Logomain

Sztárdesigner láncfűrésszel

By Ongrádi Melinda 2013. október 11. 11:50

szerk at hg dot hu

Dsc_3441.gallery

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Dsc_3460.gallery

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Dsc_3423.gallery

Maria Assunta Accili Sabbatini, Olaszország magyarországi nagykövete a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Dsc_3514.gallery

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Dsc_3488.gallery

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Dsc_3509.gallery

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Dsc_3528.gallery

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Dsc_3532.gallery

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Memphis.gallery

First szék, Memhis, 1983

Kép © Design Hét Budapest

Tolomeo.gallery

Tolomeo lámpa, Artemide

Kép © Design Hét Budapest

Hobbija, hogy láncfűrésszel „kis, buta tárgyakat" alkosson fából, bár ő jegyzi a világ egyik legnagyobb példányszámban eladott lámpáját. Michele de Lucchi a Design Héten.

Legfontosabb ügyfelei között tartja számon az Időt, a Természetet és a Szépséget, bár inkább emlékeztet visszahúzódó bölcsészprofesszorra, aki nehezen tűri a rivaldafényt – ez a benyomásunk azonban hamar szertefoszlik, amint belemerülünk ikonikus tárgyak fémjelezte saját világába. Michele de Lucchi a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem zsúfolásig telt auditóriumában tartott előadást a Design Hét Budapesten, utána pedig személyesen is lehetőségünk nyílt faggatni.

Korunk egyik legnagyobb példányszámban eladott használati tárgyát, mégpedig a Tolomeo lámpát (Giancarlo  Fassina társtervezőségével) jegyző mester 1951-ben született Ferrarában. Építészként végzett Firenzében, majd – a radikális mozgalmak korszakában – 1980-ban részt vesz a mestere és mentora, Ettorre Sottsass vezetésével megalapított Memphis csoport megformálásában, akikkel „10 évig fura, haszontalan tárgyakat terveztünk, és tele voltunk ötletekkel". Több évtizedes pályafutása során szinte nem volt olyan neves cég, akinek ne dolgozott volna. 1990-ben létrehozta Produzione Privata nevű cégét, amely kisszériás, különleges tárgyak létrehozásával foglalkozik.

A Tolomeo rejtélye

Elődasából megtudhattuk többek között, hogy két irodája is van, mert egyaránt szeret egyedül és emberekkel körülvéve is alkotni, és ha nem lenne képes a fotózás által eltávolodni a munkáitól, örökké tovább dolgozna rajtuk. Fogalma sincs, mitől olyan sikeres a Tolomeo lámpa, bár szívesen tervezne hasonlót. Szeretett továbbá divattervezéssel foglalkozni, mert „ez kiváló módja annak hogy lássuk az életstílusunk evolúcióját", lámpák százait tervezi évente, bár ezekből csak egy-kettő valósul meg, és hobbija, hogy láncfűrésszel „kis, buta tárgyakat" alkosson fából... 

„Ma már annyira sok széket terveznek például, hogy jó indokot kell találnunk arra, miért is tervezzünk egy újabb széket – vagy egy újabb lámpát, vagy bármilyen más terméket.”

hg.hu: Olaszország rendkívül gazdag művészeti hagyományai, és a virágzó kortárs design, a számos neves tervező és termék nincsenek nyomasztó hatással egy fiatal designerre, nem késztetik inkább lázadásra a design ellen? És hogyan tűnhet ki egy fiatal tervező a tömegből?

Michele de Lucchi: Nem, engem egyáltalán nem nyomasztott ez a körülmény, nem éreztem, hogy túltelítetté váltam volna a design által. Ami inkább napjainkban nyomasztó lehet, az a tagadhatatlan tény: ma már annyira sok széket terveznek például, hogy jó indokot kell találnunk arra, miért is tervezzünk egy újabb széket – vagy egy újabb lámpát, vagy bármilyen más terméket. Mégis, soha nem fogunk belefáradni abba, hogy keressük az újat, új tárgyakat találjunk ki, megújítsuk a környezetünket – egyáltalán, új tárgyak által képezzük le az időt, a kort, amelyben élünk. És akárcsak a festészetben, ahol megszámlálhatatlan festmény vesz minket körbe, a designra is igaz: ahhoz, hogy kitűnjünk, fogékonynak kell lennünk a kor hangjára, tudnunk kell leképezni az időt, a korszellemet, tudnunk kell érzékenyen reagálni arra.

hg.hu: Előadásában is utalt arra, mennyire fontos Ön szerint a Zeitgeist, a korszellem – melyek napjaink korszellemének kulcsszavai, és hogyan reagáljon arra a design?

Michele de Lucchi: Korunk kulcsszava a veszélyérzet – amelyet olyan tényezőknek köszönhetünk, mint a gazdasági válság, a bizonytalan jövő, az általános pesszimizmus... Persze az emberiség maga az okozója mindennek. Így az arra való reakció mottója a biztonságérzet, olyan dolgokat kell kitalálnunk, amelyek hozzájárulnak ehhez. Olyan vívmányokra van szükség, amelyek mindenki által, könnyen elfogadhatóak, nem keltenek ellenérzéseket. Ilyenek például a kézzel készült tárgyak, a kézműves termékek.

hg.hu: A magyar designerekre egyébként is sokszor jellemző, hogy inkább a kézműves módszerekkel dolgoznak, ezt a megközelítést alkalmazzák a nagyipari formatervezés helyett, aminek oka például a megfelelő ipari háttér hiánya is. Ön szerint ez továbbra is egy kívánatos, járható út lehet?

Michele de Lucchi: Igen, ez egy abszolút jó irány. Egyébként is, minden a garázsbarkácsolás szintjén kezdődik, ne feledjük, Steve Jobs is így kezdte – mindennek kis léptékben kell elkezdődnie, kicsi, helyi kezdeményezésként. Ezzel a megközelítésmóddal olyan problémák is kezelhetőek, mint mondjuk a környezetszennyezés, például a műanyag palackok okozta szennyezés.

hg.hu: Mit gondol az olyan korbéli sajátosságokról, mint a digitális világ, az internet uralma, az informatika?

Michele de Lucchi: Szerintem ez egy fantasztikus dolog! Mennyivel könnyebbé vált az emberi kapcsolatok bonyolítása, a kapcsolattartás, mennyivel könnyebben érjük el a másikat... Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az elektronika csupán eszköz, nem szabad engednünk, hogy az uraljon minket, bár az is igaz, hogy ma már semmit sem tudunk számítógép nélkül tervezni.

hg.hu: Ha nem designer lenne, hogyan tudná még magát elképzelni? Van esetleg olyan pálya, amely vonzza, vagy amelyen szívesen kipróbálná magát?

Michele de Lucchi: Nincs, engem rendkívül boldoggá és megelégedetté tesz a tervezői pálya, és az is, hogy emellett írhatok novellákat, készíthetek videókat – gondoljunk bele, még soha nem állt rendelkezésünkre ennyi lehetőség, ma pedig annyira könnyű bármibe is belefogni, bármilyen területtel foglalkozni. Fantasztikus korban élünk! Azt se feledjük: 40 éve még senki sem beszélt olyan fontos dolgokról, mint környezetszennyezés, tájtervezés vagy urbanisztika, amelyek ma napirenden lévő területek.

hg.hu: Mi a legizgalmasabb projekt, amelyen most dolgozik?

Michele de Lucchi: Az Expo 2015 pavilonja, amely a bolygó eltartóképességének témáját járja körbe. A válasz pedig, amelyet a felvetett kérdésre találtam, hogy a szerkezet ideiglenes, hat hónapig marad csak a helyén. És ha belegondolunk, ez az építészet sorsa általában is: olyan dolgokat tervezünk, amelyek nem tartanak örökké. Hiszen nem építkezhetünk erdőkkel, kövekkel, korlátozottak a természet erőforrásai.

hg.hu: Van olyan kultúra, ország vagy tudományterület, amely kifejezetten inspirálja?

Michele de Lucchi: Rendkívül inspirál az antropológia. Fiatal korom óta érdeklődöm iránta, szívesen tájékozódom, olvasok róla. Segít átlátni, megérteni például a folyamatot, hogyan sikerült az emberiségnek túlélni, fennmaradni. Az ember megérti, hogy az ember alapvető igénye: ne fázzon és éljen túl – még ma is ez a fő kérdés egyébként. Aztán ott van az igények felismerésének evolúciója: például ha körülnézünk a teremben, a rakásolható székek - az otthonunkban ilyesmire egyáltalán nincs szükség.

hg.hu: Van olyan magyar designer, akire felfigyelt, aki hatással volt Önre?

Michele de Lucchi: Moholy-Nagy László mindig is inspirált – ő a design egyik legnagyobb tanáregyénisége. Én is rendkívül szeretek tanítani, gyönyörű szakma.

hg.hu: Mit tanácsol korunk fiatal tervezőinek, hogyan találják meg önmagukat?

Michele de Lucchi: Ismerjék meg a világot, utazzanak sokat! Ma már rendkívül olcsó dolog, és mindenki számára elérhető dolog az utazás, mindenhova eljuthatunk. A fizikai és a mentális értelemben vett utazásra is gondolok azonban: a tervezők jussanak el oda, hogy képesek legyenek összevetni Keletet és Nyugatot, vagy az amerikai és az európai kultúrát. Ne határozzák meg azonban, hogy mi az, amit szeretnek, és mi az, amit nem, mert ez megszakítja az önmagukkal folytatott, belső párbeszédet.

Fotók: 1-8. Deák Barbara, 9-10. Design Hét Budapest

 

 

mome, interjú, moholy-nagy művészeti egyetem, olasz design, tolomeo, lámpatervezés, design hét budapest 2013, michele de lucchi Icon_print

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Maria Assunta Accili Sabbatini, Olaszország magyarországi nagykövete a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

Michele de Lucchi a budapesti Design Héten

Kép © Deák Barbara

First szék, Memhis, 1983

Kép © Design Hét Budapest

Tolomeo lámpa, Artemide

Kép © Design Hét Budapest

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317