Logomain

Pop, szemét, Karácsonyi

By Kovács Panni 2012. június 16. 14:21

szerk at hg dot hu

_dsc7737.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében

_dsc7848.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében

_dsc7837.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében

_dsc7827.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében

_dsc7575.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében

_dsc7690.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében

_dsc7705.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében

_dsc7502.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében

Index.gallery

Karácsonyi László óbudai műtermében index

Új hullám nálunk is: a crazy pop feltörekvő üdvöskéjének, Karácsonyi Lászlónak az óbudai műtermében jártunk.

Új hullám nálunk is: a kortárs fiatal képzőművészeket bemutató sorozatot indítunk útjára a Flash Art közreműködésével. Elsőként a crazy pop feltörekvő üdvöskéjének, Karácsonyi Lászlónak az óbudai műtermében jártunk. Kortárs képzőművészet és hulladékgazdálkodás magas fokon.

Óbuda egyik forgalmas főútjától nem messze dolgozik együtt négy fiatal művész egy borostyánnal befuttatott családi házban. A kertben grillsütő padokkal a lugas alatt, a teraszról megnyugtató kilátás Óbudára és az utca házainak hátsó kertjeire. Csend van, csak a madarak csiripelnek. Ideális hely az elmélyült alkotáshoz és persze a baráti összejövetelekhez. Karácsonyi Lászlóhoz jöttünk, aki jó házigazdaként körbevezet bennünket a házban, majd megmutatja legújabb és régebbi munkáit, részletesen elmagyarázza hogyan és miből készültek a szobrok. Roppant lelkesen avat be az alkotás technikai folyamatába, bámulatos ügyességgel társít egymás mellé robotokat tojástartóval, fröccsöntött gorillát diszkógömbbel és angyalkát plexi budival. Érezhetően lételeme az alkotás, a tárgyak bonyolult összeállítása, technikai kivitelezése. Az egész kétszintes ház tele a négy fiú alkotásaival, mini kiállítások vannak az emeleti hálószobákban is, a hallban látható, esernyővel díszített Totem Gallery-re a legfrissebb munkák kerülnek. Inspiráló, vibráló, iróniával átitatott közeg. Miután kellőképpen feloldódtunk és közelről megvizsgáltuk még a nádtrónust is, kiülünk Barbie-val és egy szörny Transformersszel beszélgetni a lugasba.

hg.hu: Hogyan jutottál hozzá a műteremhez és kikkel dolgozol itt együtt, szeretsz itt dolgozni?

Karácsonyi László: Az acb Galéria egyik gyűjtője ajánlotta fel, hogy itt lehetne dolgozni művek fejében. Négyen dolgozunk most itt: Horváth Tibor, Szalay Péter, Kis Róka Csaba és én. Nagyon szeretek itt alkotni, ideálisnak mondható a hely. Jól belaktuk, ráadásul négyen kezdünk egyre jobban összekovácsolódni, vannak már közös projekt-kezdemények. Szellemi műhelyként kezd működni a műterem. Már voltak itt külföldi gyűjtők és kurátorok műterem látogatás alkalmával.

hg.hu: Fontos számodra, hogy milyen térben dolgozol?

KL: Nagyon fontos. Számomra a minél tágabb tér az ideális, ahol minél többféle dologgal egyszerre tudok foglalkozni, legyen helyem kiterjeszkedni, rendetlenséget csinálni, mert ezekből ötletek születnek sokszor. Tárgyi vagy anyag együttállások jönnek létre a műteremben. Ez nagyon inspiráló.

hg.hu: Láttam, hogy az objekt- és szobor-gyártás egy külön térben folyik, a festés egy másikban. Van bennük valamennyi káosz, ugyanakkor a tárgyak rendszerezése megtörtént.

KL: Igen, az fontos, hogy tudjam, hol találom meg gyorsan azt, ami kell. Mivel nekem fontos, hogy többféle dologgal foglalkozzam, ezért minimális rendszernek kell lennie, különben teljesen a fejemre nőnének a tárgyak.

hg.hu: Valójában festő szakon végeztél, de a munkáidon úgy látom, a műtermed is arról árulkodik, hogy amihez nyúlsz, abból valami új születik.

KL: Gyerekkoromban inkább szobrász akartam lenni, csak szobrászat terén nem találtam otthon, Vas megyében mesterre, aki tudott volna terelgetni. Viszont volt olyan ember, aki festőként inspiratív volt, így átterelődtem a festészet irányába. Számomra alapvetően képzőművészet létezik, ezen belül nem nagyon akarom kategorizálni, hogy festő lennék vagy szobrász.

hg.hu: A művekhez felhasznált anyagokat honnan gyűjtöd össze?

KL: Rendszeresen járok játékboltokba, bolhapiacra, a 100 forintos bolt az egyik kedvenc lelőhelyem, ahol elég inspiráló „crazy popos” tárgyak vannak. Ez egy olyan tárgykultúra, szemétkultúra, ami meg tudja ragadni a fantáziámat. Itt rendszeresen találok ready-made-jellegű dolgokat, de vissza kell magamba fojtanom a vásárlást, mert annyi abszurd és műalkotás szintű tárgy van, hogy ez most már arra sarkall, hogy visszatérjek a létrehozáshoz.

hg.hu: A szemétgyűjtés és vásárlás egyfajta kritikai hozzáállás részedről a tárgykultúránk felé…

KL: Abszolút. A művészet szerintem szélsőséges helyzetbe került, mint az egész kultúránk. A határán vagyunk annak, hogy minek van még értelme és mit lehet még vizuálisan közölni, amit eddig még nem tett meg senki. Ugyanakkor én meg azzal az attitűddel születtem, hogy művészetet kell csinálnom. Ez ösztönösen jön. Van egy adott helyzet, hogy a vizuális kultúra nagyon sok mindenen túl van, a kritikai él a munkáimban ennek a jelenségnek szól. Célom a művészet mibenlétét megkérdőjelezni, vizsgálgatni, hogy értelmesen létezik-e még.

hg.hu: Korábban azt mondtad, hogy amikor elkezdted a festő szakot volt benned egy romantikus hozzáállás, ami aztán megszakadt. Jelenleg is van, amikor festesz, van, amikor hanyagolod.

KL: Igen, mert túltermelést érzek a művészetben ugyanúgy, ahogy tömegtermelésben is. A tárgyak termelése is csömört keltő. Amúgy a kritika abszolút szól a szemétkultúrának, mert olyan tárgyakkal vagyunk körülvéve, amelyek alapvetően értéktelenek.

hg.hu: És esetleg az is, hogy nem festesz vagy új anyagot, például a hipót használod „festékként”.

KL: A hipó „negatív” festés, mert kimarja a pigmentet. Ez is felfogható egy kritikai hozzáállásnak. Mindig benne van humor és irónia: egy ilyen olcsó anyagból egy magasabb értéket létre hozni.

hg.hu: Például egy Leonardo-portrét…

KL: Igen. Ilyen dolgok között élünk, ezek a minőségek vesznek körül.

hg.hu: Beszélj kicsit a kezdetekről!

KL: Ahogy már mondtam gyerekkoromban szobrász akartam lenni, ennek ellenére festő szakra felvételiztem, de a diplomamunkám teljesen más volt: egy lovagi páncél alumíniumból és az arról készült fotogram. Ezeknek semmi közük nem volt a festészethez. Ezzel is már megmutattam a hozzáállásomat, hogy a festészet számomra nem egyedülállóan fontos műfaj. Egyetem alatt készítettem térinstallációt is, a térbeli gondolkodás folyton elő-előjött.

KP: Diploma után mihez kezdtél?

KL: Kikerültem az egyetemről, hazaköltöztem vidékre és szerencsére akadt támogatóm, aki lehetővé tette, hogy foglalkozhassak a művészettel. Dolgoztam otthon, amennyire lehetett és 2006-ban csináltam egy önálló kiállítást Szombathelyen. Itt találkoztam Pados Gáborral, ez jelentette szakmai kapcsolatunk kezdetét és a gyűjteménybe kerülést.

hg.hu: Hogyan látod magyar művészként a boldogulási esélyeket?

KL: Folyamatosan szerencsém van! Elég rögös és nehéz pálya, de most valahogy bizakodást érzek és azt látom, mintha a külföld figyelme kezdene errefelé fordulni. Magyarországon belül elég nehéz érvényesülni, mert szűk a gyűjtőkör és kicsi a piac. Ebből megélni nagyon nehéz, csak ezzel foglalkozni óriási szerencsék kellenek. Hálás vagyok a sorsnak ezekért a szerencsékért.

hg.hu: Min dolgozol most?

KL: Párhuzamosan több objekten is dolgozom egyszerre, a legfőbb a Harapdált-Hypertér-Habverő. Ez egy kinetikus plasztika, ami a Moholy-féle fény-tér-modulátor parafrázisának is tekinthető. Egy egyszerű, roncsolódott konyhai habverőt pörgetek meg egy motorral, amit LED lámpák világítanak meg és furcsán táncol a habverőn a fény. Kicsit futurisztikus és tudományos eszköz hatása van, holott egy semmit sem szolgáló tárgy.

hg.hu: Korábban azt mondtad még mindig kiforratlannak tartod magad, de közben látva a munkáidat és a műtermedet, nagyon határozott védjegyed kezd kialakulni. Még mindig úgy gondolod, hogy alakulóban vagy?

KL: Nem, most már annyira nem. Már látom, hogy így működöm és nem is akarom nagyon kiforrottnak gondolni magam. Nem tudom, akkor miért gondoltam így, most már én is azt látom, hogy ez egy felismerhető stílus. Így működöm és így hozok létre dolgokat. Nem akarom megmagyarázni, megindokolni.

Karácsonyi Lászlóról még többet olvashat a Flash Art legfrissebb számában.

képzőművészet, művészet, interjú, karácsonyi lászló, kovács panni, flash art Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317