A 7 grafikusa: Buzás Aliz

Már az óvodában is úgy válaszolt a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre, hogy grafikus, pedig a többi gyerek még nem is ismerte ezt a szót. Azóta sem telik el nap az életében vonal nélkül.

Buzás Aliz 2013-ban diplomázott a MOME tervezőgrafika szakán, de már középiskolában is ezt a szakmát tanulta Szegeden. Kicsi gyerekként is teljesen egyértelmű volt számára, hogy grafikus akar lenni, és azóta sem tud úgy leülni kávézni, beszélgetni, hogy ne kerüljön elő a vázlatfüzete.

„Az igazság az, hogy hat éves koromban a hüvelykujjamba tört egy kék színes ceruza hegye, ami azóta is benne van. Szerintem csak emiatt tudok rajzolni.”   

Munkáinak egy része megrendelésre készül, de a nálunk bemutatott grafikák nagyrészt saját indíttatásból születtek. „Ha például beteg vagyok és unatkozom, akkor "gyógyításként" elkezdek rajzolni, illetve sokszor rajzolok a barátaimnak. Szerencsés vagyok, hogy a munkám egy kicsit a szerelmem, így mondhatjuk azt, hogy nem élem meg munkának a grafikát. Persze mindig akad olyan, amikor nemszeretem feladatok jönnek szembe, általában olyankor többet is rajzolok otthon magamnak, hogy megmaradjon az egyensúly.”

Arra a kérdésre, hogy kivel dolgozna szívesen együtt, vagy milyen kooperációkban vesz részt aktuálisan, így felel: „Azt hiszem, szakmai szempontból leginkább a grafikus barátaimra nézek fel, és velük is szeretek együtt dolgozni. Inspirálóan hatnak rám, szeretem nézni, ahogy dolgoznak. Ilyen például – a teljesség igénye nélkül – Varga Tünde (Tuetyi), Kecskés Juci, Katyi Ádám, Hangyás Gergely, vagy éppen Naske Mihály László. 40 grafikus barátommal együtt pedig épp egy közös kiállítást szervezünk A végtelenbe és tovább címmel, aminek a témája az Űr – ez a legújabb szívcsücsök-projektünk.”

„A tényleges munkahelyemen is szerencsére egy nagyon jó csapattal dolgozom együtt egy startupban, akikből minden nap tudok erőt meríteni.”

Jelenleg a Kitchen Budapest Startup programjában dolgozik a Piqniq startupon, három fejlesztő srác mellett. Ezt a mobil applikációt olyan munkahelyi csapatoknak találták ki, akiknek elegük van az unalmas menzából és a drága házhozszállításból, és szívesen főznek egymásnak ebédet a munkanapokon. Az ilyen szimpatikus kezdeményezések mögé ajánl egy jól követhető és egyszerűen használható rendszert a Piqniq. Aliz értelemszerűen az app megjelenéséért felel a csapatban.

Ha nem jön össze a grafikus pálya, akkor művészettörténésznek ment volna, de nem csak a klasszikusok voltak hatással művészi látásmódjára, sőt: „Egyik kedvenc illusztrátorom Andrew Kolb, de Richard Scarry Tesz-Vesz Városa is mély nyomokat hagyott a gyermekkoromban.” Nagyon szereti a kézzel rajzolt-festett tipográfiát, de nem mindig merte maga is művelni ezt a műfajt: „Régen volt bennem egy félelem, hogy nem tudok betűket rajzolni, mert az valami nagy és misztikus dolog lehet. Később rájöttem, hogy csak el kell kezdeni, és majd megy az magától.”

Sok sikeres munkán van túl, mégis az édesanyjának tett ígéretre a legbüszkébb: „16 éves voltam, amikor meghalt anyukám. Megígértette velem, hogy befejezem a középiskolát, elkezdem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet, és végig is csinálom. Tudta, hogy ez életem egyik nagy vágya. Azt hiszem, arra vagyok a legbüszkébb, hogy minden ígéretemet betartottam, amit neki tettem.”

Aliz munkáit mikroblogján és Behance oldalán is követhetjük.