A könnyűszerkezetes házak esetében szerkezeti, épületfizikai problémák ritkán adódnak, mivel üzemben, ellenőrzött körülmények között állítják elő az elemeket. A minőségen leginkább a helyszínen lehet rontani, összeszerelés közben, ugyanis a használt szerszámok, eszközök, illetve az alapanyagok tárolása döntő lehet. Ezért fontos például a műszaki ellenőr munkája, aki alapvetően az építtető érdekeit képviseli.
Lényeges, hogy miután a leendő készháztulajdonos több kivitelezőtől megkapta az ajánlatokat, semmiképp se felejtsen el referencia címeket kérni. A helyszínen ugyanis tájékozódhat arról, hogyan épít az, akire készülő lakóhelyét bízza. Ha van rá lehetőség, mindenképp érdemes megnézni belülről is ezeket a házakat és a tulajdonossal sem árt beszélgetni a tapasztalatairól. Fontos, hogy pozitív összkép alakuljon ki a látottak és hallottak alapján.
A belső terek megvizsgálásánál vannak pontok, amelyek jobban árulkodnak a kivitelező igényességéről. Az élek, sarkok, hajlatok kidolgozása arra tipikus példa, hogy mennyire figyelt oda az építő a részletekre, melyekben ugye az ördög rejlik. Érdemes a nyílászárókat kinyitni, ezalatt meg lehet figyelni a beépítés részleteit is, illetve az is nagyon árulkodó, hogy mennyire simán nyílnak, záródnak az ablakok és az ajtók. A csempék, járólapok illeszkedése, fallal, küszöbbel való csatlakozása is kényes kérdés lehet, ezeken a helyeken látszik igazán, hogy mennyire sok múlik a pontosságon.
Van azonban olyan részlet is, amely hibának tűnhet, pedig nem az. Ha például kisebb repedések látszanak egy pár éve épült ház falain, az természetes jelenség. A ház néhány évig még mozog, majd stabilizálódik. A következő tapétázás, festés után minden repedés eltűnik örökre. Vannak olyan hibák is, amelyekért nem feltétlenül az építő a felelős, hanem a tervezésnél keresendőek a hiányosságok. Bár az ügyesebb szakember korrigálja ezeket a kivitelezés során, ám nem árt, ha fénnyel szemben állva úgy vet pár pillantást egy-egy elkészült falra a referenciaházban az építtető, hogy a fény tompaszögben tükröződjön, ugyanis ekkor az esetleges ferdeség könnyen észrevehető. Hasonló megfontolással és módszerrel a tetőre is érdemes felnézni.
Az éberség az építkezés megkezdésével se hagyjon alább! A leendő tulajdonosnak alaposabb szakértelem nélkül is van lehetősége, hogy kiszűrjön néhány hibát. Már az anyagválasztásnál is felfigyelhet például arra, ha a faanyag nem megfelelő minőségű. Az alacsony minőségű faanyag túl száraz és repedezett lehet. A teherviselő szerkezetekbe beépített faanyagok tulajdonságait szabványok írják elő, ezeknek érdemes utánanézni.
A hőszigetelő anyag, a párazáró- és páradiffúziós fóliák, vagy éppen a fémelemek, kötőelemek is problémás pontok lehetnek, a vállalkozótól érdemes megkérdezni, hogy melyiket, honnan szerezte be. Példul gyakran alacsony testsűrűségű szigetelő anyagot építenek be, melyek rövid idő alatt összeroskadnak a falszrerkezetben, így hiányos lesz a szigetelés, kialakulnak a hőhidak. Innen pedig már csak egy lépés a páralecsapódás és a penészgomba elterjedése. De az is problémát okozhat, ha nem megfelelő a párazáró illetve páradiffúziós fólia. Minél vastagabb (minimum 0,2 mm), annál megfelelőbb. A beépített fém elemeknél a legfontosabb a rozsdásodás elleni kezelés. Horganyzott szegekkel elkerülhetőek a rozsdanyomok, kifolyások, melyek nagyon rosszul mutatnak a fafelületeken.
A konstrukciós hibák nagy része elkerülhető egy kis odafigyeléssel. Annyi is elég, ha a törvényben előírt ÉME-engedélyt szerződéskötés előtt az építtető elkéri a kivitelezőtől, ennek alapján a műszaki ellenőr a konstrukciós hibák nagy részét ki tudja szűrni. Az ÉME-engedélyben rögzítik az épülettel szemben támasztott tűzállósági követelményeket is és a szükséges határértékek teljesülését.






Hozzászólások