E heti grafikusunkat biztos senkinek sem kell bemutatni: munkái virálisan terjedtek az interneten, de találkozhattunk már velük tűzfalon vagy építészetelméleti kiadványban is.
Ugyan a legtöbben paintmámor nevű mikroblogjáról ismerik, Noémi a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanul képgrafika szakon. A paint program használatát itt nem, de hagyományos sokszorosító grafikai eljárásokat annál behatóbban tanítanak: „Az első két év a technikák elsajátításáról szól, sok kötelező feladatot kapunk. Ez alapvetően hasznos és jó, hiszen nem tudhatom, mivel szeretnék foglalkozni 10 év múlva, azzal csak nyerek, ha éppúgy tudom, hogy kell rézkarcot készíteni, mint linóleummetszetet, repesztést, vagy akvatintát.”
Saját bevallása szerint egyenesen gyűlöli viszont a litográfiát, úgyhogy ezek helyett az órák helyett inkább átjárt a szobrász szakra gipszből élethű gyümölcsöket önteni.
Az egyetem előtt a Kisképzőre járt alkalmazott grafika szakra, tehát immár 8 éve tanulja a szakmát: „Sok hagyományos, manuális technikát ismerek, de az így készített munkáimat általában nem érzem elég érdekesnek ahhoz, hogy nyilvánosság elé tárjam őket. Ezek általában egy adott kötelező feladat időben történő letudására készülnek, vagy csak azért, mert épp az esik jól.”
„Végül mégis jelentkeztem egyetemre, bár egy percig se gondoltam, hogy fel fognak venni, ezért elhatároztam, hogy ha nem sikerül, soha többé nem próbálkozom, és előre megsértődtem.”
Az ismertséget hozó rajzok első darabjai még az egyetemi évek előtt születtek: „Még középiskolában, 2011-ben kezdtem el ezeket csinálni. Az első rajzot január elsején készítettem, és azt ábrázolja, amit aznap ettem. Ezután egy éven keresztül minden nap lerajzoltam, mit ettem aznap. Ezzel párhuzamosan teljes mértékben elmerültem az önsajnálatban, és elkezdtem lerajzolni azt, hogy nekem mégis mennyire rossz. Első rajzaim a szűk környezetemet ábrázolták. Arról szólnak, mennyire utálom a lakótelepet, mert minden szomszéd hangosan tévézik éjjel, mert nyáron feláramlik a kukák szaga a nyolcadik emeletig, mert eső után nem esőillat van, hanem kutyaszarszag, mert túl kicsi a lakás, és fizikailag lehetetlen, hogy egy öttagú család normálisan elférjen benne, stb. Egyik első képem A betoncsúszda körül véres volt a föld az oviban, mert minden héten legalább egy gyerek feje betört címet viseli, és a kilátást ábrázolja az ablakomból.”
„A középiskolás évek alatt szörnyen szenvedtem, úgy éreztem továbbtanulnom sem érdemes, mivel a szüleim már akkor sem tudtak anyagilag támogatni, ahhoz pedig egyáltalán nem éreztem sem motivációt, sem energiát magamban, hogy egy nappali iskola mellett dolgozzak, inkább beletörődtem, hogy esténként minden nap zimbo marhapárizsit eszek kenyérrel, napközben pedig semmit, mert nincs pénzem rendes ételre, és valószínűleg életem hátralévő részében viszonylag fiatalon bekövetkező halálom napjáig ez így is marad. Végül mégis jelentkeztem egyetemre, bár egy percig se gondoltam, hogy fel fognak venni, ezért elhatároztam, hogy ha nem sikerül, soha többé nem próbálkozom, és előre megsértődtem. Aztán felvettek.”
„14 éves korom óta nem nézek tévét, és nagyjából semmit sem szeretek, ami népszerű.”
„Nagyon örültem, hogy felvettek, egy pár hónapra kibillentett addigi hangulatomból. A rengeteg unalmas, fantáziátlan és időigényes kötelező feladat mellett továbbra is lelkesen készítettem esténként szabadidőmben (azaz alvás helyett) paintes rajzaim. Tavaly szeptemberben indítottam el tematikus blogomat, ahova ezeket gyűjtöm. Hirtelen lett népszerű, ami nagyon meglepett és nem igazán tudtam vele mit kezdeni. A sok pozitív visszajelzés inkább elvette a kedvem, minthogy lelkesítsen – 14 éves korom óta nem nézek tévét, és nagyjából semmit sem szeretek, ami népszerű, ezért beképzelt és beszűkült lettem, azt gondolom, jobb vagyok másoknál, ami populáris, az pedig minden bizonnyal közhelyes, szar és ostoba. Na de mit gondolhatnék és tehetnék, ha az lesz populáris amit én készítettem, és a készítés pillanatában komolyan gondoltam? Persze tavaly szeptember óta sok minden változott körülöttem, már nem is azok a témáim, mint kezdetben.”
Noémi képeit alapvetően három csoportra lehet osztani:
- azokra, amiknek a témája valamilyen bosszúság, kellemetlenség, ami őt érte, pl. a figyelmetlenségem kihasználva óvszert lopott tőlem egy néni a teszkóban c. kép
- azokra, amik mindenkiben diszkomfort érzetet keltenek, pl. a bomlott elméjű hajléktalan úr összeszólalkozik a talajjal, majd levizeli azt c. kép
- és azokra, amik teljes mértékben indokolatlanok, például az a kép, amin egy homár ül a villamos tetején, a homár hátán pedig egy hörcsög.
„A jövőt illetően nincsenek különösebb terveim. Pillanatnyilag az amiatt való aggódás köti le figyelmem, hogy vajon megfogok-e bukni minden tárgyamból, amiért ebben a félévben szinte semmire sem jártam be, vagy nem. Van pár ötletem, lehet kicsit más jellegű munkákat készítek majd a közeljövőben. Szakmailag kicsit állóvíz vesz körül most, de egyáltalán nem bánom. Jól érzem magam, és elégedett vagyok.”
A fent látható képek gif változatát sem szabad kihagyni, ami Mondik Noémi mikroblogján vár minket a többi paintes munkájával együtt.
