Logomain

Öngyilkosnak nem jár emlékmű

By Regős Csilla 2012. március 12. 10:07

szerk at hg dot hu

Portre20130604-19838-4fpi2c.gallery

Kristof Kintera a 2011-es budapesti Art on Lake –Művészet a tavon kiállításon szereplő munkájával

My-light-is-your-life520130604-19838-vwvhqq.gallery

Kristof Kintera: My Light is Your Life

Miracle0520130604-19838-1jzwuta.gallery

Kristof Kintera: Miracle

My-light-is-your-light420130604-19838-12h233g.gallery

Kristof Kintera: My Light is Your Life

Lay-down-and-shine320130604-19838-1e5hwls.gallery

Kristof Kintera: Lay Down and Shine

Volition120130604-19838-tqzp4j.gallery

Kristof Kintera: Memento Mori

Index20130604-19838-z10cyc.gallery

Kristof Kintera index

Kristof Kintera furcsa lámpái öngyilkosoknak állítanak emléket. Interjú az év cseh képzőművészeti személyiségével.

Aki egyszer találkozott Krištof Kintera munkáival, biztosan felismeri a legközelebbi találkozásnál. Köztéri lámpáit különösen. Kintera képzőművésznek vallja magát, de nem szereti a titulusokat. Ahogy egyébként a címeket sem, amivel az alkotásait azonosítják. Lámpái, installációi, ready-madejei bár sokszor kifejezetten kültérre kívánkoznak, gyakran kerülnek galéria-, kiállítóterekbe, ahol egészen átlényegülnek.

Dolgozott együtt David Černẏvel a cseh uniós elnökség idején elhíresült, majd botrányba fulladt Entrópa projekten, amiről azt mondja, hogy köszönő viszonyban sincs az eredeti tervekkel. Csehországban nemcsak művészként, hanem kurátorként is ismerik. Amióta a Berlinben is működő Jiři Švetska Galéria képviseli, külföldön is keresett művész lett. Kiállított már Tokióban, Rómában, Berlinben, Sydneyben, New Yorkban. Tavaly Jiři Daviddal együtt ő képviselte Csehországot a budapesti Városligeti tavon megrendezett Art on Lake –Művészet a tavon kiállításon. Alkotásai Miami, Boston, New York múzeumi gyűjteményei mellett megtalálhatóak a Ludwig Múzeum gyűjteményében is.

Március 7-én az egyik képzőművészettel foglalkozó vezető cseh webes folyóirat, az Arttalk neki ítélte az 2011-es év személyisége díjat a Memento Mori köztéri alkotásáért. Több évnyi munka áll a Prágában felállított különös formájú köztéri lámpa mögött, amely első látásra a hagyományostól csak annyiban tér el, hogy a föld helyett az ég felé világít.

Legutóbb találkozásunkkor Kintera éppen első átfogó kiállítását készítette elő a Prágai Városi Galériában (GHMP). A kiállításban járva az alkotásról, a díjról, és a public artról kérdeztem.

Regős Csilla: Ahogy a GHMP galériába belépünk, információs pult, jegypénztár vagy ruhatár helyett egy vietnámi vegyeskereskedés fogad. A látogató félve lép be, és nem érti, hogy mi történt. Úgy tűnik behozta az utcát a galériába. Adja magát a kérdés: köztér vagy kiállítótér?

Krištof Kintera: El akartam kerülni a szokásos múzeumi körítés. Aki ide belép, rökönyödjön meg, bizonytalanodjon el, és ha lehet, később is hagyja a galérián kívül a megszokott szerepeket. Egy tipikus, Csehországban, de Közép-Európában is jól ismert vietnami boltot álmodtam a bejárathoz és a ruhatárhoz. A különbség csupán annyi, hogy a múzeumi dolgozók az eladók. Ez az egész bolt dolog követ valamifajta ismert körvonalat, de kevésbé reflektál, inkább csak kommentálja a valóságot. Arra gondoltam, ha nem kezdek magyarázkodni annak, aki belép a kiállítótérbe, akkor talán sok sztereotípia is kívül marad.

Krištof Kintera: My Light is Your Life

RCs: A kiállításban nem ez az egyetlen radikális gesztus, és mind mintha a meglevő kereteket feszegetné. Vannak itt óriási aszfaltgolyók ütötte lyukak a falon, és egy helyen még az épített kiállítófal mögé is beléphetünk, mintha csak a kulisszák mögé invitálna minket. Szeretné lebontani a falakat?

KK: Úgy érzem, valamiféle kerülőútra van szükség az általam teremtett valósághoz. Amikor tervezek, nem bizonyos helyekre tervezek, nincsenek falak vagy utcabútorok. Ötlet van és szándék, ami megtalálja a formáját és a helyét. Nem ódzkodom a kiállítótértől, csak úgy szeretném berendezni, ahogy nekem tetszik. Lássuk be, ezt egy múzeum ritkán nézi jó szemmel.

RCs: A Memento Mori, amiért az Év személyisége díjat kapta nagyon is helyspecifikus alkotás.

KK: A prágai Nusle híd (Nuselsky most) egy otromba betonviadukt, ami Visegrád magasságában a belvárosba vezet. Mindenki ismeri, aki érkezett már autóval a városba. A kommunizmus alatt és még később is, azok az öngyilkosok, akik biztosra mentek, innen vetették a mélybe magukat. A pontos statisztika persze ismeretlen, de köztudott, hogy vidékről is érkeztek Prágába olyanok, akik itt kívántak véget vetni az életüknek. Ebből is látszik, mennyire sikeresek voltak a próbálkozások. Évek óta a fejemben volt, hogy erre, ezen a helyen mindenképpen emlékezni kell.

Krištof Kintera: Miracle

RCs: Hogy született az égre néző lámpa ötlete?

KK: A forma valójában hamarabb megvolt, mint a helyszín. Felskiccelve ott volt a tervrajzaim között. Amikor Hollandiában tanultam, ott egy hasonló lámpaoszlopot már egyszer elkészítettem. (Ott mintegy misztikus mozzanatként a köztéri lámpa meghajlott egy Mária-szobor felé. R.Cs.)

RCs: Készített már hatalmas vascsillárt, ezer használt lámpából óriási angyalformát, elfekvő, kettétört kandelábert. A lámpa különösen a szívügye.

KK: Az elektromosság már önmagában fura dolog. Olyan természetesen kezeljük, hogy van. Észre sem vesszük, hogy mit teszünk a környezetünkkel, amikor otthon lámpát kapcsolunk. Ez működik az installációimban is. Ott van a fény a lámpába rejtve, addig csak egy formaként, majd mikor működésbe lép, mindent megváltoztat. A fény jó anyag.

Krištof Kintera: My Light is Your Life 

A Memento Morit úgy terveztem, hogy annak mindig égnie kell. Nappal is. Ez sajnos technikai szempontból kivitelezhetetlen volt, mert annak az egy lámpának az áramköltsége állandó többletet jelentett volna a szolgáltatónak, ami önmagában veszélyeztette, hogy a mű hosszabb ideig a helyén maradjon. Pedig nem időszakosnak terveztem.

RCs: Hogyan készült a projekt? Ki finanszírozta?

KK: Saját ötlet, saját pénzből. Röviden. Hiába volt jó a gondolat, első blikkre senki nem támogatta volna. Egy helyi képviselőnek, Ivo Slaviknak azonban sokat köszönhetek, hiszen ő kilincselte végig a hivatali procedúrát. Két komoly problémája volt a bürokráciának a projekttel, az egyik a forma: minthogy sokak számára egy lámpaoszlop nehezen fogadtatható el műalkotásként, hát még emlékműként. A másik, meglepő módon maga a téma volt. Az öngyilkosságokra, a tragédiákra nem akart emlékezni senki. Mintha az öngyilkosoknak nem járna emlékmű. Pedig itt nem is igazán erről van szó…

Aztán olyan kérdések is előkerültek, minthogy mi kerüljön a táblára? Hogyan jelezzük, hogy itt emlékműről van szó? Ezek számomra riasztó feladatok voltak, hiszen én egy jelet akartam hagyni, amit mindenki akként értelmez, ahogy tetszik.

RCs: Nem volt hivatalos avató, csak egy nap, amikor a környező lámpasorral egy időben, ebben a lámpában is kigyúlt a fény. Milyen volt a fogadtatás?

KK: Sokan voltak ott, akiknek tetszett a projekt. Ám mégis, akadt egy demonstráló is, aki transzparenssel a kezében érkezett. Talán tényleg nem mindenki örül az emlékezésnek. Talán személyes érintettség. Ki tudja? Ez is egy vélemény.

A 90-es években kamerát helyeztek el a hídon, majd egyre magasabb kerítéseket emeltek. Az akcióknak idővel foganatja is volt, évek óta nem történt itt öngyilkosság. A lámpaállítás gesztusában nincs semmi szakrális vagy bálványteremtő. Valójában nemcsak azokra emlékezünk, akik itt vetettek véget az életüknek, hanem egy korszak lezárásnak is adózunk.

Krištof Kintera: Lay Down and Shine

RCs: Ez az első nem időszakos, hanem hosszú távra tervezett köztéri alkotása. Mit gondol, a public art egy támogatható műfaj?

KK: Én nem műfajokban gondolkodom. Nem is tudok visszatérni hagyományos médiumokhoz. És azt feltételezem, hogy mások sem csak bizonyos helyeken akarnak művészettel találkozni. Az utca szabad, szabad tér. Nem baj, ha úgy találkozunk köztéri művészettel, hogy nem ismerjük fel, vagy hogy nem is tudjuk, mi az.

RCs: Az Év személyisége díjat a köztéri alkotásért kapta. Mit szólt hozzá?

KK: Persze jól esik a díj, de nem hiszem, hogy ettől ez a műfaj elfogadottabb lesz. Egy szakmai zsűri szavazta nekem a díjat, ők értékelik egyben a vele járó munkát is, hiszen jól tudják, mivel jár egy ilyen projekt. De, hogy az arra járó mit gondol, talán soha nem derül ki. Nekem mindenesetre sokat jelent, hogy vannak, akik virágot helyeznek el a lámpa mellett. Ez visszaigazolásnak elég.

Krištof Kintera:  Memento Mori

RCs: Prágában sok jó és népszerű kezdeményezést látni. Civilek és a politikusok ülnek kerekasztalhoz a DOX (Kortárs képzőművészeti kiállítótér és központ) által indított beszélgetéssorozatokon, ahol urbanizációról, közösségi terekről folyik a szó. Színház, kiállítás szerveződik a Kié a város? mozgalom köré. Ráadásul itt van a cseheknek David Černẏ, akinek köztéri szobrai is öregbítik a prágai public art hírnevét.

KK: Szerencsére rengeteg a kezdeményezés. Vannak kisebb civil csoportok, amik lokális fesztiválokkal, programokkal épp arra hívják fel a figyelmet, hogy ez egy alulról szerveződő műfaj. A feleségem évek óta vesz részt hasonló események szervezésében, így közelről láthatom, hogyan működik a procedúra. Hihetetlen a bürokrácia és nagyon tartják magukat a bevett köztéri szobrokhoz fűződő hagyományok. Ezek ellen nehéz menetelni.

Elképesztő csalódás, amikor sok beadvány és pályázat után egy tervet olyan indokkal utasítanak el, hogy nincs rá igény. Köztéri szobrot valóban kizárólag több tízmilliós pályázati procedúra lefolytatásával lehet létrehozni és felállítani? Szerintem sok mindenről lecsúszhatunk ezzel a hozzáállással! A fiatalok a millió ötletükkel és alkotni vágyásukkal hol mutassák meg magukat? Ők hova menjenek? Jó lenne, ha nem csak David Černẏ alkotásaitól lenne zajos ez a város.

design, installáció, szobrászat, képzőművészet, lámpa, művészet, prága, csehország, interjú, köztér, kristof kintera, regős csilla Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317