E heti grafikusunk munkáival már-már a műfaj határait feszegeti: növesztett már tipót növényből, vagy a saját testével készített lenyomatot egy önarckép-jellegű projektben.
Már akkor tudta, hogy milyen pálya lenne ideális számára, mikor a középiskolai mikroökonómia órán a kereslet-kínálat grafikonokból csak a görbe tudta felkelteni az érdeklődését. Azonnal elkezdte tanulmányozni a nagy elődöket: Gauguin, Hopper és Mucha képek másolásába kezdett, majd beiratkozott egy rajziskolába. A tervezőgrafika mellett a középiskola után tette le a voksát, amikor erre a szakra felvételizett a Novus Művészeti Iskolában.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemre negyedik próbálkozásra vették fel, de addig is végig a szakmában dolgozott: fél évig egy reklámügynökségnél volt grafikus és art director gyakornok, majd közel egy évet dolgozott egy grafikai stúdióban. Így harmadéves egyetemistaként már jelentős munkatapasztalattal rendelkezik, amit nem mindenki mondhat el magáról.
„A projekt alakítja, hogy analóg vagy gépi eszközt használok, nem zárkózom el semmi elől. Viszont a végső dolog valahogy mindig print lesz.”
„Tökéletesen tükröződöm a munkáimban. Folyamatos őrület, mindig más eszköz és más kísérlet. Szeretném, ha ez a későbbiekben is megmaradna: nem akarom, hogy elvesszen a felfedezés öröme ebben a szakmában. Az elképzelhető, hogy egy-egy stílus vagy megközelítés rutinná válik, de valami fűszer mindig kell hozzá.”
Szívesen indul pályázatokon: növényi tipójával a Font Front versenyébe nevezett, és 2013-ban bekerült a Cégér a jó bornak! pályázat döntősei közé.
Elsősorban az életből inspirálódik: „Minden, ami körülvesz, hatással van rám. Érzések, élethelyzetek, lelkiállapotok – mind saját magamra nézve, mind globálisan. Mindig kutatásba kezdek, amikor egy témával elkezdek foglalkozni. A rengeteg portfólió, grafikai projekt, reklám, ami az interneten szembejön, szintén folyamatosan alakítja a fejemben élő vizuális képet.”
Arra a kérdésre, hogy mi lenne az álommunka számára, így válaszol: „Álommunka? Szeretném újratervezni a Louis Vuitton arculatot. Na jó, csak viccelek. Jó lenne a Kajmán-szigeteken adatot rögzíteni a jövőben.”
Az egyetem és a munka mellett vannak további tervei is: egy saját kiállításon töri a fejét, amiből egyelőre csak annyit árult el, hogy „csajos lesz, és betűk is lesznek benne”.
Jula kedvenc munkáiról kicsit bővebben:
Premier
A Cégér pályázatra készült munka, a Domaine Edegger borászat számára. A koncepció alapját a bor neve adta. Ez volt az első boruk, ezért Premiernek nevezték, és a mai napig ezen a néven árulják. „A címke egy stilizált jegyet formál, a bort pedig egy előadásként mutatom be, felhasználva a mozi világát: a főszerepben a szőlőfajták, melyekből a bor készült, a címke szélén lévő perforált rész – ami a jegyekhez hasonlít – pedig itt egy cégkártyát rejt. Azért a 60-as évekre utaló jegyformát választottam, mert annak megjelenése a mai rohanó élethez képest sokkal nyugodtabb, idillikusabb volt. Egy egészen kicsi borászatról van szó: összesen hárman dolgoznak benne, nagyon családias, nyugodt közeg. Egy kedves, fiatalos és közvetlen címkét szerettem volna megalkotni.”
Body Stamp
„Egy iskolai rajzfeladat indította el a festéklavinát. A kiírás az volt, hogy mi történik, ha valamit megfordítunk, felgyorsítunk, nagyítunk vagy kicsinyítünk a rajzon. Én úgy dolgoztam fel a témát, hogy a modell és az alkotó szerepét változtattam meg. Hogyan tudom magamat úgy ábrázolni, hogy teljes valómban benne vagyok, de nem önarcképet festek vagy lefotózom magam? Meztelenre vetkőztem, festékkel kentem be a testem, és nyomdázás-szerűen lepecsételtem magam egy fekete lapra. Én tükröződtem vissza a képeken kissé elmosódva, szétkenődve, minden rajzi berögződés nélkül. Imádtam ezzel a projekttel foglalkozni, a lakásomban még a plafonról is folyt a festék.” A folyamatról egy werk videó is készült:
Bodolóczki Júlia: Body Stamp
Plan Type
„Ez a projekt még réges-régen kezdődött. A Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok társasága létrehozott egy Facebook csoportot, a FontFront-ot, ahol grafikusok párbajoznak egy-egy rájuk osztott betű megalkotásával. Sokat foglalkozom betűkkel, hogy miből és hogyan lehet őket másképpen ábrázolni, és milyen tartalommal telnek meg ilyenkor. Vettem egy zsák földet és egy zacskó magot, majd nekiálltam a betűkertészkedésnek. Locsolgattam, tápoztam, és szemöldökcsipesszel rendszereztem a rakoncátlan szálakat, az eredményt pedig befotóztam. Az utolsó simításokat már kézzel és digitális rajztáblával raktam össze egy plakáttá. Ez a projekt volt az, aminél azt éreztem, teljesen megőrültem. Hihetetlen sok időmet vette el, de nem tudtam abbahagyni. Majd mikor befejeződött, és a tanárom is őrültnek nyilvánított, úgy éreztem, megérte. Azóta nagyon sok tipográfiával foglalkozó honlapon és blogon megfordult ez a munkám.”
Csetvei HRSZ. 737 - Birtokbor
„A Cégér a jó bornak! pályázat első fordulója, ezzel kerültem be a 10 döntős közé. A koncepciót két gondolat vezérli: az egyik, hogy a bor neve a szőlőtermesztés helyszíne, a másik, hogy ez a helyszín egy szőlőföld, melyben a szőlőtökék növekednek érvről évre. A 737 számot földből írtam ki, ezzel erősítve azt a gondolatot, hogy ezt a bort, ezt az ízt csak ebben a földben lehet előállítani, és csak ebben a pincészetben lehet megtalálni. Ebben a munkában is nagyon fontos, hogy hogyan lehet többletjelentéssel megtölteni egy egyszerű számot.”
Esküvő arculat
„Az egyik unokatestvérem esküvőjére készült ez a munka tavasszal. Szuperül éreztem magam ebben a tervezésben, mert kezdetektől értettük egymást, hogy mit és hogy akar a másik. A végén mindenki elégedett volt, és a lagzin jól mulattunk.”
Jula további munkái itt megtekinthetőek.
