Logomain

Jókor, jó helyen

By totkat 2012. december 1. 09:00

szerk at hg dot hu

720130604-20111-vogbfn.gallery

Fotel és lábtartó a Vitsoe számára - Dieter Rams

120130604-20111-gabprp.gallery

606 univerzális polcrendszer a Vitsoe számára - Dieter Rams

320130604-20111-a9zuoh.gallery

T1000 rádió 1963-ból - Dieter Rams

620130604-20111-63ufto.gallery

Braun SK 61 - Dieter Rams és Hans Gugelot

1020130604-20111-1xm6l12.gallery

Dieter Rams interjú

920130604-20111-grtvxb.gallery

Dieter Rams interjú

820130604-20111-qmpfqq.gallery

Dieter Rams interjú

420130604-20111-nmfmyt.gallery

Braun P1 zseblemezjátszó (1959) és T41 zsebrádió (1956) - Dieter Rams

1120130604-20111-1rsgn83.gallery

Braun Sixtant SM2 borotva 1963 - Dieter Rams

Budapesti látogatása során beszélgettünk a német funkcionalista design úttörőjével, Dieter Rams-szal.

Dieter Rams – saját bevallása szerint – mindig jókor volt jó helyen. Egy olyan korban volt az egyik legfontosabb szórakoztató elektronikai cikkeket és háztartási gépeket gyártó cég vezető tervezője, amikor az emberek még természetesnek vették a jó designt, a tiszta funkcionalitás erénynek számított, és a sztárkultusz még nem érte utol a szakmát. Mai korunk legszebb termékeinek fő inspirációja és számos ikonikus tárgy tervezője, Dieter Rams idén töltötte be 80. évét. A 20. századi designtörténetben igen fontos szerepet játszó munkássága és újító jellegű oktató tevékenysége elismeréseképpen vehette át a Moholy-Nagy-díjat múlt héten a MOMÉ-n. Látogatását kihasználva készítettünk vele interjút, ahol megtudtuk, mitől jó egy használati tárgy, és mi az, ami összeköti azt a használójával.

Mit gondol a tárgy és az ember kapcsolatáról? Hol helyezkedik el a tervező ebben a rendszerben?

A designer feladata az, hogy egy olyan környezetet alkosson, amihez az emberek kötődni tudnak. Ez szólhat a szeretetről: egy tárgy akkor lehet igazán fontos a használója számára, ha érzelmi szálak fűzik hozzá. De szólhat ugyanúgy a funkcionalitásról és az egyszerűségről – csak akkor válhat egy használati tárgy az életünk elengedhetetlen részévé, ha minden porcikáját megértjük, és az összes képességét ki tudjuk használni. Persze nem megy ez mindig magától, az embereknek meg kell tanulniuk együtt élniük a tárgyaikkal.

Kinek a feladata megtanítani ezt nekünk?

Az ember és a környezet közötti kapcsolat egy olyan téma, amit akár már az óvodában tanítanunk kellene. Az ebben való szerepvállalás a politikusok feladata, amit még nagyon kevesen ismertek fel. De egy tárgy is taníthat. Sőt, az a jó, ha sokat mond el – mégpedig a lehető legkevesebb eszközzel. Ha csak egy gomb van egy elektromos borotván, egyértelműnek kell lennie, hogy az pontosan mire való. Ebben a tervező hagyatkozhat a minden emberben meglévő természetes intuícióra, ekkor fogja a legjobb eredményt elérni.

Braun Sixtant SM2 borotva 1963-ból

Milyen eszközei vannak a tárgy és használója közötti kommunikációnak? Hogyan változtak ezek az idők során?

A formán kívül nagyon fontos és hasznos lehet még a termékek grafikai felülete. Amikor én 1955-ben elkezdtem dolgozni ezen a területen, a termékek grafikai arculata nem volt igazán tudatos. A mérnökök és a grafikusok között nem volt kapcsolat, az egyik nem értette meg igazán a másikat, ami nem is csoda, hiszen sehol sem oktatták őket rá. Amikor én a Braunhoz kerültem, ki kellett dolgoznunk egy módszertant arra, hogy a grafikussal megértessük a terméket. Ennek köszönhetően olyan tárgyakat tudtunk létrehozni, amelyeket a vásárlók is sokkal könnyebben tudtak használni.

T1000 rádió 1963-ból

Erre a minőségre én azt a szót szoktam használni: „Selbsterklärungsqualität”, vagyis a tárgy azon képessége, amellyel önnön létjogosultságát magyarázza. A mai tervezőknek is több figyelmet kellene fordítaniuk erre egy-egy tárgy megalkotásánál. Az emberek nem szeretnek hosszú és komplikált leírásokat olvasgatni, attól csak idegesek lesznek, és elmegy a kedvük az egésztől.

Akkor nevezhetjük korunk formatervezőit akár interakciótervezőknek is?

Igen, valóban ez a feladatuk, de én akkor is maradnék inkább a formánál, a formálásnál. Németül erre a "Gestalt-Ingenieur" szót szeretem használni, ami annyit tesz: a formaalkotás mérnöke. Ebben pedig nagyon fontos a mérnök szó, hiszen ez egy komoly, felelősségteljes feladat, nem csupán művészi tevékenység. Németországban egy kicsit lenézik a formatervezőket, úgy tekintik őket, mint a formával játszadozó gyerekeket. Pedig innováció nem létezhet innovatív technológiák nélkül, melyek használata igenis mérnöki feladat.

Ülőgarnitúra a Vitsoe számára

Vissza tud emlékezni egy olyan tárgyra gyermekkorából, ami beindította a fantáziáját? Amit úgy érezte, jobban is tudna csinálni?

Erre azért nehéz válaszolni, mert az én gyerekkorom egy vészterhes időszakra esett; a fiatal éveim nagy részét a második világháború határozta meg. Ez az időszak leginkább a nélkülözésről szólt, az ember pedig kevésbé foglalkozik a tárgyakkal, amikor ennie sincs mit. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már ekkor is jól időzítettem: a háború idején még túl fiatal voltam ahhoz, hogy elvigyenek katonának, a későbbi militarizáció idején pedig már túl idős voltam hozzá. Így maradhattam az, aki mindig is voltam: született pacifista.

Ezzel nem igazán válaszoltam a kérdésére, igaz?

Igaz, továbbra is érdekel, hogy hogyan nő fel egy vérbeli designer.

A háború mellett volt még egy dolog volt, ami nagyon meghatározta a fiatal éveimet: a szüleim korán elváltak, rólam pedig a nagyszüleim gondoskodtak. A nagyapám asztalosmester volt, engem pedig nagyon vonzott az ő szakmája, sok mindent megtanultam tőle már gyerekként. Azt azonban a kezdetektől tudtam, hogy én építész akarok lenni, és erről nem voltam hajlandó vitatkozni. Szerencsésnek tartom magam abban is, hogy ebben senki sem állított meg, hiszen később ez határozta meg az egész életemet.

Az előbb említettem a nélkülözést, amit gyerekkoromban átéltem. Manapság azonban azt látom, hogy míg mi anno kenyérért és tüzelőért álltunk sorba, az emberek ma megteszik ugyanezt, ha megjelenik egy új Apple termék. Öröm látni, hogy az emberek erre is képesek a jó designért.

Mit gondol, miben rejlik az Apple cég sikere?

Azt gondolom, az Apple sikerének kulcsa az a szerencsés konstelláció, ami a vállalkozó, Steve Jobs és designere, Jonathan Ive közötti tudatos együttműködés eredménye. Ha a vállalkozó felismeri a designer alapvető szerepét egy termék megalkotásánál, az könnyen sikerhez vezet. 

Braun P1 zseblemezjátszó (1959) és Braun T41 zsebrádió (1956)

A Braun cég nem jött erre rá a kezdetek kezdetén, talán ezért nem is tudott ilyen gyorsan megerősödni gazdaságilag. A siker akkor jött el, amikor egyes termékek híressé váltak, és meghozták az elismerést a vállalat számára.

A Braun cég lehetne vajon ilyen sikeres, ha még ma is szórakoztató elektronikai termékekkel foglalkozna?

Ha röviden akarnék válaszolni, azt mondanám: nem. Itt más feltételeknek is teljesülniük kell. A feleségem szokta mondani találóan: „Jó helyen voltál jó időben, amikor megismerted Braunékat, de igazán jól csak akkor időzítettél, amikor otthagytad őket.” Annak idején a szórakoztató elektronikai termékek hozták meg az igazi ismertséget a cég számára, de mégis a háztartási- és a személyes higiéniához köthető készülékek – mint például a borotva – váltak tömegcikké. A szórakoztató elektronikában történt robbanásszerű technológiai váltásra azonban már nem tudott olyan gyorsan és jól reagálni a vállalat, ami elég lett volna a sikerhez.

Braun SK61, ismertebb nevén "Hófehérke koporsója" 1956-ból - társtervező: Hans Gugelot

Még így is sok nagy hatású termék született Braun márkanév alatt. Milyen tulajdonsággal kell bírnia egy tárgynak ahhoz, hogy ikonná válhasson?

Biztos vagyok abban, hogy ezek a tárgyak egytől egyik az ember barátaivá váltak a használat során. Olyan mértékben, hogy még akkor is ragaszkodnak hozzájuk, amikor már rég nem működnek. Ezek a tárgyak mégsem végzik soha a szemétben – vannak gyűjtők, akik sok pénzt adnak értük, vigyáznak rájuk, vagy a múzeumban csodálják őket. Ennek pedig legfőbb oka a szeretet. Ahogyan az elején is elmondtam, a tervező fontos feladata az, hogy a tárgyaival örömet szerezzen az embereknek, ösztönözze a köztük kialakuló barátságot. Erről sokan megfeledkeznek manapság, pedig a siker kulcsa ebben van. Egy cég, amelynek még a mai napig is vannak gyűjtői, joggal lehet büszke magára.

606 variálható polcrendszer a Vitsoe számára

Fontos az is, hogy egy tárgyat ne lehessen olyan könnyen eldobni. Mai tárgyaink mesterséges módon, hihetetlen gyorsasággal évülnek el, az élettartamuk már gyártáskor be van programozva. Pedig nekik is jár ez a méltóság, hogy tisztességgel, szépen múlhassanak el, vagy új minőségben élhessenek tovább.

Az interjú fotóit Gulyás Attila készítette.

design, tárgykultúra, dieter rams, interjú, háztartási gép, rádió, braun, designelmélet, vitsoe, szórakoztató elektronika, interakciótervezés, user interface, less is better, a kevesebb jobb Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317