálló világok teremtése felé mozdultak el a műfaj munkái úgy, hogy mindeközben mégis erősen kitapintható a történeti gyökér és az azonos kulturális erőtér.

Ahogy elmondtad, az amorf alakoktól a tiszta, érzéki absztrakt festészetig jutottál, amely nyilvánvalóan más típusú koncentrációt igényel. Mire van szükséged az alkotáshoz?

Ehhez a műfajhoz akarat, bátorság és egy ösztönös, már-már intuitív koncepciós érzék kell. Bíznod kell önmagadban és abban, amit csinálsz, bármi legyen. Van egy tered, a vászonfelület, amin elindulsz, de sokszor szinte fogalmad sincs, hogy mi lesz a folyamat és a mű vége – ami természetesen közel sem jelent esetlegességet. Rajtad múlik, hogyan játszod végig – ez az improvizáció ott abban a pillanatban csak a te világod. Kialakítod azt az aurát, amiben életre kel az anyag, a forma, a képtér és megtalálod azt a pontot is, amikor abba kell hagynod. Ez egy egyensúlyi játék, melyben az akciójelleg a dinamika, a robbanékonyság, a saját atmoszféra konstrukciója.

„Épp ezért ha dolgozom, szükségem van a környezet totális kizárására. Egy vonalat sem tudok húzni, ha valaki jelen van.”

Mikor van kész számodra egy kép?

Amikor létrejön benne egyfajta belső egység, de közben megtartja a termékeny feszültségét, a lehetséges mozdulatok meg nem valósultságát, a képtér múltját és jövőjét. Általában nem készítek vázlatot, ezért minden képlékeny addig a mozzanatig, amíg a záróakkord meg nem születik. Van úgy, hogy elkezdek egy képet, és akár hónapokig sem tudom befejezni, hiányzik az utolsó gesztus. Közben lehet, hogy az életem szerves része lesz, nap mint nap látom félkész állapotban, de mégsem találom a gesztust, ami lezárná. Aztán hosszú idő után újra visszatérek hozzá, és egyetlen mozdulattal összeáll egy termékeny pillanat eredményeképen.

A festészeti ideád akkor a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Fejben sokkal többet dolgozom, mint fizikailag, és mivel eddig minden műtermem egyben volt a lakásommal, tényleg nonstop benne vagyok a mű terében. Az is érdekes, hogy mindent én csinálok: én szerzem be a festéket, én veszem meg és rakom össze a vásznat. Mivel nem szokványos eszközökkel dolgozom ezért fiatalkoromtól kezdve izgattak az ipari festékboltok, az ott kapható festékek láttán őrült nagy kísérletező vágy tör rám.

Ami az eszközöket illeti, azonnal a seprűk és a szivacsok akadtak a kezembe, nem hagyományos ecsettel, hanem ipari eszközökkel dolgozom. Ha meglátok egy seprűt, rögtön beindulok, és beleélem magam, milyen lenne vele festeni, érzem az erejét, a dinamikáját. Ez a sajátos fetisizmus teszi teljessé ezt a szakrális folyamatot, ami néha jóval több, mint egy-egy elkészült kép.

A műveidet sokan már-már designtárgyaknak tekintik. Hol és miben jelenik meg a design a tevékenységedben?

A szemléletemben, a tudásomban, a családi gyökereimben. Erősen grafikusan, egyfajta designer-szemszögből közelítem meg a festészetet, melynek mindig is foglalkoztatott a dekorációs, ornamentikus szerepe. A design a tárgyak és eszközök vizuális és funkcionális szimbiózisa, hogy esztétikailag működjenek és termékeny összekapcsoltságban legyenek egymással. Szerintem nincs abban semmi destruktív, ha a festészetet ez alapján kötjük a designhoz.

A festészet a design aspektusában érdekel, de a designt magát is sokszor inkább a képzőművészet részének tekintem.

Másrészt ezen a ponton érdekes megemlíteni Baráth Dávid tervezőgrafikust, a testvéremet is. Két és fél év van köztünk, és tulajdonképpen ugyanarról az ugródeszkáról startoltunk. Közös gyerekkorunk volt, ugyanazokba az iskolákba jártunk, sőt az egyetemen is ugyanazoktól a mesterektől tanultunk. Ő más típus, aki nagyon magabiztosan feltalálja magát a design területén. Én a design és a festészet határmezején mozgok: a design oldaláról nagyon izgat a festészet tárgyszerűsége, a kép materialitása, a festék barázdáltsága és a vászon festett háromdimenziós jellege. A festészet a design aspektusában érdekel, de a designt magát is sokszor inkább a képzőművészet részének tekintem. 

Ha megnézzük, milyen alkotások kelnek el napjainkban rekordárakon, egyértelműen kirajzolódik, hogy az absztrakt expresszionizmus a reneszánszát éli... Magyarországgal mi a helyzet ebben a vonatkozásban?

A gesztusfestészetnek nincsenek gyökerei Magyarországon, nincs generációkon keresztül „beleivódva” az emberek tudatába, mint ahogy mondjuk Francia- vagy Németországban. Amikor Párizsban jártam, egy utcában vagy húsz-harminc galériát láttam egymás mellett, melyekről mind technikailag, mind szakmai reprezentációs értelemben azt éreztem, hogy ez itt tíz és ötven éve is így működött.

Ezekben az országokban ez a szemlélet széles rétegek számára teljesen természetes, az absztrakció nem idegen, mesterkélt, hideg művészet hanem maga az érzéki intellektus, a vitalitásnak egy kontemplatív képi megformálása ami rettentő üdítő szellemi erőt ad ezeknek a műveknek. Ezt Nyugat-Európában érzik és értik a hétköznapi emberek is.  Ez egy közös tudattalan tudás és ízlés, ami szerencsére hozzánk is kezd egyre erősebben beivódni. Ezért is örülök különösen Hantai Simon és Riegl Judit tavaszi retrospektív kiállításainak a Ludwig Múzeum tavaszi kínálatában.

Mi jellemzi számodra ma ezt az irányzatot?

Ahogy azt fent említettem nyugaton hihetetlen bőségben jelennek meg a kortárs aukciókon és nemzetközi volumenű kiállításokon a stílus elismert képviselői. Mindez pedig fokozattan érvényes a már említett Hantai Simon és Riegl Judit magyar származású festők munkáira is, akiknek alkotásait rekordáron adják el a műtárgypiacon. Ezekben a folyamatokban hatalmas szerepe van Makláry Kálmánnak és galériájának is, aki hihetetlen erőket mozgat meg az irányzat népszerűsítésére és exportjára. Ezen felül természetesen fontos megemlíteni Nádler Istvánt és máig erős munkáit, aki óriási hatással volt rám pályám elejétől fogva. Fantasztikus érzés, hogy valami pluszt mi is hozzá tudunk adni ehhez a zárt, de mégis izgalmas vizuális világhoz.

Az utóbbi években nálam is egyre erősebb a képeladás és a nyitottság hazai és külföldi vonatkozásban egyaránt. Nagyon izgalmas megfigyelni, ahogy az emberek „szocializálódnak” erre a kifejezési formára és világra Magyarországon és a határos országokban. Megérzik benne az erő, a szépség és a belső harmónia valami sajátosan esztétikus, örökké aktuális és időtlen üzenetét.

képzőművészet, interjú, baráth áron, baráth dávid, festőművészet Icon_print

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Baráth Áron festőművész

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317