Sikeresen tesztelték a tavaly februárban átadott sarkvidéki kutatóközpont megújuló energiával működő épületét a Princess Elisabeth Antarctica kutatói. A központ az első nulla szén-dioxid kibocsátású tudományos létesítmény.

Tavaly februárban adták át az elsősorban a klímaváltozást és a déli-sarki életforma sokszínűségét kutató központot, amit a belga sarkkutató és mérnök Alain Hubert tervezett és vezet. Egy év üzemelés után mára beigazolódtak azok a számítások, amit a passzívház szabvány szerint épült létesítmény tervezésekor még csak reméltek. Az intelligens vezérlésekkel és a megújuló energia hasznosításával közel 50 ezer tonna szén-dioxiddtól óvták meg a környezetet, ráadásul a beépített innovatív eszközök is jól vizsgáztak az extrém időjárási körülmények között.
A központot az International Polar Foundation (Nemzetközi Sarkkutató Alapítvány) hívta életre, a 2007 és 2008 között zajlott építési munkákban pedig olyan cégek vettek részt, amelyek nem csak hozzá tudtak járulni a kitűzött célhoz, de számukra is fontos a fenntartható fejlődés. A projekt fő támogatói között megtalálható a hazánkban is jól ismert Schneider Electric, ami az elektromos elosztókat, az automatikákat és az irányító rendszereket szállította, a Laborelec, ami a megújuló energiák előállítását segíti a központ életében, vagy az Electrolux, ami környezetbarát háztartási gépekkel szerelte fel a kutatóbázist. De számos olyan cég is akadt, amelyiknek cégfilozófiájában szintén fontos szerepet játszik a klímavédelem, így anyagi forrást biztosított, mint például a Volkswagen, Belgium szerencsejáték szervezete, a Belgian National Lottery vagy a Belgacom, az ország egyik legnagyobb telekommunikációs cége.

A munka a nyári hónapokban, tehát november és február között zajlik a Princess Elisabeth Antarcticán, de ekkor is gyakran a különlegesen alacsony hőmérséklet okozza a legnagyobb kihívást a maximum húsz fős legénységnek. Ám mivel az épület a passzívház szabványai szerint épült, a kilenc rétegű hőszigetelés (a fal U-értéke 0,07 W/nmK), a kétszer kétréteges üvegezés, és a három szellőzőberendezés kellemes klímát teremt a kétszíntes épületben. A külön fűtési rendszer nélkül üzemelő épület szükséges energiáját a ház tetejére és homlokzatára, illetve a közeli sziklára telepített közel 400 négyzetméternyi napkollektor és nyolc szélturbina biztosítja. Az így megtermelt energiát az épület közepén található akkumulátor tárolja és az automatikának köszönhetően szétosztja a megfelelő igények szerint. A rendszer összeadja a passzív napenergiát és az épületben termelődő energiát, vagyis a számítógépek, az elektromos berendezések, a világítás, és a bent tartozkodók által leadott hőt. Természetesen az ivóvizet a hóbol állítják elő, és a szennyvizet is újrahasznosítják a megfelelő tisztítás után. De érdekes, hogy a szellőzőrendszerbe semmiféle külön szűrőt nem szereltek, mert a levegő arrafele annyira tiszta, hogy csak felesleges energiát vinne el egy légtisztító berendezés.

A kutatóközpont vezetői szerint ez a fenntarthatósági kísérletnek is felfogható projekt új mércét állít fel az energiahatékonyság területén, segít a minél gazdaságosabb erőforrás felhasználásban. A most véget ért nyári szezon után az antarktiszi központ ugyan dolgozók nélkül, de tovább termeli az energiát, amit műholdas kapcsolattal tudnak ellenőrizni és szabályozni.












Hozzászólások
Remek raklámcikket kapott a rovat támogatója, a nevében is köszönjük.
Az ötvenezer tonna széndioxid, meg ugyan honnan jött. Belegondolt valaki, hogy mondjuk ötvenezer tonna szénnel meddig lehetne fűteni, és az még mindig nem a széndioxid. Szóval kicsit necces.
Egyébként a passzív házak éppen a nyári túlmelegedésre érzékenyek, úgyhogy a legnagyobb problémát az Antarktiszon nem fogják megoldani.
Általános iskolai anyag, 50e tonna széndioxid kb 14e tonna szénből keletkezik. Hihetetlen milyen szar ma az oktatás szinvonala, régen kettessel sem engedték volna át, aki ilyeneket mond...